Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

256 tikában az állami alaptörvénynek ez a határozmánya is lett megsértve, mert itt autonómiánk az igazságügyet illetőleg is érintetik. Most én, uraim, kérelem önöktől, hová vezet ez ? Vájjon ezt igy tovább íogjuk folytatni? Vájjon azt a kölcsönös előzékenységet, melylyel egy évvel ezelőtt itt egymás irányában viseltettünk, lábaink alá fogjuk-e vetni ? Vájjon bűtelenekké leszünk ezzel szemben ? Az urak egyike, ki a bizottságban a törvényes álláspontra helyezkedett, a bizottságot erre a sérelemre figyelmeztette. Én azt gondolom, bogy itt is, mikor ezen törvényjavaslat politikai részéről van szó, az igazi magyar hazafinak fel kellene állania s ugy Horvátország, mint Magyarország érdekében felszólalnia ugy, a mint én beszélek. Csak ezen a módon válhatnék a mi közösségünk azzá, a mit mi tőle kivánunk. Kérdemén, tisztelt ház, hogy ha ez a törvényjavaslat azon szövegezésében, melyben most fekszik a tisztelt ház asztalán, a képviselőház által el lesz fogadva. — hogy ha az a főrendiházon is átmegy, hogy ha törvénynyé válik — kérdem én önöktől, vájjon az Horvátország részére érvé ilynyel birhat-e ? Lorkovics Iván : Ez kérdés! BrliCS Vatroszláv: Lehet-e valami jogilag érvényes, a mi az egyezménynyel, az állami alaptörvénynyel ellenkezik, a mely a magyar királyság és a horvát királyság által egyenraguan köttetett, és itt sem a horvát-magyar közös országgyűlés által; hanem az autonóm magyar országgyűlés által és Zágrábban a horvát országgvülés által fogadtatott el. Ennélfogva ezen tisztelt ház minden józan politikusának kell magától kérdezni, meddig fog ez menni, lehetséges-e ez. Az egyezmény 70. §-ában kifejezetten mondja, hogy ez a kétoldalú szerződés mely utón változtatható meg, hogy pedig ez kétoldalú szerződés, erről, azt hiszem, ezen egész tisztelt ház meg van győződve, mert ezen az állásponton a mi 1866. évi regnikoláris deputáczióink is állottak. Midőn a horvát és magyar regnikoláris deputácziók — mindketten egyenlő számban — tárgyaltak, akkor a háromegy királyság regnikoláris deputácziója a magyar regnikoláris deputácziónak az 1861 : XLII. t.-czikkre vonatkozólag tett megjegyzésére következőleg nyilatkozott. Önök meg fogják nekem engedni, ha a regnikoláris deputácziónak, épen ilyen nyilatkozatát igen tisztelt Nagy Ferencz képviselő ur idézte itt, a regnikoláris deputáczió egy nyilatkozatának ellenidézetével mutassam meg, hogy milyen állásponton állott a mi regnikoláris deputácziónk, hogy pedig helyes álláspontra helyezkedett, igazolja maga az egyezmény, mert mi az egyezményben a mi állami jellegünkről nem mondtunk le. Mi némely állami attribútumokat Magyarországnak adtunk át, de azért állami jellegünkről nem mondtunk le, a mit legjobban az egyezmény 70. §-a mutatja. Engedjék meg, uraim, hogy a regnikoláris deputácziónak ezt a nyilatkozatát felolvassam, hogy azzal a tisztelt Nagy Ferencz képviselő ur állitásait megezáfoljam, a ki ugyancsak ilyen nyilatkozatot olvasott. Ez a háromegy királyság regnikoláris deputácziójának hetedik nyilatkozata volt. (Olvassa): ^Magyarország tisztelt regnikoláris deputácziójának a dalmát-horvátszlavon országgyűlés 1861. évi XLII. t.-czikkére vonatkozólag tett baráti megjegyzéseire (Zaj. Elnök csenget.) van szerencsénk egyenlő őszinteséggel és egyenlő baráti módon kivánt felvilágosítás végett röviden kijelenteni, a mint következik : (Zaj. Elnök csenget.) Azt hiszszük, hogy az egyetértés munkáját siettetni fogjuk, ha mindenekelőtt röviden jelezzük azt az álláspontot, melyről a háromegy királyság a közte és a magyar királyság között fennálló kérdést szemléli, és melyről azt megoldani kész. A mióta a dalmát, horvát és sziavon királyságnak a magyar királysággal azonegy uralkodója és azonegy koronája van, mindig is tekintette magát a magyar korona királyságának, a melynél fogva a többi királyságaival és tartományaival állott és áll közösségben. Ezt a közösséget a háromegykirályság különösen azokban az esetekben hangsúlyozta, melyekben közvetlen érintkezésbe jött azokkal az országokkal, melyek a magyar korona országait nem képezik.« Itt tehát a közösség emeltetik Id és semmi esetre sem állami egység, de kiemeltetik a korona egysége. Ez áll. Ez a pragmatika szankeziónak is teljesen felel meg, mely a háromegy királyságnak ezt a kötelességét különösen azokban az esetekben hangsúlyozza, melyekben közvetlen érintkezésbe jön azokkal az országokkal, melyek a magyar korona országaihoz nem tartoznak. (Olvassa): »Igy, hogy a régibb történelemből hozzunk fel egy példát, midőn a dalmát-horvá-szlavonországi Karok és Kendek követségük utján 1620-ban kölcsönös védelmi szövetségről tárgyalásokba bocsátkoztak a belső-ausztriai Karokkal és Rendekkel, határozottan tiltakoztak minden oly követveztetés ellen, mely abból akár a magyar korona, akár az emiitett egyezség, akár a háromegy királyság államjogának kárára vonatnék le.« LorkoviCS Iván : így jártak el a mi embereink ! BrliCS Vaíroszláv: Mindez az állami alaptörvényben is nyer kifejezést. Továbbá mondja (olvassa) : »Salvis tamen semper authoritate, juribus et praerogativis tam modernae s. c. regiae majestatis tamquam legitimi regis Hungáriáé ac saora.e ejusdem regni coronae, aliisque universis libertatibus, legibus ac privilegiis horom regnorum (azaz Dalmát-Horvát-Szlavon országok) illaesis et in sua vigore permanentibus.« A mint látják, tisztelt ház, itt az egyezménynek alapelvei jutnak kifejezésre s ezek az alapelvek egyenrangú tényezőkön alapulnak (olvassa) : »A magyar koronával való ezt a közösséget a háromegy királyság akkor sem sértette meg, midőn 1712-ben a maga országgyűlésen önállóan ruházta át az öröklési jogot az uralkodó Habsburg-ház női nemére, a mint ezt azok az utasítások bizonyitiák,