Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-175
A képviselőház 1907. évi június hó 14-iki ülésén horvát nyelven mondott beszédek fordítása. Popovics Dusán: Tisztelt ház! A tisztelt előző szónok ur, ha nem csalatkozom, név szerint Hédervári, Supilo Ferencz: Nomen ómen ! Popovics Dusán : . . . kijelenteni méltóztatott, hogy az igen tisztelt elnök ur javaslatával nem ért egyet, mely kétségkívül első sorban, a mint ezt az elnök ur szavaiból kivehettem, abból indult ki, hogy az eddigi gyorsirói erők, melyek a nyelv tekintetében teljesítik kötelességüket, elégteleneknek bizonyultak. A mint társaimtól értesülök — teljesen jól nem érthettem meg az ő szavait — az előző szónok ur kijelentette, hogy ezt a javaslatot elfogadja, de két megjegyzést tett, melyre ki kell terjeszkednem. Az előző szónok arra hivta fel a figyelmet, hogy Ausztriában a hivatalos német nyelvnek meg nem felelő nyelvekkel nem ugy járnak el, mint ez ezen tisztelt házban történik. Ez iránt bátor vagyok különösen arra felhivni a figyelmüket, hogy mi soha egy perczig sem tartottuk, hogy Ausztriában vagyunk, hogy mi soha nem is óhajtottuk, hogy Ausztriában legyünk. (Elénk helyeslés a jobbközépen.) Es hogy mi ugyancsak soha nem óhajtjuk, hogy az Ausztriával való összehasonlítás okkal érveljenek ellenünk. En különösen azért állottam fel, egyrészt ezt a miatt mondjam, mivel igen tisztelt uraim és képviselőtársaim részéről nagyon gyakran észlelem azt a tendencziát, hogy mindig, mikor ellenünk valami érvre van szükségük, osztrák álláspontról operálnak. Én azt tartom, hogy sokkal jobb lesz, hogy ettől tartózkodjanak, én erre különösen kérem őket, mert az Ausztriával .való összehasonlítások csak az ő kárukra, és semmi esetre sem a mi kárunkra lehetnek. (Helyeslés.) Ugyanígy azt tartom, hogy nem találja jogosultságát az, hogy velünk szemben a toleránsság és előzékenység érveivel éljenek, Minekünk minden perczben kell ismételnünk, hogy mi sem kulánsságot, sem előzékenységet, sem engedményeket nem kérünk, hanem csak azt követeljük, hogy az a jog, melyet nekünk a törvény ád, gyakoroltassék, s ezt jogosultak vagyunk mindaddig követelni, mig igen tisztelt képviselőtársaink a törvény álláspontján állanak, mert az egyezmény 59. §-a ebben a tekintetben egészen világos. Ez a szakasz azt mondja (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a horvát-szlavón királyságok saját külön területével és belügyeik tekintetében saját törvényhozással és autonomkormánynyal biró politikai nemzetet képeznek, megállapittatik továbbá, hogy ezen királyságok képviselői ugy a közös országgyűlésen, mint a delegáczióban a horvát nyelvvel is élhetnek!« Mit jelent ez, igen tisztelt uraim és képviselőtársaim ? Ez azt jelenti, hogy a horvát nyelven élni ugyanannyi, mint a magyar nyelvvel élni. Ugyanaz a joga, melylyel ezen képviselőházban a magyar nyelv bir, van a horvát nyelvnek is. Ha abban az időben, mikor az egyezmény megszerkesztve lett, a gyorsirókat nem látták előre, s azok máma kerestetnek, ez csak a gyorsirás további fejlődésének következménye, ebben a tekintetben pedig azt tartom, hogy teljesen paritásosán kell eljárni. En sajnálom, hogy még nem birom annyira a magyar nyelvet, hogy rögtönözve beszélhetnék magyarul, hogy ezt magyarul mondhatnám meg önöknek, mert azt tartom, hogy ugy biztosabban érné a füleiket, mint igy, mikor csak a gyorsiratból fognak szavaimról tudomást szerezni. Azért kijelentem, hogy az elnök ur javaslatát elfogadom, de azon indokolás nélkül, melyet Hédervári ur adott hozzá. Surmin György: Kérek szót személyes megjegyzésre. Elnök : Surmin képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. Surmin György: Tisztelt ház ! Midőn én beszéltem és az államtitkár urat emiitettem, ki kell itt jelentenem elsősorban, hogy én személyesen, közvetlenül nem gondoltam arra, a mit ő szeretne levezetni, azonban egy áll, — ezt szavaim megérthetése czéljából kell kijelentenem — hogy mi horvátok tudtuk, hogy az államtitkár urnái ezen javaslatnak tiz példány horvát fordítása volt azon a napon, mikor ez a javaslat ezen tisztelt képviselőház elé terjesztetett. Ez áll, hogy mi Josipovich horvát miniszter úrtól kívántuk ezt a fordítást — itt csak én magam voltam — hogy lássuk, mi van a javaslatban, a horvát miniszter ur pedig azt mondta, hogy a fordítás az államtitkár urnái van. S én félórán tul szorgalmaztam és szorgalmaztam, hogy ezt a horvátffordítást megkapjam. A mint igyekszem, hogy minél többet tanuljak meg magyarul, hogy képviselőtársaimat legalább megértsem, én mindjárt kérdeztem, vájjon megkaphatjuk-e ennek a javaslatnak a magyar szövegét is, mire a miniszter úrtól megtudtam, hogy csak 150 példány nyomatott, miután azonban én is értek valamit a nyomdai teendőkhöz, nekem egy kicsit valószínűtlennek látszott, hogy ilyen nagy irat ezen országgyűlés tagjainak használatára, a kik 450-nél többen vannak, csak 150 pél-