Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-175

268 17a. országos ülés 19ü7 június H-én, pénteken. Szterényi József képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. (Halljuk ! Halljuk !) Szterényi József: T. képviselőház! Oly czimén vagyok kénytelen igénybe venni a t. képviselőház türelmét, a melyet nem szivesen veszek igénybe, mert egész egyéniségemmel ellenkezik a személyes természetű ügyeknek a köztérre, való előretolása. Á vita során azonban oly támadás intéztetett a június 10-iki ülésen személyem ellen, és pedig a legsajátosabb módon személyes jelleggel, a melyet az egyéni korrektség szempontjából nem hagyhatok észrevétel nélkül. Ezért kénytelen vagyok személyes megtámadtatás czimén felszólalni. (Halljuk ! Halljuk !) A június 10-iki ülésen Surmin György horvát képviselő ur a következőket mondja (olvassa) : »Május 13-án osztatott szét ezen t. házban ez a törvényjavaslat. Mi horvátok tiz fordítást kaptunk, én pedig ezt kövctőleg még egynéhány nap múlva sem birtam megkapni a magyar szöveget. A. szöveg, annak indokolása miatt, a mi magyarul »indokolás«-nak mondatik, érdekelt. Én éppen az indokolás miatt egyrészt meglepődtem azért, hogy azt előlünk' rejtik, másrészt pedig, midőn azokat a szakaszokat illetőleg, melyek engem érdekeltek, az indokolás fordítását megkaptam, még jobban ábrándultam ki Szterényi államtitkár gondolkozásán, hogy az állampolgár tekintetében s egyáltalában az ember tekintetében ilyen reakezionárius törvényjavaslatot szerkesztethetett.* Tovább folytatja a t. képviselő ur és itt következik a személyes inzultus (olvassa) : »De midőn láttam azt, hogy mikép van megalkotva a 2., 4. és 6. §. akkor lassanként eloszlott az én csodálkozásom és megértettem, hogy az államtitkár ur miért volt rajta, hogy mi ne kapjuk kézhez ezeket a törvényjavaslatokat, miért mondta nekünk : félünk ettől meg attól. Megértettem, hogy az államtitkár ur miért nem engedte meg, hogy mi a javaslatot tiz órakor kapjuk, hanem csak negyed tizenkettőkor, midőn Budapesten már az összes újságírók közt ki volt osztva. Az államtitkár ur attól félt, hogy mi képviselők el fogjuk árulni a hivatalos titkot, a midőn az újságírók a sajtó utján elterjesztették már az egész világon. Ez az eljárás megtanított engem arra, hogy semmin se csodálkozzam ebben a törvényjavaslatban, sem a második, sem a negyedik, sem a hatodik, sem af harminezharmadik, sem az ötvenedik szakaszon. Magával a törvényjavaslattal való elbánás — én nem tudom, de azt hiszem, hogy a horvát miniszternek ebben nem sok része volt — és Szterényi államtitkárnak eljárása ezen javaslat előterjesztésénél olyan volt, a milyennek nem lett volna szabad lennie.« Surmin t. képviselő ur tehát engem a javaslat előterjesztése és szétosztása körüli inkorrektséggel vádol. Konstatálnom kell, t. ház, hogy a javaslat beterjesztéséhez van köze a kormánynak, de a javaslat szétosztásához a kormánynak semmi köze nincsen. Ez a háznak jogköre, ez a háznak a belügye, (Igaz ! ügy van !) erre a kormány befolyást nem gyakorol, Hogy történt ez, t. ház, a jelen esetben? A kereskedelemügyi miniszter ur akkor, mikor beterjesztette a törvényjavaslatot, gondoskodott arról, hogy 150 példány a képviselőház irodájában elhelyeztessék a legsürgősebb szétosztás végett. Ez délelőtt 10 órakor a benyújtás után megtörtént. A t. horvát képviselő urakon múlt tehát, ha érdeklődtek a javaslat iránt és nem kapták meg azt. (Igaz ! ügy van I) Nekem semmi néven nevezendő befolyásom a javaslat szétosztására nem volt, és bocsánatot kérek a t. háztól, de durva inzultusnak kell tekintenem, (Igaz! ügy van!) ha egyéni becsületemben — mert ez a becsület kérdése — egyéni becsületem integritásában támadnak meg. (Helyeslés.) De ennek folytatása is van : t. i. hogyan jutottak a t. képviselő urak a tiz fordításhoz ? A horvát miniszter ur, előzékenységből a horvát képviselők iránt, néhány horvát példányt kért a kereskedelemügyi miniszter úrtól, a mely horvát példányok abból az alkalomból állottak rendelkezésre, hogy midőn a horvát bánnal tárgyaltuk ezt a kérdést, vele horvát nyelvű szöveget kellett közölni. A kereskedelemügyi miniszter ur akkor, a mikor az itt lévő javaslatot benyújtotta, a horvát miniszter urnak tiz ilyen példányt bocsátott a rendelkezésére. Az privát szívesség volt a horvát miniszter ur részéről, hogy ezeket a horvát képviselő uraknak kiadta. Egyéni becsületem integritásának tartozom azzal, hogy ezeket itt a t. ház színe előtt elmondjam és ezt a durva támadást a leghatározottabban visszautasítsam. (Élénk helyeslés.) Surmin György (szólásra jelentkezik). Elnök: Mily czimén kivan a képviselő ur szólni ? Surmin Gjuro: Molim rijec na osobnu primjedbu.. Elnök : Surmin képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kér szót. Surmin Gjuro: Yisoki sabore! Kad sam ja govorio i spomenu gospodina drzavnog tajnika, izjaviti mi je ovdje u prvorn redu, da ja liemo direktno nisam mislio na ona, sto bi on htio izvesti, ali jedno stoji — ja to moram izjaviti radi razumi jevanja rnojih rijeei — da smo mi Hrvati znali, da je kod gospodine drzavnoga tajnika, deset exemplara hrvatskog prevoda ove osnove na dan kad je ova osnova donesena pred ovaj visoki sabor. To stoji da smo mi trazili od gosj>odina hrvatskog ministra Josipovica ovaj prevod — tu sam bio ja sam — da vidimo sto je u osnovi, a gospodin ministar za hrvatsku je kazao, da je prevod kod gospodine drzavnog tajnika. I ja sam urgirao i urgirao preko pol sata, da dobijem ovaj hrvatski prevod. Kako ja sam nastojim, da naucim sto vise madzarski, da bar razumi jeni svoje drugove zastnpnike, ja sam odmah pitao, niozemo li dobiti i madzarski tekst ove osnove, pa sam saznao od gospodine ministra to, da je stam-