Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

263 összes országait, ennélfonva az országgyűlés meghagyta ennek a bizottságnak, hogy a t. magyar bizottsággal bocsátkozzék tárgyalásokba az emiitett országoknak és királyságoknak az egész monarchiával szemben való közjogi viszonya tekintetében. Mindkét közjogi kérdés, ugy az, a mely a hármasjkirályságnak és Magyarországnak egymásközti viszonyára, valamint az, mely a magyar korona országainak a monarchiához való viszonyát illeti, oly szoros összefüggésben állanak, hogy egyik a másik nélkül meg nem oldható. Mert mig a magyar korona országai és királyságainak viszonyai az egész monarchiával szemben meg nem állapíttatnék, nem állapitható meg a hármas királyság és Magyarország közötti szorosabb kapcsolat sem.« Itt ki van mondva az az elv, hogy a kiegyezésnek minden módosítása és mindaz, a mi Ausztria és a magyar-horvát közösség között megállapíttatik, Horvátország nélkül jogérvényesen el nem intézhető s ime, a ma azt látjuk, hogy tárgyalások folynak Ausztria és a közős kormány között, mi nélkülünk, ez sérti a kiegyezést, ép ugy, mint ezen, a vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslat. (Zaj. Elnök csenget. Olvassa) ; »Épen ezen indokból azt véljük, hogy szükséges és czélszerű, hogy mindkét ország küldöttsége, miután egyetértésre jutottak a 42. czikk két pontjára nézve, áttérjenek a másik közjogi kérdés tárgyalására, a mi után meg fog állapíttatni a Magyarország és a hármas királyság közti közjogi kapcsolatnak ugy tárgya, mint alapja. Az eddigi elmondottból következik, hogy arra a kérdésre : melyek azok a közös ügyek, a melyeben a hármas királyságnak közös törvényhozása és igazgatása van Magyarorsággal, csak nemleges értelemben lehet válaszolni, t. i. árpolitikai, a bírósági, a vallás- és közoktatási ügyek, az illető költségvetéssel nem azok, pozitív értelemben pedig csak azt, hogy az összes többi ügyek tárgyai lehetnének a Magyarországgal való szorosabb közjogi kapcsolatnak«. Én elkészültem ezekkel az idézetekkel. És azt tartom, hogyha önök ezt meg fogják kapni magyar ferditásban és látni fogják, milyen állásponton állunk mi, akkor be fogják látni, hogy ugyanazon állásponton állunk, a melyen állottunk a mi elődeink. Valóban szükséges lenne, hogy ezt elolvassák és áttanulmányozzák, hogy lássák, hogy ma mily szűkkeblű álláspontot foglalnak el, s hogy eltávolodtak a önök szabadelvű politikusaitól, legnagyobb vezérüktől, Kossuth Lajostól, a kit dr. Magdics Péter barátom idézett s a ki kifejezetten mondotta hogy a hadsereg és tengerészet kivételével az összes állami atributumokkal, nemcsak azokkal, melyek a kiegyezésben megállapittattak, kell bírnia minden országnak. Mikor olyan bölcs politikus, milyen ő volt, ily liberális álláspontra helyezkedhetett, kérelem én, t. ház, hogy ennek az országgyűlésnek többsége miért oly szűkkeblű s miért hajlandó elfogadni a 4. §-ban egy oly rendelkezést, mely sem Magyarországnak, sem Horvátországnak hasznára nem lehet. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Brlics Vatroszláv: Az a többség, mely ezen nagy férfiú gondolatai és eszméi örökösének tekinti magát és melyik az ő eszméit óhajtja megvalósítani, most olyan helyzetbe kerül, hogy nem annak a nagy férfiúnak és gondolkozónak, hanem a liberális Tisza Kálmánnak utódja. Én azt tartom, hogy ez sem nem jó, sem nem politikus, mert azt kérdem, vájjon a t. háznak ezen oldala az erőszak álláspontjára akar-e helyezkedni, és erővel akar-e keresztülvinni valamit, a mi törvényellenes. Én azt hiszem, hogy ez a legveszedelmesebb és hogy ez oly politikai szituáczióhoz vezetne, a mely teljesen alkotmányellenes. Ez az erőszak odáig vinné a dolgot, hogy Horvátországban a törvényes állapotokat fel kellene függeszteni, az erőszak odavezetne, hogy a mai viszonyok és körülmények törvényellenes alapra helyeztetnének éppen azok által, a kik a szabadságért küzdenek és a kik szószólói a törvényességnek. Azoknak, a kik alkotmánybiztositékokat követelnek, azoknak, a kik a szabadságot keresik, tisztelniük kellene a törvényt és nem volna szabad nekik minálunk az erőszak álláspontjára helyezkedniük, mert vétkeznének a szabadság elve ellen, vétkeznének a törvényesség elve ellen és a mi a legfőbb, vétkeznének az alkotmányosság elve ellen. A magyar nép századokon keresztül vérét ontotta, védve az alkotmányosságát. És mi, a kik alapjában megértettük a mi viszonyunkat, mi mindig támogattuk őket ebben a küzdelemben. Nem igazolja-e ezt a történelem a Zrínyiek, Frangepán és Rákóczi példája, a kik karöltve védték a szabadságot és az alkotmányt, a kik kénytelenek voltak feláldozni életüket és vérüket, védve az alkotmányt, Magyarország és Horvátország szabadságának ezen palládiumát. (Nagy taps a jobbközépen.) Ln kérdem, hogyan van az, hogy nem találkozott a magyar politikusok közül egy sem, a mi képviselőtársaink közül sem akadt egy sem, a ki felkelt volna, hogy a jogosság, hogy a politika szempontjából, a mely hasznos volt Magyarországra és Horvátországra nézve, felemelje szavát és kijelentse, hogy ez az ut nem oda vezet, a hova Magyarország vágyik, hogy legyen primus inter pares, hogy nemcsak a mi vezérünk legyen, hanem másoknak is a vezére ugy a mi szabadságunk, mint azok szabadsága érdekében. Én kérdem, miért nem akadt egyetlenegy képviselő épen a szabadelvű, a függetlenségi párt részéről, a ki azt mondaná, hogy ez a javaslat nem hozza magával a békét és a szeretetet, hogy az nem alapszik a törvényen, hogy nem hoz semmiféle hasznot, hogy az nem hozza a horvátok szeretetét, hanem hozza a horvátok gyűlöletét, mert törvénytelenségek követtetnek el. Miért nem áll fel egyik sem és nem szólal meg ? Talán akkor ők is a jog, az igazságosság és az alkotmányosság álláspontjára helyezkednének, annak a nagy férfiúnak és hazafinak álláspont-