Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-176

344 mindenki tisztában volt azzal, hogy a magyarok elsősorban azon vannak, hogy ez a vasút nekik használjon és hogy ez utón a tengerhez jussanak. Ugy a forgalom, mint a kereskedelem teljesen kihalt. Megszűnt a hajók közlekedése és a fuvarosok fuvarozása az országúton. Ha nem jött volna létre a szerencsétlen dualizmus és ha a monarchia, mondjuk, föderalisztikus szervezetet nyert volna, azt hiszik, nem jobb lett volna Horvátországra ? Mindennek oka az önök helytelen politikája, a mely mindig arra törekedett, hogy a mi kárunkra önöknek hasznot hozzon. Azok a vasutak, a melyek Horvátországon keresztül vonulnak, a mi pénzünkön épültek és ha ugy épültek volna, a mint kell, nem állott volna be Horvátország kereskedelmében ekkora hanyatlás. A vasutak nem lettek volna egyszerű átviteli eszközök, hanem a legjobb eszközei lennének a forgalomnak. A vasutak ma minden nemzetnek életkérdését képezik, mert csak általuk alkotható meg és tartható fenn az ipar. Ha Horvátországban a vasutak, különösen pedig a fiumei vasút más vonalon haladna, nem pedig azokon a rettenetes hegyeken és annyi alagúton keresztül egyenesen Fiúménak, ha Ogulinnak menne a horvát tengerpart irányában és szétágazna a horvát tenger felé. nem gondolják, hogy több hasznunk lenne belőle ? A régiek jobban tudták felfogni a kereskedelmet és jobban tudták utakkal összekötni az egyes helységeket, mint a hogy azt önök, a kik politikusoknak tartják magukat, ezt a vasutakkal teszik. Ennek bizonyságára megemlitem csak a Luiza- és Józsefutat; ha az önök politikája nem lett volna anynyira önző, százszor jobbak lennének a viszonyok és nem volna szükség arra, hogy a vasúti szolgálati nyelv miatt is viszálykodjunk. Horvátországban virágoznék az árukereskedelem és minden helyes mederben folyna. Sajnos azonban, nincsen igy. Az önök önző politikája arra törekedett, hogy mindent Pesten összpontosítson a helyett, hogy arról gondoskodott volna, hogy másoknak is legyen mindebből valami haszna. Ha nem lettek volna olyan önzők, legyenek meggyőződve, hogy Magyarország és Horvátország olyan országok volnának, hogy nem kellene félniök semmiféle idegen befolyástól és idegen nyelvtől. A mi közös ellenségünk örül, látva, miként perlekedünk mi, örül, mert ebben a maga hasznát látja. Azt hiszik önök, hogyha más lenne az önök politikája, hogy a Drang nach Osten törekvés ily erős lenne, hogy ezen idegen politika tért foglalhatna a mi tájainkon keresztül egészen Konstantinápolyig ? Nem vagyunk mi jó politikusok. Az önök politikája mindig az volt : gondoskodjunk mindenekelőtt magunkról és ha valami marad, az legyen a horvátoké. Ne adj Isten, hogy ez a politika kitartson, mert különben, legyenek meggyőződve, nem lesz az jó sem reánk, sem önökre. Minden népnek arra kell törekednie, hogy összes szomszédaival barátságban és egyetértésben éljen. Azon kell lennie, hogy minél több rokonszenvet szerezzen, mert csak igy haladhat előre. Ha önök meg tudnák becsülni a horvátok barátságát, ha törekednének arra, hogy megnyerjék az ő rokonszenvüket, sok hasznuk volna ebből, önök ugy ismerik a horvátokat, mint jó,békeszerető és őszinte szomszédokat, miért nem iparkodnak azon, hogy őket barátokká tegyék ? Kérdezzék csak azokat a magyarokat, a kik Horvátországban a vasutakon szolgálnak, vagy másokat, hogyan érzik magukat, és valamennyien azt fogják mondani, hogy Horvátországban jól és kellemesen érzik magukat. Ha önök mások lennének, szép viszonyok lehetnének Magyarország és Horvátország között. De az önök sovinisztikus ideái és az önök önzése áthatotta egészen az önök helytelen politikáját, mely kárára van önöknek is, nekünk is, de ezt a politikát idegen kéz okozta, a mely bennünket is, önöket is morzsákkal csalogatott, ugy, hogy magunk sem tudtuk azt, hányadán vagyunk, (ügy van !) Uraim ! Ezután következett a dualizmus kérdése. Én nem szeretném, hogy az elnök ur figyelmeztessen engem arra, hogy nem tartom meg a szabályt, de ez egy általános vita a vasúti javaslatról és azt hiszem, hogy erről általánosságban beszélhetek. Én azt hiszem, hogy ezen az utón mindezt barátságosan el lehetne intézni és a mi magyar barátaink be fogják látni, hogy jó lenne egy kicsit gondolkodni és fejüket törni azon, hogy lehetne mindezeket a félreértéseket, a melyek ebben a javaslatban foglaltatnak, kiegyenliteni és eltávolítani. Ezért én is erről egy kissé általánosságban fogok beszélni és erre kérem a t. ház szives türelmét. A mint előbb mondám, 1864-ben, midőn a vasutak Horvátországba jöttek, a déli vasútnak is megvoltak a maga vonalai és akkor ott is, Horvátországban és Magyarországban is túlnyomóan használtatott a német nyelv és ma is beszélik, és azt kell mondanom, itt talán többet mint Horvátországban, bár a déli vasút a maga vonalait és azok igazgatását most is kezében tartja. Én jól emlékszem, midőn gyermek voltam és iskolába jártam, hogy ezen a vasúton horvát hivatalnokok voltak, hogy akkor nem láttunk és nem ismertünk a vasutakon egyetlen magyart sem. Később, 1873-ban, kiépült a fiumei vasút, megvétetett a déli vasúti vonal Zágrábtól Károlyvárosig, hogy igy megnyittassák az ut Éiuméig és akkor, uraim, egyszerre jöttek hozzánk emberek, a kik sem a nyelvet, sem a népet nem ismerték és ezek az emberek némileg furcsán viselkedtek és ugy tűnt föl, hogy ezek azért jöttek, hogy tőlünk elvegyék azt, a mivel birtunk, hogy a mi embereinktől elvegyék azt a kis keresetet. Nem tudom, hogy lehet az, hogy a déli vasút talált hivatalnokoknak alkalmas horvátokat, a magyarok azonban nem tudtak ilyeneket találni. Ennek oka az a politika, mert be akarták hozni Horvátországba a magyar nyelvet, mert ezek voltak a magyarositásnak úttörői. Midőn ezek az emberek Horvátországban meg-