Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

262 hogy a hármas királyság részére fenn kell tartani a törvényhozás és a közigazgatás teljes jogát mindazokban az állami ügyekben, a melyeket minden nemzetnek, ha fennállani és organikusan fejlődni akar, a maga hatalmában megtartani és megőrizni kell. Ez okból a hármas királyság országgyűlése fentartotta a törvényhozást és a legfőbb igazgatást valamennyi politikai, közoktatási, vallási és törvénykezési ügyekben, valamint a bíráskodást az összes fokokon.« Az ilyen korlátalt autonómiát, mint a nemzeti létnek legkisebb követelményét, nem áldozhatja fel a hármas királyság semmiféle közösségnek s azt nem is oszthatja meg«. Ez a kiegyezés 48. §-ában szórói-szóra szintén meg van állapítva. Itt ki van fejezve, az önclhatározás elve, hogy bennünket megillet a jog meghatározni, mit fogunk átadni a közösségnek és mit nem. (Helyeslés.) Ezért a kiegyezési törvény nem is egy tartomány részére hozott autonóm törvény, az nem is közös törvény, hanem törvény, mely külön fogadtatott el a magyar autonóm országgyűlésen? és külön a horvát autonóm országgyűlésen. (Olvassa) : »Az 1865—66. évi országgyűlés elfogadta a 42. törvényczikket és február 10-iki feliratában, valamint külön utasításában, mely ennek a regnikoláris küldöttségnek megadatott és azt a Magyarországgal való tárgyalás alajjjául és forrásául jelölte meg. így kell nekünk tehát felfognunk ezt a törvényczikket, szemben a magyar országgyűlés ugyanolyan küldöttségével, tehát a paritás alapján. (Olvassa) : »Ezért a mi véleményünk szerint mindenekelőtt szükséges lenne, hogy mindkét regnikoláris bizottság mindenekelőtt egyetértésre jusson az emlittt két pont tekintetében, t. i. a hármas királyság területe és autonómiája tekintetében a 42. t.-cz. értelmében. E két pont, a mi véleményünk szerint, nem fog hosszú tárgyalásra alkalmat adni. Még kevésbbé nézeteltérésre. Mert a mi a területet illeti, a reális terület, nevezetesen a polgári Horvátország és Szlavóniának jelenlegi területe nem lehet vitás a hármas királyság és Magj^arország között, nemcsak azért, mert teljes egészében részét képezi a Hármaskirályságnak ugy a történelem, mint a jog alapján, hanem mert teljesen megfelel Horvátés Szlavonország területe tényleges állapotának, a milyen volt, még mielőtt némely részek különböző viszonyba kerültek Magyarországhoz az állami élet egyik vagy másik nyilvánulásában.« Itt meg keU említenem, hogy egy igen nagyrabecsült előttem szóló megemlítette e t. Lázban szlavón megyéket. Világos, hogy ez ellentétben áll a mi tényleges állapotunkkal és egész közjogunkkal. (Olvassa) : »Hogy pl. Fiume és a Tengermellék nem szűnt meg Horvátország része lenni azért, mert az igazgatás tekintetében a megszüntetett dalmát-horvát-szlavón királyi helytartótanács helyett a többi Horvát- és Szlavonországgal a közös magyar királyi helytartótanácsnak rendeltetett alá.« Midőn tehát most Magyarországgal a viszonyt újból meg áüapitjuk ezt rendezni kell az egész terület és a hármas királyság összes részei tekintetében. A virtuális területből Dalmáczia nem lehet vitás a két ország között, mert az tulaj donképen a horvát állam bölcsője volt, s nagy része Horvátország alkatrészét képezte. »A területi kérdésben tehát Magyarország és Horvátország érdekei nemcsak hogy nem zárj ák ki egymást, hanem azonosak, már annál az indoknál fogva is, mert a hármas királyság területe a közös magyar korona teljességéhez tartozik.« Itt világosan ki van tüntetve, hogy az érdekek és a jogok a mi országunk ós Magyarország között azonosak, hogy egymást ki nem zárják, ez pedig az, a mit én állítok, a mi vörösfonálként húzódik keresztül egész beszédemen. Ez képezi az összes egyezmények és megállapodások alapját. (Olvassa) : »Az elmúlt magyar országgyűlések igy fogták fel a hármas királyság összeségét, ezért gondoskodtak róla és azon voltak, hogy ismét bekebeleztessenek és a hármas királysághoz csatoltassanak területének azon alkatrészei, a melyek tőle el voltak szakítva. Mi is azt reméljük a mostani magyar országgyűléstől, hogy e tekintetben elődeinek nyomdokain fog haladni és segédkezet fog nyújtani a képviseletünknek, hogy Dalmáczia a mi hármas királyságunkhoz csatoltassék, a katonai határőrvidék pedig bekebeleztessék.« Mélyen tisztelt elnök ur, kérnék egy kis szünetet. Van még egy kis felolvasni valóm, azután befejezném beszédemet. Somogyi Aladár: Egy kis szünetet kér! Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem ! (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Az előbb a képviselő urat figyelmeztettem, hogy a tárgyhoz szóljon. Ekkor Supilo Ferencz képviselő ur közbeszólott, a mely közbeszólás miatt őt rendreutasítottam. Erre Vlád képviselő ur közbeszólott, hogy a házszabályok megtartandók, s ezáltal kihivó módon utasítást adott az elnökségnek. Ezért Vlád képviselő urat rendreutasítom.. Kérem"! a szónokot, méltóztassék beszédét folytatni. (Helyeslés.) BrliCS Vatroszláv: Miután még csak néhány sor idézetem van, még csak három perczig fogok beszélni, s az összefüggés kedvéért fogom ezt megemlíteni. (Olvassa) : »Azok az állami ügyek, a melyek tekintetében fennállhat a szövetség Magyarország és a hármas királyság között, nem állapithatók meg addig, a mig nem rendeztetnek országunknak és a magyar korona országainak közjógi viszonyai az egész monarchiával szemben«. Itt azokról a rendelkezésekről van szó, a melyek Magyarországnak és Horvátországnak a birodalmi tanácsban képviselt országokkal szemben fennálló közös viszonya tekintetében az egyez menybe bevétettek (olvassa) : »Tekintettel arra, hogy a hármas királyság az emiitett indokokból ezen viszonyoknak megállapítását olyan ügynek tekinti, mely egyaránt érdekli a magyar korona