Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-176
349 hat.« E szerint, uraim, önöknek azon kellene lenniök, hogy Horvátországban, Zágrábban igazgatóság szerveztessék az összes horvát vasutakra és hogy a mi vasutasaink részére biztosíttassanak horvát iskolák, ugy a mint ez történik a postánál és távirdánál és hogy igy a mi embereinknek alkalom nyujtassék, hogy vasúti szolgálatba léphessenek. Leg3' _ enek meggyőződve, hogy a mi embereink Horvátországban sokkal többet használnának a forgalomnak, mint az önök emberei, a kik a mi vasutainkon nem értik a mi nyelvünket. Ezután azt is fel fogom emliteni, hogy Baross miniszter 1890 február 19-én, midőn Zágrábban magyar iskola állittatott fel azon munkások részére, a kik a gépműhelybe jöttek, kijelentette, hogy ez nincs hosszú időre tervezve, csak addigra, mig Horvátországban nem fog találkozni annyi alkalmas ember, a ki képes lesz ezt a szolgálatot ellátni. És ime, még manapság sincs állitólag horvát, a Id mint munkás a műhelyben dolgozhatna. Ne gondolják uraim, hogy az önök magyar szülőktől származó gyermekei, a kik Horvátországban laknak, nagy horvátokká lesznek, ha a mi iskoláinkba fognak járni vagy hogy el fogják felejteni a maguk anyanyelvét. íme, Nagy képviselő ur Magyarországon él, a mellett mégis jól tud horvátul, mert Szlavóniában született és látják, hogy nagy magyar és itt egyetemi tanár ; vájjon árt-e neki az, hogy tud horvátul ? Vájjon ártana az önök hivatalnokai gyermekeinek Horvátországban, ha beszélnének horvátul % Vájjon el fogja-e ez idegeniteni őket a saját nyelvüktől ? Nekem a saját házamban van több magyar munkásom, mint lakó és az ő gyermekeik a többi gyermekekkel horvátul beszélnek, de a szülőkkel magyarul. Járnak a mi iskoláinkba. Azt hiszik talán, hogy el fogják felejteni azért a magyar nyelvet ? Ha ettől a gyermektől kérdezem, hogy ő kicsoda, meg fogja mondani, mert szülei ide tartoznak Magyarországba, hogy ő magyar. Vájjon ártani fog-e nekik az, hogy horvát iskolába járnak és tudnak horvátul ? És nézze meg Nagy képviselő ur, müyen az eljárás e tekintetben Magyarországon. Nézzen csak a Muraközbe és Eiuméba, a hol 20.000 emberünk van és egyetlen egy iskola sincs. És nekünk az Önök néhány munkása részére meg kell engednünk, hogy a gyermekeknek legyen magyar iskolájuk. Ezért nem kell itt előhozakodni azzal, mintha a horvátok ellene volnának a magyar iskoláknak, vagy talán a magyar nemzetnek. Mire való ez, nem lehetnének ők eg}retértésben, egyik is, másik is ? Nem lenne-e jobb, ha a magyarok tanulnának horvátul, akkor a horvátok is tanulnának magyarul és akkor nem kellene, hogy németül beszéljenek. Lássák, uraim, ez az a kárhozatos politika, mert ezen vasutasoknak Horvátországba való bevitelével bizonyos módon lassanként keresztül akarták vinni a magyarosítást. Ez semmire se vezet. A mi jövőnk csak a magyarok és horvátok egyetértésébentalálható meg. Ezt önök be fogják látni, uraim, csak nem szeretném, hogy későn lássák be. A mig én ebbe a magas házba el nem jöttem, nem tudtam, hogy a mi viszonyainkat oly kevéssé ismerik, hogy az önök emberei úgyszólván fogalommal sem birnak a mi nyelvünkről, a] mi népünkről, a mi városainkról és a mi egész közjogi helyzetünkről. Vájjon csoda-e. hogy a politikai viszonyok közöttünk nincsenek elegendő mérvben kifejlődve, mikor nem ugy cselekedtek, a hogy kelett volna ? Vájjon a horvát nemzet részt vett-e ugy, a hogy kellett volna, mondjuk, csak a kiegyezés megalkotásánál is ? Vájjon csoda-e, hogy találkoznak politikusok, a kik a kiegyezés ellen vannak és azt mondják, hogy ezt az egyezményt, nem a horvát nemzet állapította meg, hanem hogy erővel rá van tukmálva. Nagy Ferencz: így nem szabad beszélni! Modrusán Gusztáv : Én ugy beszélek, a hogy van, és ön, mint jó politikus és tanár, bizonyára tudni fogja, hogy ez igy volt. ön esetleg máskép is magyarázhatja, de ha az ember előveszi a regnikoláris deputáczió összes tárgyalásait, a melyek közöttük megtörténtek és az összes beszédeket, akkor bizonyára belátná, hogy sok olyan van, a mi furcsának tűnik föl . . . Zagorac István : A végvidék sem volt képviselve. Modrusán Gusztáv: Én még sokat beszélhetnék a vasutakról, igy például elkerülhetetlenül szükséges lenne, hogy a zagoriai vasúton nagyobb legyen a vonatsebesség, mert ma nem megfelelő sem az utasnak, sem a kereskedelemnek és ezért kellene külön tohervonatokat és külön személyvonatokat járatni. Az utasoknak nem kellene akkor az egyes állomásokon sokáig várakozniuk és el lehetne érni 45 kilométernyi sebességet. Továbbá a vasutakon, a mint előbb mondottam. kevés T a vaggon és midőn most ezen a vasúton a nép búcsúra jár a bisztriczai szűz Máriához, az emberek nem utazhatnak máson, mint az állatszállító vagonokban. Miért nem építenék ki tovább a vonalat Krapinától Lupinákig, a mi a horvát-stájer határon van ? Ez csak 145 kilométer. A szükséges pénz az érdekeltek és a községek által biztosítva van stb. és mégis azt látjuk, hogy nem lehet eljutni az építésig. Miért ? Talán félnek az ausztriai konkurreneziától % kz egy tűrhetetlen politika, hogy egyiknek a másikra kell vigyáznia, hogy Ausztria valamit el ne vigyen vagy fordítva. E tekintetben hiba követtetett el. Ez sokat ártott a forgalomnak. Ép igy nem ártana a kereskedelemnek, ha meghosszabbíttatnék a vasút Karintiából Metligtől Károlyváros felé, mely vonal úgyszólván, kész, de a hatalom birtokosai az önök részéről attól félnek, hogy ez Fiúménak Isten tudja, micsoda kárt ne okozzon. Sok meg sok hiba követtetik el igy és ez mind épen ide tartozik ép ugy, mint azok a sérelmek, a melyek ezen politikára vonatkoznak. Továbbá, uraim, arra is kellene gondolni, hogy a folyók szabályozása terén történjék valami, ezzel a vasúti forgalomnak is más irány adatnék.
