Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

306 hogy a »Drang náci Osten« elnevezés alatt ismeretes ama nagy ellenségnek ellene szegülnünk kell. Uraim, én. is gondoltam azokra a harczosokra, kik a jogaikért folytatott magyar küzdelem élén állottak, azokra a harczosokra, kik ugy beszéltek, és gondolkodásukat ugy juttatták kifejezésre, mintha az egész veszélyt értenék, melylyel ezen >>Drang naeh Osten« fenyegeti őket, én azt gondoltam, hogy minden előbb várható tőlük, mint hogy azon a nemzeten, a mely súlyos küzdelmükben, kötelességénél fogva, mert szabadságáért maga is küzd, segitségükre volt, hogy ezen a nemzeten olyan véres sérelmet fognak elkövetni, a milyent rajta ezzel a törvényjavaslattal követnek el. Én nem gondoltam, hogy ez megtörténhetnék. Pribicsevics Szvetozár: Illúzió ! Budiszavljevics Bude: Bn tudtam, hogy egy Tisza Kálmán vagy gróf Tisza István szabadelvűsége csak addig képez szabadelvűséget, mig ez a hatalmat birtokló atyának vagy a hatalmat birtokló fiúnak tetszik, s a mint összeütközésbe jő vele, elveti magától a szabadelvűséget, mintha ezt soha nem is vallotta volna. De hogy azok a harczosok, a kik Magyarországon ma állanak az áUami élet élén, fogják maguktól elvetni a szabadelvűséget, akkor, mikor a magyar nemzetnek állítólag képzelt érdekéért kell sikra szállani és mikor egy nemzetnek a jogát kell megsérteni, mely századokon át él velük egy és ugyanazon közösségben, — ezt fogják tenni, ezt nem reméltem. Uraim, én mint ember, a ki egy bizonyos eszmét vallok, minden uj eszme pedig, a mely korszakot alkot, a világ tetszését nem mindjárt nyeri meg, meggyülemlését villám és mennydörgés kiséri, engemet, a ki ilyen eszméről meg vagyok győződve és azt vallom, az a körülmény, hogy egyesek arról, a mit ma vallanak — holnaj) lemondanak, eszmémtől eltéríteni nem fog. Az emberek, a kik egy bizonyos eszmét vallanak, el fognak tűnni, az eszme azonban meg fog maradni! (ügy van !) Uraim, ha a dolog igy áll, azt kell kérdeznünk, hogy mi hatott a magyar nemzet tisztelt vezéreire, a kik ma oly kényelmes helyzetben vannak, mi hatott, mondom, egy éjjelen át úgyszólván csak, reájuk oly mérvben, hogy nem látják többé azt a veszélyt, a melyet tegnap még láttak ? Véleményem szerint azért nem látják, mert elütnek maguktól egy nemzetet, a mely melléjük állott, és nem csupán ezt a nemzetet, hanem azon szláv vidéket, a mely ezen nyelven beszél. (Éljenzés és taps a jobbközépen.) Nemcsak ezen szláv délt, hanem más szláv világot is elütnek maguktól, a mely pedig a magyar nemzet küzdelmeivel szimpatizált. Mert ha én ilyen nyugodtan és világosan nyelvemmel beszélek, azt megértik nemcsak a szláv délen, azt egy nagy szláv faj is, a mely körülbelül 150 millió lélekből áll, megérti. Uraim ! Ha a magyar nemzet tudja, hogy őt ugyanaz a veszély fenyegeti azon Drangtól, mint a mely bennünket is fenyeget, és ha arról szentül meg vagyunk győződve, és ha ezen előrenyomulásnak szomorú következményeit minden lépésen tapasztaljuk, ha üyen törvényjavaslattal véres seb ejtetik egy szövetségesen, engedjék meg, uraim, hogy megmondjam, miszerint ezen nagy minisztérium magas politikusainak politikáját megérteni nem tudom ! Penyics Bogdán : Ez Ausztria fogása, az a régi divide et impera ! Budiszavljevics Bude: Uraim, tudom, önök is tudják, hogy a német nemzet bennünket »trágyanép«-nek, maga magát uri néjmek nevezi, tudván, hogy ezen német betörés napról-napra előrehalad, tudván azt, hogy ezen német nemzet nagy eszközökkel rendehkezvén, tudván, hogy a legnagyobb európai hatalmasságok konczertj ében az első szerepet játszsza, tudván, hogy számszerűleg is halad és napról-napra nagyobb és nagyobb eredményeket mutat fel. Hisz az utolsó egynéhány évtized alatt a német nemzet kétszeresen gyarapodott meg, mint például a franczia nemzet. Egy statisztikus egynéhány évvel ezelőtt a »Eevue internationale de sociologie«-ban kimutatta, hogy 50 évvel ezelőtt Francziaorsiág és Németország ugyanannyi számú lakossal birt; 1893. évben Francziaországnak 38, Németországnak már 50 millió lakosa volt és hogy 10 év múlva egy franczia katonára 2 német katona fog esni. Ha tudják, hogy milyen ereje van a német nemzetnek, a mely a mi határainkon is keresztül hat, a mely erejével belénk kapaszkodott, ha mindezt tudják és ha ebben a pillanatban azon politikáról, a melyet még tegnap vallottak, lemondanak, én azt sajnálom, de szentül meg vagyok győződve, hogy fog jönni olyan nemzedék, a mely nekünk fog igazat adni, minthogy mi Magyarország és Horvátország, valamint nemzeteinek jogait védelmezzük, küzdünk és figyelmeztetjük, hogy a Drangnak ezen erejét a Lajtán kell visszatartani, hogy ezen szép mezőket el ne áraszsza. (Éljen, taps, Halljuk!) Uraim, bátor Vagyok arra figyelmeztetni, hogy a németek száma ma Magyarországon a két milliót meghaladja, ez közel 12%, Horvátországban pedig 5.6%-a az összlakosságnak, sőt Bosznia és Herczegovinában is elég szép számban találhatók. Szellemükkel a török hadsereghez is hozzáférkőztek, Konstantinápolyban bankot tartanak fenn, Kis-Ázsiát kezükben tartják, ott pedig vasutakat építvén, kereskedelmüknek uj utakat nyitnak. Azt önök látják, s ilyen pillanatban terjesztenek elő egy olyan törvényjavaslatot, a mely, ismételve mondom, véres sebet ejt szövetségesükön. Uraim, emlékezzenek vissza Vilmos császár szavaira (olvassa) : »Es ist das Weltimperium, dass der germanische G-eist anstrebt«. Uraim, a nemzetgazdaságtan tanárai, mint Liszt Frigyes, a ki Németország egyesítéséhez, mint a politikai gazdaságtan tanára, annyit tett, mint Bismarck, ugyanaz arra figyelmeztet, hogy előbb az európai délkelet a német gazdaság hatalmába kerítendő, ezután pedig azt már könnyebb a német politikai hatalomba is ejteni.