Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

305 Mert, uraim, minden erőszaknak meg van határozva az ideje, mi sem tart örökké. Azt pedig mindenki látja, hogy önöknél egymással küzdő két szocziális csoport létezik. Az egyik szocziális csoport jön és azon van, hogy a nemzet szélesebb rétegeit a maga részére nyerje meg, azon van, hogy mindent demokratizáljon, a politikát is, s én ugy hiszem, hogy ezen csoportra szép jövő vár és hogy ezen hazában álláshoz és szóhoz fog jutni. S itt, uraim, hiábavaló minden erőlködésük, hiábavaló az ilyen törvényj avaslat, hiábavalók az összes reakcziós rendszabályok, a korszellemet feltartóztatni nem lehet. Gumplovicz hires szoeziológus »Soziologisehe Essays« ezimű művének egy helyén igy szól (olvassa) : Das Denken ist einmal eine natürhche Function des Menschen, und wenn sie dass Denken nicht hindern können, so ist das Reden und Schreiben die natürliehe unvermeidliche Folge des Denkens. Wie sie denken, so müssen sie reden und schreiben. Da hilft kein Gott und keine Umsturzvorlage. Die Macht des Volkes wächst und schwilt — die Schranken müssen fallen, sie müssen weiter verschoben werden; die Willkür der Herrschenden muss eingeengt, die Freiheit des Volkes erweitert werden. Diese Grenzverschiebung muss durchgeführt werden: das Strafrecht muss der Freiheit des Denkens, der freien Meinungsäusserung in Wort und Schriit angepasst werden. Das Reeht ist eine Schranke, die nach Massgabe der geistigen Entwickelung der Völker von Zeit zu Zeit verschoben werden muss, der Freiheit zum Schutz, der Reaktion zum Trutz.« Uraim, azt tartom, hogy ez a vasúti pragmatika is egy »Umsturzvorlage»-t képez, és én látom annak sorsát. Én sajtójukban olvastam, hogy ez a törvényjavaslat azért készült, hogy az Magyarországon előbb léptettessék életbe, mintsem az általános választójogra kerül a sor. Ilyen érvelés, uraim, én rám nézve nevetséges, mert a mint életbelép az általános választójog, a mint ide más elemek kerülnek, ők abban a perczben fogják ezt a javaslatot más szabadelvüebbel kicserélni. En végeztem volna, uraim, ezen törvényjavaslat szocziális oldalával, s most annak államjogi oldalára, a nyelvkérdésre, kellene áttérnem, de előzőleg, elnök ur, kis szünetet kérek, (Felkiáltások : Szünetet kér.) Elnök ; Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a szót átadnám Budiszavljevics Bude képviselő urnak, a házszabályok 204. §-a értelmében bejelentem, hogy a földmivelésügyi miniszter ur holnap, szombaton, felelni fog Posgay Miklós képviselő ur április hó 27-én és Hirtenstein Lajos képviselő ur június 12-én előterjesztett interpellácziójára. (Helyeslés.) Méltóztassék folytatni a beszédet. Budiszavljevics Bude: Tisztelt ház! Áttérek beszédem másik felére, t. i. a jelen törvényjavaslat KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. ama szakaszaira, melyekkel rendeltetik, hogy a vasutakon Horvát-Szlavonországok területén a magyar a hivatalos nyelv. Ez a 4. §. utolsó bekezdése, a mely azt mondja (olvassa) : »A vasutak szolgálatába csak oly egyén vehető fel, a ki magyar állampolgár és a magyar nyelvet birja. HorvátSzlavonországok területén azoktól az alkalmazottaktól, kik szolgálatuk közben a közönséggel való érintkezésre hivatvák, a horvát nyelv ismerete is megkívántatik. Horvát-Szlavonországok területén a városi (községi) közúti vasutak alkalmazottaira a jelen szakasz a) pontjának a nyelvre vonatkozó rendelkezése ki nem terjed«. Uraim, ez a törvényes határozmány beleütközik az állami alaptörvénybe, az egyezménybe, beleütközik egyrészt a magyar királyság és másrészt a horvát királyság között kötött kétoldalú szerződésbe. Az egyezmény 57. §-a világosan mondja (olvassa) : »Á dalmát, horvát és sziavon királyságok határai között a közös kormányzat közegeinek hivatalos nyelvéül szintén a horvát nyelv állapittatik meg«. Éber Antal: Nem felolvasni, hanem beszélni kell. Budiszavljevics Bude : Tisztelt előző szónokaim fejtegetéseikben többé-kevésbbé mindnyájan körülményesen érintették ezt a kérdést s nekem nem lesz sok uj elmondani valóm. De fel fogom hivni figyelmüket ezen kérdés politikai oldalára, fel fogom hivni figyelmüket, hogy az a törvényes határozmány, mely a horvát királyság területén ignorálja a horvát hivatalos nyelvet és mely egyoldalulag akar itt az országgyűlésen valamit létesiteni, mire jogosítva nincs, esetleg mily következményekkel van egybekötve. Uraim, midőn előbb, mintsem hazánkban az uj árfolyam is inauguráltatott, Fiúméban és Zárában a fiumei és zárai rezoluczió hozatott, a mely a nemzet jogaiért való szent küzdelmükben a magyar küzdőknek segítségükre volt, midőn fiaink a magyar küzdőknek azon erőszak elleni küzdelmükben segitséget nyújtottak, mely ellen azok századok óta küzdenek, midőn önzetlenül és szabadon, a mint ez oly emberekhez illik, a kik értik, mi a szabadság, nyújtottak békekezet a magyaroknak és midőn a fiumei rezoluezió választ és szimpátiákat talált a magyar közvéleményben, midőn egyes magyarországi politikusok és államférfiak kijelentéseit vonta maga után : higyjék el, hogy jobbat reméltem és nem gondoltam, hogy ezek az államférfiak ilven hamar fognak megfeledkezni szavaikról. (Zaj. Halljuk/ Halljuk!) Mi vezetett bennünket, illetve mi vezette azokat az embereket, kik a fiumei és zárai revolueziót hozták ? Nógatta őket, uraim, az a veszély, az a nagy veszély, mely Magyarországot fenyegeti, mely az egész szláv delet, a Balkánt fenyegeti, vezette őket az az eszme, hogy szembeszálljanak a magyarokkal együtt azzal az erővel, mely gazdasági karjaival lefogva tartja ugy Magyarországot, mint a szláv delet, és mely ma még a KisAzsiában is érzi magát. Vezette őket az az eszme, 39