Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

264 jára, a kit Magdics barátom idézett, tudniillik Kossuth Lajos álláspontjára. Negyvenen vagyunk itt horvát delegátusok, a kik képviseljük Horvátországot, kik idejöttünk, hogy részt vegyünk a közös állami épület emelésének közös munkájában, és hogy elrendezzük kölcsönös viszonyainkat ebben a közösségben ugy, hogy az hasznunkra legyen nekünk is, önöknek is. Ha azonban önök el akarják fogadni ezt a törvényjavaslatot s vele együtt annak 4. §-át, s ha azt hiszik, hogy azért, mert többségben vannak és bennünket le fognak szavazni, el fognak valami térni, akkor tévednek ; én azt hiszem, hogy ezt abszolúte nem fogják tudni igazolni, nem fogják elérni azokat a czélokat, a melyekre, törekszenek. En kérdem, hogy miért nem állanak fel a túloldalon és nem szólnak hozzá, miért nem hozzák fel a maguk érveit; én azt hiszem, hogy ennek indoka nem lehet semmi más, mint az, hogy többségükkel . . . Supilo Ferencz: Erőszakkal! Brlics Vatroszláv : . keresztülvigyenek valamit, a mi nem törvényes. (Taps.) En azt hiszem, hogy ez az álláspont nem korrekt, hogy ez teljesen téves, hogy ez nem parlamentáris, és annál inkább, mert ezen, a vasúti pragmatikáról szóló törvényjavaslat beleütközik az egyezménybe, én pedig az tartom, hogy mert egyezményről van szó, hogy itt nem lehet beszélni leszavazásról. (Ugy van!) Mert mit involvál a leszavazás ? Involválja az alaptörvénynek megsértését. Ez a leszavazás azt jelenti ebben a magas házban, hogy törvénytelenség követtetik el. Supilo Ferencz: Justitzmord! BrIiCS Vatroszláv: Ez Justitzmord politikai értelemben, Kérdem én tehát ezen ház többségét, miért törölköztek le szónokaik, miért nem akarnak részt venni a vitában, hogy érvekkel felfegyverkezve, beigazolják nekünk, hogy téves állásponton vagyunk, hogy a mi álláspontunk nem törvém

r

es, hogy mi olyat követelünk, a mi a törvénybe ütközik, a mi a közösségbe ütközik, a mi a kölcsönös szeretetbe és kölcsönös érdekekbe ütközik. Ezeket az érveket én nagyon szeretném hallani és ha azok megállanának, legyenek meggyőződve, hogy mi azokat tárgyilagosan méltányolnánk. Mi eddig nem hallottuk ezeket az érveket. Supilo Ferencz : Nem is fogjuk hallani! BrIiCS Vatroszláv : Világos, hogy ilyen érvek nincsenek is. Azok az érvek pedig, a melyek e t. házban a nyelv kérdésében a túlsó oldalról felhozattak, olyan természetűek, hogy mint a pelyva, szétszóródtak s nem voltak képesek egy társunkat sem meggyőzni, s azt tartom, hogy sokakat a túlsó oldalról sem voltak képesek kielégíteni és meggyőzni. T. ház ! Mi nyugodt lelkiismerettel, nyugodt lélekkel megyünk elébe a következményeknek, a melyek ezen természetellenes harczból ki fognak kerülni, mert igaz, számszerint kisebbségben vagyunk, de jog szerint mi vagyunk az erősebbek. (Ugy van ! Nagy taps.) Mi azzal a teljes bizalommal léptünk be ide, hogy a mi jogos kivánalmaink teljesíttetni fognak. Mi azzal a bizalommal jöttünk ide, hogy a törvény tiszteletben fog részesülni s hogy a mi kölcsönös ismerkedésünk azt fogja eredményezni, hogy még azokat az ügyeket is, a melyek közöttünk kppanganak, rendezni fogjuk és közös erővel fogunk majd kitartani a közös küzdelemben. Pedig mit látunk % Látjuk azt, hogy ma épen azok a férfiak, a kik baráti kezet nyújtottak nekünk és kik maguktartásával azt mutatták, hogy kivánják az igazságot, a jogosságot, valamint a mi országunkkal való jó viszonyt, most negatív módon viselkednek a mi követelményeinkkel szemben, sőt mondhatnám, ellenségesen. Magdics Péter: A bécsi kéz ! Brlics Vatroszláv: Én nem fogom kutatni azt, hogy avatkozik-e ebbe valaki, kinek a keze van ebben, de ha van, a ki ennek kárörömmel nevet, arról mi nem tehetünk, hanem azok, a kiknek kötelessége lett volna erre a kézre vigyázni, a kik a viszály magvát közénk vetették, s a kik meg fogják zavarni Magyarország _és Horvátország között a barátságos viszonyt. En nem fogok egyéneket megnevezni, nem szükséges. Valamennyien ismerjük őket ebben a házban, némely nevek már meg vannak említve, a többieket hozzágondolhatjuk. Nem hiszem, hogy a többség nem tudná felfogni ezen helyzet jelentőségét, a melyben most vagyunk. Nem hiszem, hogy nem volnának előreláthatok az előttünk álló küzdelemnek beláthatatlan következményei, ha ezen törvényjavaslat törvénynyé válik. En

; t. ház, felemeltem itt szavamat, nem azért, hogy a horvát és a magyar nemzet között a gyűlöletet növeljem, hanem hogy keressem a szeretetet, egyetértést és a kölcsönös tiszteletet, mert csak akkor, ha kölcsönösen tisztelni fogjuk egymást, ha tisztelni fogjuk egymás jogait, ha nem keresünk valami különös dicsőséget és érdemet abban, hogy csorbitjuk egymás jogait, csak akkor juthat a mi közösségünk erőhöz és hatalomhoz s csak akkor győzhet a mi közösségünk a szabadságért vivott küzdelemben. Ep ezért, mielőtt befejezném beszédemet, még egyszer apellálok az önök politikai bölcsességére, appellálok szellemük éleslátására, hogy mint hazafiak, kiséreljék meg még egyszer és ezt a törvényjavaslatot küldjék vissza oda, a honnan jött, ezért indítványozom (olvassa) : »Hogy ezen, a vasutasok illetményeiről, valamint a vasúti szolgálati szabályzatról szóló törvényjavaslatok visszaadassanak a közös kormánynak, hogy a horvát kormánynyal egyetértve küszöbölje ki azokból a magyar-horvát egyezmény sérelmeit és azután újból terjeszsze a t. ház elé.« (Zajos helyeslés és taps a jobbközépen.) Mielőtt befejezném beszédemet, még egyszer óvást emelek az ellen, hogy ezen törvényjavaslat törvénynyé válhassék és tiltakozom ez ellen. (Ménk helyeslés és éljenzés a jobbközépen.)