Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

304 ugyanazon régi állapotba visszajuthatnak. Nem érték el azt, a mi után epedtek, messze vannak még a teljes szabadságtól, melyet elérni kívántak, s a szabadság nehéz és tartós küzdelem nélkül, gyakran vér nélkül nem küzdhető ki. Önök uraim, a kik ezt a törvényjavaslatot létesítették, feledik, hogy holnap oly helyzetbe juthatnak, hogy saját művüket elátkozzák, s miatta elátkozzák önönmagukat is. (Olvassa): »Az alkalmazottak nem lehetnek olyan egyesületek tagjai, a melyeknek törekvései a kereskedelemügyi miniszter megítélése szerint a vasúti szolgálat érdekeivel össze nem egyeztethetó'k«. Éber Antal: Nem felolvasni, hanem beszélni kell! (Zaj.) Surmin György : A törvényjavaslatot idézi! A törvényt olvassa! Budiszavljevics Bude: Az imént az említett szakaszok egyikéről beszéltem, a melyben a vasúti alkalmazottaknak tiltva van szabad idejükben a mellékfoglalkozás, hogyha az az ő hivatali állásuknak tekintélyével összhangban nem áll, és ime ezen szakasz utolsó bekezdésében találunk most egy hasonló rendelkezést. 8 ha ;

a kereskedelemügyi miniszter kimondja : »Én azt hiszem, hogy ezen egyesület czélja nem hozható összhangba a vasúti szolgálat érdekeivel«, mihelyt a miniszter ur ezt kimondotta, az akkor utolsó fokban el van intézve, s az annyit ér, mintha az Úristen az égről lejött volna s azt mondotta volna, igy kell lennie s sehogy se másképen! Ez merőben abszolutisztikus intézmény, és ha én egy orosz vasúti pragmatikában ilyesmit találnék, akkor nem csodálkoznám. Hogyha ilyeneket egy Stolipin teremtett volna, akkor őt érteném, de ha egy alkotmányos országban, Magyarországon, a mely dicsekszik ezredéves alkotmányával, a mely évszázadokon át küzdött a szabadságáért, melynek fiai patakokban ontották a vért hazájuk jogainak és szabadságának a védelmében, ha a mai napon a XX. században Szterényi államtitkár ur egy ily intézményt visz bele a törvényjavaslatba, akkor már engedjék meg, — hogy legenyhébben ugy fejezzem ki magamat, — hogy ez szomorú dolog, igen szomorú, s nem felel meg azon tekintélynek, melynek Magyarországnak örvendenie kellene. (Zaj: Halljuk!) Én megmutattam, hogy Magyarország szocziális törvényhozása milyen alapokon nyugszik, fényes világításba helyeztem, hogy a magyar szocziális törvényhozás a múlt század hetvenes éveitől kezdve napjainkig milyen utón ment. Én megmutattam, hogy ebben a tekintetben nem jobban, hanem rosszabbul vagyunk. Én bebizonyítottam, hogy ilyen működés nincs hasznára az állam tekintélyének, és hogy a hatalom birtokosai az ezen javaslattal elérni vélt eredményt nem fogják elérni. Mert. uraim, a mit erősebben nyomnak meg, az mind magasabbra ugrik, és a helyett, hogy a magyar kormány a korszellemmel számolna, a helyett, hogy a szocziális körülményekkel számot vetne, a helyett, hogy ama vasúti alkalmazottakból, valamint a mezőgazdasági munkásokból magának ellenségeket ne csináljon, hanem modus vivendit találjon arra, hogy velük miképen lehetne élni, ő belőlük ádáz ellenségeket alkot. Mert ha a törvényjavaslatban meg is tiltják nekem ezt és amazt, a mennyit csak akarnak, majd találkozik ut és mód arra nézve, hogy ellenszegülhessek és hogy gondolataimat keresztül vigyem, és ha az állam engem rabjává tesz meg, ugy én ezt meg fogom találni, mert megtalálnom kell, mert ezt az élet követeli tőlem, találni fogok közelebbi utakat arra, hogy ilyen drákói és inkvizitórius határozmányok ellen küzdjek. Uraim ! Ha egy nemzet észreveszi, hogy azok a határok, melyeket az állami és törvényhozási hatalom neki megszab, nagyon szorosak, hogy ő ezen határok között le van nyűgözve és meg van kötve, és hogy előre nem mehet, akkor szóval és Írásban fogja követelni, hogy ezen határoktól megszabaduljon, hogy ezeket a béklyókat magáról levesse. Mert utóvégre történtek már ilyen abszolutisztikus és tirannusi elnyomások, mikor az embereknek szabad gondolataiknak szóban és írásban szabadon való nyilvánítását megtiltották. S vájjon elérték-e azt, mire törekedtek ? Nem. Az emberi agynak természetes funkcziója az, hogy gondolkodik, a gondolatnak pedig kell, hogy szóban vagy Írásban kifejezésre jusson, a mint pedig kifejezésre jut, akkor ime megindul a küzdelem azok ellen a lánczok ellen, a melyek azt lenyűgözik. (Helyeslés.) És nincs az a törvény, a mely a gondolkodást eltilthatná ; a mig csak az ember él, addig a gondolatait kifejezésre is fogja juttatni, és keresni, hogy érvényesülésükhöz utat találjon. Én ezen tisztelt házban is hallottam, hogy a túlsó oldalról egy szónok azt mondta : Mi hivatva vagyunk arra, hogy az állami életnek és az áüami politikának irányt adjunk, mi hivatva vagyunk arra, hogy az állami életet kezeljük, mi hivatva vagyunk arra, hogy ezeken a helyeken legyünk, a melyeken vagyunk, egyedül mi vagyunk hivatva és senki más, és azért kell, hogy küzdjünk és hogy ezért dolgozzunk. Tudják-e, mit fogok önöknek mondani ? Éppen azért, mivel azt gondolják, hogy abban a helyzetben, a melyben máma vannak, tartani fogják magukat, éppen ezért jelentetnek meg ilyen törvényjavaslatok, a milyen ez. De a korszellem nem tartóztatható fel, az emberiség fejlődése nem szorítható meg. Én nem tudom pontosan, uraim, hogy ez a korszellem miként fog fejlődni, de hogy az szakadatlanul változást és haladást követel, ehhez kétség nem fér. S engem legkevésbbé sem hoz zavarba poltikai működésemben, ha máma itt vagy más politikai helyen vagyok, s ha fiatalabb politikai nemzedék jönne, a mely nemzetének politikai szükségleteit talán jobban fogja megérteni, és a mely azokkal talán jobban fog tudni számolni, és hogy mint fiatalabb, engem visszaszorítson, ha elavult gondolkodású és maradi ember volnék.