Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

254 földben és erdőben, a mely vagyonból milliók vannak a vasutakra fordítva; ez is bizonyítéka annak, bogy ezen vasutak nem kizárólag magyarok, haneni közösek, annak az állami közösségnek intézményét képezik, a melyről intézkedik. a melyről beszél az egyezménynek 1. és 2. §-a, az ilyen intézménynek azonban Horvátország területén csak horvát leket a hivatalos nyelve. De megengedve, hogy a vasutak a törvény világos betűje ellenére magánvállalatok és hogy magyar nyelvűek kell, hogy legyenek az egységes igazgatás miatt, azt kérdem én, hogy jön ahhoz az állam, hogy egy magánvállalattól követelje, hogy magyarul ügyködjön, a mint ezt annak idején kívánták a szabadalmazott Délivasuttól, a mely vonul Rannától Sziszekig s a mint ezt most követelik a magán- vagy részvénytársasági Samoborszki és Guttmann-féle vasutaktól. Én azt tartom, hogy ezek a vasutak nem kötelesek a magyar nyelvet használni és mégis használják. Ezen előterjesztett törvényjavaslatban az követeltetik, hogy mindezek a magánvállalatok a maguk vasutain kizárólag olyan hivatalnokokat alkalmazzanak, a kik a magyar nyelvet bírják, sőt még a közúti vasutakkal is akarták ezt megtenni. Pribicsevics Szvetozár: Ez az az engedmény, a melyet Josipovich miniszter érdeméből magyar részről nyertünk, hogy megmaradtak nekünk a közúti vasutak. (Derültség a jobbközépen.) BrliCS VatrOSZláv: Horvátország területén sem a törvény, sem az etika szerint nem lesz hivatalos nyelv a magyar és én azt hiszem, ha mi arra az álláspontra helyezkednénk : Clara ]5acta, boni amici, hogy a mi állami közösségünk sokkal jobban előre haladna és a mi politikánknak sokkal szebb gyümölcseit élveznők. Én itt meg fogom említeni, hogy az alatt a 38—39 év alatt, a mióta az egyezmény fennáll, még a szabadéivüpárt sem jött ezen ház elé olyan javaslattal, a mely egyoldalulag módosítaná az egyezmény rendelkezéseit. A szabadelvüpárt nem tette ezt, mert azt tartotta, hogy nem czélszerű bolygatni az állami alaptörvényt és azt az alapot, a melyen ugy ennek a monarchiának, mint Magyarországnak és Horvátországnak szervezete nyugszik. Mit látunk ma ? Azt látjuk, hogy ép arról az oldalról, a melyről ezt legkevésbbé várhattuk, kerül ezen ház asztalára egy törvényjavaslat, mely egyoldalulag akarja módosítani az állami alaptörvényt, az egyezményt. (Ugy van!) Mi semmiképen sem lelkesedhetünk ezért a politikáért, mert ez a politika nem vezet a szeretethez, nem vezet a testvéri egyetértéshez a magyarok és horvátok között, hanem csak nehezíti a mi politikai helyzetünket. Nekünk horvátoknak erről az álláspontról támadnunk kell ezt a törvényjavaslatot. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy megakadályozzuk, hogy ilyen szakadás álljon be a horvát és a magyar nemzet között. Meg kell azt tennünk ugy Magyarország, mint Horvátország érdekében, mert a mig közöttünk gyűlölet lesz és indok a gyűlöletre, mig a viszálynak magva el nem távolittatik, nem lehet közöttünk egyetértő és eredményes munkálkodásról szó. Mi horvátok rokonszenvezünk a vasúti alkalmazottak kívánalmaival és szívesen segítenénk rajtuk ebben az ügyben és ebből a szempontból is szeretnők megakadályozni azt, hogy ezen törvényjavaslat törvénynyé váljék, mert az, a mint látjuk, nem az ő érdekükben van, hanem érdekük ellen, miután az ő vitális érdekeiket sérti. Ha áll az a felfogás, hogy a vasút magánvállalat, nem lehetne-e a vasutasok fizetését egyszerű magánszerződéssel szabályozni és emelni, mert ha a vasúti hivatalnokok nem közhivatalnokok, a mint ez a túlsó részről hangoztatta tik, minek akkor az ő fizetésüket törvénynyel szabályozni ? Ezt meg lehet csinálni kétoldalú szerződéssel, a mint ez a magánvállalatoknál történik, a mint ezt teszi a kereskedő és a kereskedelmi czég az ő alkalmazottjaival. T. elnök ur ! Kérek egy kis szünetet. (FelMáltások : Szünetet kér I) Elnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Elnök : T. ház ! Az ülést újból megnyitom. BrliCS VatrOSZláv : Tisztelt ház ! A mint már kiemeltein, ezt a törvényjavaslatot két szempontból kell tekinteni, a jogi szempontból és a politikai szempontból. A jogi szempontból ez a törvényjavaslat a leglényegesebb emberi jogokat sérti, mert a vasúti tisztviselőket olyan súlyos határozmányok, olyan szigorú fegyelem alá vonja, hogy azokat a munkások alá helyezi. Ebben a törvényjavaslatban vannak szakaszok, — mint pl. a 17., 27., 29., 31., 33. és 53. §-ok, — melyek mindnyájan a vasúti alkalmazottak ellen irányulnak, s a legnagyobb és legsúlyosabb bajokat okozzák nekik. Ha ezt a törvényjavaslatot a politikai szempontból tekintjük, olyan eredményekre kell jutnunk, melyek jóra nem vezetnek, melyek sem a horvátok és magyarok közötti azon szeretethez és azon kölcsönös tisztelethez vezetnek, mely közösségünk sikeréhez szükséges. Milyen jövő vár tehát ránk, ha ebbe a küzdelembe esünk, ha közibénk az egyenetlenség ez a magja esik? Közelebb esik itt akkor annak a lehetősége, hogy teljes joggal ama latin közmondás alkaímaztassék : Duobus litigantibus tertius gaudet. (Helyeslés.) Ellenségeink egész eddigi politikája erre az elvre volt fektetve, s azért mindig, hogy ha körmünkre égett a dolog, egymás mellé állottmik, egymást támogattuk, és hogy egymásban támogatást nyerjünk, meg kellett egyeznünk. Ez a javaslat feléleszti azt a küzdelmet, mely előző szónokom, dr. Vrbaničs Ferencz tanár ezen tisztelt házban az 1790. év óta a nyelvet illetőleg leirt. A Id ezt a történetet ismeri, ismeretes előtte, hogy ez a küzdelem egymástól elidegenített és