Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

313 is bizonyíthatná, hogy a fekete a fehér és fehér fekete s ezt azzal védelmezhetné, hogy vannak emberek, a kik szinvakok. (Derültség a jobbközépen.) Uraim, Nagy urnak még némely állításaira kellene kiterjeszkednem, de ezen áttérek, s csak azt fogom említeni, a mi a legérdekesebb. Midőn beszédében Nagy képviselő ur a vége felé közeledett, Josipovich miniszter ur nevét emiitette, részükről ez zajos tapssal lett kisérve. 0 még tovább ment s Kovacsevics István volt darabont miniszter szavait idézte, a ki egy alkalommal, nem tudom, vájjon itt, vagy a horvát országgyűlésen arról beszélt, hogy Magyarországgal kell tartani, hogy a magyar szabadságban kell a magáét keresni, hogy a Magyarországgal fennálló kapcsot őrizni kell és hogy annak czimerét, felírásait tiszteletben kell tartani stb. A függetlenségi párt részéről, az 1848-asok részéről az urak és sok más ur zajosan és lelkesedve kiáltoztak ós tapsoltak Kovacsevics miniszter urnak. Én, uraim, ezt abban a pillanatban néztem s csak vállamat vontam és csodálkoztam, hogy a magyar országgyűlés, hogy a magyar képviselők egy Kovacsevics minisztert megéljenezhettek. Én mindent előbb várhattam volna; hogy azonban ebben a parlamentben ezt fogom elérni, ezt mégis nem remélhettem. Én meg tudom érteni, hogy önök között is, mint minden nemzetben vannak soviniszta emberek, én meg tudom érteni, hogy vannak emberek, kik a Horvátországban ujabb időben inaugurált politikának ellene lehetnek, ellene lehetnek a Magyarország és Horvátország közötti jó viszonyoknak is, én megengedem, hogy vannak emberek, a kik a régi kormányzat után bánkódnak; én megengedem, hogy vannak emberek, kik óhajtják és vágyódnak, hogy elvesztett császárságuk visszatérjen, hogy elvesztett állásuk visszatérjen, hogy abba a hatalomba, melyben voltak, visszahelyeztessenek és hogy kezükbe kapják azt a hatalmat, melylyel ezelőtt bírtak, de hogy kevés kivétellel, az összes pártok részéről való magyar képviselők egy darabont-miniszternek zajosan és lelkesedve fognak tapsolni, ezt, uraim, istenemre, nem vártam. (Ugy van!) Uraim! Én igazán csodálkozom s kérdem, hogy ez miként lehetséges. Vájjon azon emberek iránti gyűlöletük, a kik küzdelmükben segítségükre voltak és önökkel küzdöttek, csak azért olyan erős, hogy nyelvük jogait védik ma ellenük ; vájjon ez a gyűlöletük olyan erős, hogy -megfeledkeznek azok ütéseiről, kik tegnap százados alkotmányukat akarták megszüntetni, kik szabadságukat és jogaikat és mindazt, a mit önök vérrel és fáradsággal szereztek, akarták megszüntetni ? Megfeledkezhetnek mindazokról a szenvedéseikről, melyeket ezek a darabontminiszterek okoztak önöknek, hogy, a gyöngeségük egy pillanatában azt kiáltják: Éljen Kovacsevics! Ezt nagyon sajnálnom kell. Én sokat gondolkoztam a felett, hogy erre miképen kerülKÉPVH. HAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. hetett a dolog és hogy mi befolyásolta önöket. Én ennek indokait kerestem, kínlódtam és csűrtem-csavartam a dolgot, de más megoldását a kérdésnek nem bírtam találni, minthogy önöket a szenvedély és gyűlölet szelleme hatja át, hogy közülök sokan a sovinizmustól vannak eltelve, ez a sovinizmus pedig hazájuknak jót hozni nem fog. Uraim, a sovinizmus betegség, a sovinizmus vakság, a sovinizmus némelyek szemében pillanatnyira hazafiságkél) t tűnhetik fel, pillanatnyira némely eredményekkel dicsekedhetik, de végkövetkezményében szerencsétlenségre és katasztrófára kell vezetnie. (Ugy van!) A sovinizmus hazugságot foglal magában, mert az emberek a világot nem nézik ugy, mint a milyen, hanem más szemüvegen, melyek nekik feltétettek, azok a világot egészen másként nézik, mint tényleg fennáll. Ugyanezért, uraim, ezen képzelődésükben, ezen prejiotencziájukban, nem látják önök, hogy az egyezmény 56., 57. és 58. szakaszaival a horvát és sziavon királyság területén az összes hatóságoknál és hivataloknál feltétlenül a horvát hivatalos nyelv biztosíttatik. Ez a nyelv Horvát-Szlavonországok egész kiterjedésére nézve hivatalosként jelöltetik meg, ugy az autonóm, mint a közös hivatalok részére. A horvát nyelvnek mint hivatalos nyelvnek használata iránti szabály alól törvény szerint semmilyen kivétel nem tehető, s a vasutak kezelésénél sem. (Helyeslés.) Ha törvény szerint ugy áll a dolog, akkor határozottan és nyiltan kell itt kijelentenem, hogy ezen javaslat ellen újból óvást emelek, és óvást emelek az ellen, hogy egy ilyen törvényjavaslat terjeszthető ezen fórum elé

v a mely ennek a megoldására nem illetékes. Én tagadom ezen országgyűlésnek azt a jogát, hogy ezt megteheti. Uraim, Nagy képviselő ur itt előadta, hogy az államvasutakon használandó nyelv iránti kérdés a mi és az önök 1885. évi regnikoláris deputácziója tárgyalásainak tárgyát képezte. S ő ezt említve, azt akarta mondani, hogy ennek a javaslatnak igaza van. De, uraim, én sohasem helyezkedhetnem arra az álláspontra, melyet akkor a mi regnikoláris deputácziónk elfoglalt, mert a nyelvkérdés én rám nézve elvitázhatatlanul meg van oldva és ha mi elismernők, hogy ilyen szakasz is képezhetné vita tárgyát, akkor általában az egész egyezmény vitatható s akkor egy szakasz sem világos és elvitázhatatlan. (Helyeslés és taps a jobbközépen.) Az egyezmény 70. §-a mondja (olvassa): »Mihelyt ezen egyezmény a legfelsőbb szentesítést elnyerte, közös alaptörvény gyanánt a magyar királyság s a dalmát, horvát és sziavon királyságok külön törvénykönyveibe beiktatandó; egyszersmind megállapíttatik, hogy ezen egyezmény az egyes egyezkedő királyságok törvényhozásainak tárgyát nem képezheti s változás rajta csak ugyanazon módon következhetik be, 40