Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

A képviselőház 1907. évi június hó 15-iki ülésén horvát nyelven mondott beszéd fordítása. Modrusán Gusztáv: Magas országgyűlés! T. ház ! A vasúti szolgálati rendtartásra vonatkozó és ide beterjesztett törvényjavaslat már napok óta tárgyaltatik és különösen mi horvátok tárgyaljuk azt, hogy megmutassuk önöknek, mikép gondolkozunk róla. Ha önök valamivel több figyelemmel lettek volna egy oly nemzettel szemben, a melylyel már 800 esztendőn keresztül közösségben élnek, ha több tekintettel lettek volna a mi jogainkra különösen azok az urak, a kiknek ismerniük és tisztelniük kell azt a törvényt, a mely Horvátország és Magyarország részére megalkottatott, legyenek meggyőződve, hogy ezen tárgyalás nem nyiüt volna ilyen hosszura. Azonban önök, fájdalom, azt hitték, hogy mi, a kik a tavalyi választás folytán ezen országgyűlésbe jöttünk, oly jámbor bárányok vagyunk, mint a mi elődeink voltak, nem gondoltak arra, hogy mi, mondhatni, még rövid néhány nappal ezelőtt ellenzék voltunk, a melyik mindig a mi kedves hazánknak, Horvátországnak védbástyáján állott. Ép ugy, a mint önök büszkék az önök jogaira és küzdenek azokért, meg kell engedniök, hogy a horvátok is küzdjenek a maguk jogáért. Horvátország sok nehéz napot ért meg addig, a mig mi idejöttünk, hogy közreműködjünk oly törvények alkotásánál, a melyek a horvát nemzet javára fognak válni és hogy megszilárdítsuk a horvátok és magyarok közti egyetértést. Mi idejöttünk abban a tudatban, hogy itt más poHtikai szellem uralkodik, mint több évvel ezelőtt. Ha eszembe jut a múlt, a melyben önök a maguk ellensége ellen küzdöttek, ki kell jelentenem, hogy én az önök harczát rokonszenvvel kisértem, és mikor módom volt elmenni választóim közé, igen gyakran mondottam nekik, hogy vegyenek példát a magyar.',vezérekről, vegyenek példát tőlük és az ő küzdelmükről nemzetük és hazájuk jogaiért. Az önök harcza nehéz volt, de nem oly nehéz, mint a miénk, mert önöknél soha sem voltak azok a körülmények, a melyek minálunk. Sajnálom, hogy érzelmeimet nem fejezhetem ki önöknek ugy, hogy önök azt megértsék, mert nem birom az önök nyelvét; hogy pedig ezt nem birom, ennek okai a hatalom azon birtoklói, a kik nem régen minálunk kormányoztak. Ezek soha sem voltak sem az önök, sem a mi barátaink, mert ha barátaink lettek volna, egész más lenne ^ most a helyzet és nem került és nem kerülhetett .volna a dolog erre a konfliktusra közöttünk. Az ő^hibájok, hogy önöket soha sem figyelmeztették arra a törvényre, a mely a közösségből kifolyólag bennünket összeköt, mert ha önök ismernék ezt a törvényt, sokkal igazságosabban járnának el, a miből csak haszna lenne ugy Horvátországnak, mint Magyarországnak. Soha sem volt az önök hasznára a Khuenféle rezsim, melyet önök az égig magasztaltak, ép ugy, mint az ő Kovácsevics Pistáját, a kik ketten a legnagyobb törvénytelenségeket követték el. Emlékezem, hogy Kovácsevics Pista az én ellenfelem is volt, hogy választóimat bezáratta és szuronyokkal kényszeritette arra, hogy ő reá szavazzanak. Mi ezen erőszak ellen küzdöttünk és ezen küzdelmünknek eredménye az volt, hogy a horvát nemzet öntudatra ébredt és mi jöttünk az országgyűlésre többséggel, ugy a mint önök többséggel jöttek ide, azután, hogy önöket is ebből az országgyűlésből erőszakkal dobták H. Mi követtük önöket és ugy gondolkoztunk : a miként a magyarok mindent eltűrtek és végül győztek, ugy lesz minálunk is, mi is megérjük majd a jólétet. A horvátországi rettentő állapotok arra birták Horvátország némely politikusát, hogy határozott cselekedetek terére lépjenek, összejöttek Fiúméban és Zárában és megteremtették a fiumei és zárai rezolucziót. Uraim ! Ha a fiumei rezolucziónak semmi más eredménye nem lett volna, mint az, hogy Horvátországban megszűnjék ezen rettenetes állajiot, hasznossága ezzel be lenne igazolva. Én mindig hazafinak éreztem mgamat és az én társaimmal mint a jogpárt tagja idejöttem, hogy hazám jogaiért küzdjek. Ne gondolják önök azt, hogy azért, mert itt számbeli többségben vannak, hogy azt tehetnek velünk, a mit akarnak. Horvátország nélkül az önök dolgai gyengén mennének. Ép ugy, a mint önöknek megvannak a maguk ideálja, ép ugy megvannak nekünk is a mi ideáljaink, és igy el kell ismerniök, hogy jogunk van nekünk is ezekért küzdeni. Ha önök 1868 óta, a mióta a kiegyezés megalkottatott, azon lettek volna, hogy a közöttünk lévő viszony rendeztessék, ma Magyarország egészen máskép állana és a mi közös ellenségünk nem lenne oly erős. Még gyermek voltam, midőn Horvátországban megépült az első vasút s emlékszem, az idősebbek mesélték nekem, milyen volt Horvátországban a kereskedelem és a forgalom, mielőtt a vasutak kiépültek és emlékszem azokra a gőzösökre és hajókra, a melyek a mi folyóinkon közlekedtek. Volt annyi, hogy száraz lábbal lehetett átmenni az egyik partról a másikra. Egyszóval minden virágzott. És később ? 1868 után minden rosszra fordult. Midőn 1873-ban megnyilt a fiumei vonal,