Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

312 sziteni, a melyekből ingó és ingatlan vagyona világosan kitűnik. Továbbá a törvény 4. §-a I. bek. azt mondja: a kereskedőre vonatkozó határozatok a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandók. Ebből következik, hogy a magyar állam­vasutaknak is eleget kell tenniök a fenti 1., 2. és 3. pontban foglalt intézkedéseknek és külö­nösen a fent idézett közös kereskedelmi törvény 16., 25. és 26- §-ainak. A mennyiben pedig ezt meg nem tennék, a következő rendszabályok alá esnek: 26. §. II. bek. 500 f—1000 K terjedhető pénz­birsággal sújtandó az, a ki a törvénynek a czég­bejegyzésre vonatkozó rendelkezéseit meg nem tartja. A pénzbirság kiszabásával egyidejűleg az illető félnek a bejegyzés eszközlésére 14 napi határidő szabandó, melynek sikertelen lefolyása után a pénzbirság végrehajtás utján behajtatik. A magyar államvasutak horvátországi vonalai részére Zágrábban állíttatott fel forgalmi üzlet­vezetőség, tehát ott, a hol a telepük van, eddig azonban czégüket a zágrábi kir. törvényszéknél be nem jelentették. Ezen nyilvánvaló mulasz­tással pedig súlyosan sértették meg a kereske­delmi törvény 16. §-ának 1. bekezdését. A kereskedelmi törvény 21. §-a I. bek. ér­telmében tehát 500 kor. terjedhető pénzbirság terhe alá esnek — a mennyiben pedig azáltal mentenék magukat, hogy az ő telepük Budapesten, nem pedig Zágrábban van és hogy a forgalmi üzletvezetó'ség Zágrábban csak fiók, ezen eset­ben is megszegték a törvényt, mert a K. T. ezen esetekre vonatkozólag igy intézkedik : 18. §. I. bek: Ha más helyen vagy község­ben fióktelep állíttatik fel, a czég a fióktelepet illetőleg az arra nézve illetékes törvényszéknél is bejegyzendő, — tehát in concreto Zágráb­ban is. A törvény ezen megsértése miatt szintén a K. T. 21. §-a I. bek. alá esnek. Mindezekből kitűnik, hogy a magyar ál­lamvasutak, a mennyiben Horvát-Sziavon országok területére kiterjednek, eddig sem mint keres­kedelmi társaság, sem mint kereskedelmi czég, sem mint főtelep, sem mint fióktelep, bejegyezve nincsenek, ebből pedig következik, hogy ezek királyságaink területére mint bejegyzett keres­kedelmi czég nem léteznek. Itt tehát egy érde­kes és ugy reánk, mint a magyarokra nézve fontos esettel állunk szemben, miután azok az ő tulajdonukat képezik és a mely esetre vonat­kozólag a közös kereskedelmi törvény a követ­kező normát tartalmazza: 22. §-a. A bíróságok egyáltalában, épugy a kereskedelmi- és iparkamarák és az iparható­ságok, a mennyiben hatáskörükön belül a bejegy­zési kötelesség megsértéséről, vagy a czég jogosulatlan használatáról tudomást, hivatalos tudomást szereznek, erről az illetékes törvény­széknek haladéktalanul jelentést tenni tartoznak, a mely azután a K. T. 21. §-a értelmében köteles eljárni. Uraim, t. ház! A mint látják, Kossuth miniszter ő kegyelmessége állításában nem volt boldog és a mint láttuk maga a törvény ellen­kezik az ő állításaival és kivonataival és akár hol találkoztunk is máig, akár a miniszter ur állításaival, akár azon oldalon levő urak állí­tásaival, minden perczben láttuk, hogy ők a törvényt vagy hamisan idézik, vagy szándékosan rosszul értelmezik. (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassék folytatni, különben más szónokot fogok felhivatni. (Zaj. Felkiáltások balfelöl: Befejezte!) Novoszeló Mátyás: Ein schlechter Witz! Elnök: A képviselő urnak nincs joga itt a német nyelvet használni, csak a horvát nyelvre terjed ki a törvénynek ez az intézkedése. Ezért rendreutasítom. (Helyesle's.) Budiszavljevics Bude : Tisztelt ház! így Nagy képviselő ur is bizonyos adatok tömegét gyűj­tötte össze beszédjében, melyekkel ellenünk küz­delembe szállott, ki akarván mutatni követel­ményeink jogosulatlan voltát. Sőt ő azt is mondta, hogy Vázsonyi képviselő urnak sem kellett volna bennünket figyelmeztetni ezen törvényjavaslat határozmányaira, hogy t. i. ezen törvényjavaslat szerint a horvát-szlavonországi vasúti alkalma­zottak a magyar büntetőtörvény alá vannak vetve, s figyelmeztette őt, hogy ő neki ezt nem kellett volna megemlíteni, mert mi ebben el­ismerjük a magyar országgyűlés illetékességét. Én, uraim, azt tartom, hogy ez nem áll, mert társam, dr. Surmin népképviselő, beszédjében világosan és tüzetesen körvonalozta ezen kérdés iránti álláspontunkat, és én nekem csodálkoz­nom kell, hogy Nagy ur, egyetemi tanár, ki az egyezmény rendelkezéseit és nyelvünket ismeri, mint jogász ilyes valamit állithatott, mert az egyezmény 48. §-ában világosan áll (olvassa) : »A dalmát, horvát és sziavon királyságok teljes önkormányzati joga ez okból ugy törvényhozási, mint kormányzati tekintetben kiterjed az összes belügyekre, vallás- és oktatási ügyekre s az igazságügyre, ide értve — a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kívül — a törvénykezést is, minden fokozatán.« Ez olyan világos, hogy én csodálkozom, hogv egyetemi tanár a maga állí­tásaival a törvény ellen ilyen erősen vétkezhetett. De, uraim, ismételnem kell, hogy ezen sem csodálkozom, mert ha a miniszteri széken talál­koznak emberek, a kik törvényes rendelkezések ellen vétenek, azokat tapossák, és azokon túl­teszik magukat, a mint ez jelen törvény­javaslatban történik, akkor megengedem, hogy talán egy egyetemi tanárnak az a kötelessége, hogy a kormányszékekben ülő uraknak és Szterényi államtitkárnak segítségére siessen. (Éljen!) S én meg vagyok győződve, ha Nagy tanár ur ilyes valamit bizonyíthatott, ugy ő azt

Next

/
Thumbnails
Contents