Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

253 és pillanatnyi íelhevüléssel, hanem észszel ós értelemmel, (Ugy van!) Midőn annak idején a magam választókerületében a fiumei rezoluczió mellett, mint annak hive agitáltam, felhasználtam Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter ur ő nagyméltóságának azt a nevezetes kijelentését, hogy a dunai államokban kell keresni támaszt és rokonszenvet. Akkor azt mondottam, hogy az messzeható és okos politika és hagy valóban szükséges, hogy Magyarország szövetségben Horvátországgal, érintkezést keressen a dunai Balkán-államokkal és pedig nemcsak politikai, hanem kereskedelmi és kulturális értelemben. (Ugy van !) Én akkor idéztem a miniszter ur szavát és azokat ugy magyaráztam, hogy a magyarok igazságos és becsületes politikát űznek, a mely mindezen nemzeteket a szabadsághoz és jóléthez vezetik. Beszéltem arról, hogy ezzel a politikával a magyarok meg fogják szerezni a dunai államok, az összes szlávok szimpátiáját, s hogy ezeknek támogatásával erősek és hatalmasok lesznek. Valamennyien helyeseltek nekem, mert tudták, hogy ez okos, reális és termékeny politika, a melyiknek nagy konczepcziói vannak és a melyet mi megértettünk. Ma azt kérdem én önöktől, hol van az a politika ? Supilo Ferencz: A Kossuth-pártot kérdezze. Brlics Vatroszláv: Azt kérdem én, hol van ez a politika, midőn a törvény világos betűje ellenére ilyen javaslattal jönnek és egy jüllanat alatt mindent feldöntenek, a mit ez a politika mai napig megalkotott. Milyen, bizalommal fognak tekintem ezek a kis államok erre a politikára, a melyet most inaugurálnak ? Supilo Ferencz: Drang nach Osten, ez az önök mai politikája ! Brlics Vatroszláv : Kérdem én önöktől, micsoda örömmel és micsoda megelégedéssel fognak törekedni a dalmátok, hogy mi velünk közösségbe jussanak és mi rajtunk keresztül közösségbe Magyarországgal, ök egyszerűen azt mondhatják, hogy a német nyelv a magyar nyelvvel lesz felcserélve. (Nagy taps a jobbközépen.) Kérdezni fogják, mit fognak ezzel nyerni. Vájjon egy nagy nemzetnek a nyelvét fogják-e elfogadni, vagy pedig elfogadják egy kisebb nemzetnek a nyelvét, a mely nincs annyira elterjedve, mint az előbbi. Én kérdem, vájjon Dalmáczia örömmel fogja-e ezt akarni megtenni. Supilo Ferencz : Hallani sem fog akarni erről. BrliCS Vatroszláv: Legyenek meggyőződve, hogy ezt nem fogja megtenni. (Mozgás és zaj.) Ityen módon sohasem fogjuk elérni azt, a mit közös feladatunkul kitűztünk, hogy magunkhoz vonzzuk dalmát testvéreinket, hogy ők két kézzel kapjanak az után, hogy idecsatoltassanak. Legyenek meggyőződve, hogy a dalmátok nem fogják oly könnyen akarni azt, hogy ily körülmények között Ausztria hatalma alól Magyarországgal szövetségbe jussanak, különösen most, midőn ma fényes Ígéreteik és millióik vannak Ausztriától, mely ezzel őket a maga részére akarja megnyerni. És mit tettek önök, hogy megnyerjék őket ennek az eszmének. Semmi egyeket, mint hogy kezére jártak Ausztriának és jöttek ezzel a javaslattal a vasúti pragmatikáról. (Ugy van !) T. ház! Mi nem akartuk és esziinkágában sem volt, hogy itt ezt a vitát előidézzük s hogy erre az álláspontra helyezkedjünk, a melyen ma állunk. Ez a küzdelem, a mint az előttem szóló társaim is hangsúlyozták, ezzel a törvényjavaslattal reánk van tukmálva. Mert az egyenesen sérti nemzeti büszkeségünket a nyelv kérdésében. T. ház! Mi ugyanabban a helyzetben vagyunk most önökkel szemben, a milyenben a közös hadsereg nyelvkérdésével önökkel együtt voltunk. Mi ma kénytelenek vagyunk védeni a törvényt. Mi abban az esetben önökkel együtt azt követeltük, hogy a törvény megváltoztattassék és valami uj alkottassék, hogy Magyarországon a közös hadseregnél mint vezényleti nyelv a magyar nyelv vezettessék be, Horvátországban pedig a horvát. Mi most, a mi nyelvünk jogának védelmi álláspontján vagyunk és ez a védelem reánk van kényszerítve a vasúti pragmatikáról szóló ezen javaslat által, a melyik egyrészt a nyelvi kérdésben forditja felénk élettelen ábrázatát, másrészt pedig mutatja reakczionárius arczulatját. T. ház! A ki elolvassa ezt a törvényjavaslatot, az kénytelen belátni, hogy teljesen reakczionárius. Felesleges volna erről bővebben tárgyalni. Miután ezt Surmin dr. előttem szóló kiváló képviselőtársam oly szépen kifejtette. Mi is annak a pártján állunk, a kik mint állampolgárok és emberek, ezen törvényjavaslat által jogaikban meg vannak röviditve. Ezen törvényjavaslat nemcsak egy külön kasztot teremt meg, hanem kiakarja őket zárni a társadalmi közösségből és egy külön, mondhatnám exterritoriális helyzetbe akarja őket hozni, mintha nem lennének ők is szabad állampolgárok. Nemcsak én, hanem előttem szóló t. barátaim is védelmükbe vették őket az ilyen reakczionárius törvényjavaslattal szemben. Ezen törvényjavaslat ebből a szempontból nem állja ki a kritikát. Es én kénytelen vagj^ok csodálatomat kifejezni, hogy ez a szabadelvüpárt, a melyik ma többségben van ebben a házban, ezt a törvényjavaslatot pártolja és törvényerőre akarja emelni. Az az indokolás, a mely ezen törvényjavaslat mellett felhozatik, hogy a vasutak az állam magánvállalatát képezik, és hogy a vasúti pragmatikának 4. §-a helyén van ebben a törvényjavaslatban, abszolúte nem állhat meg, a mint azt Magdics Péter dr. barátom itt részletesen kifej tette.« Távolról sem engedhető meg, hogy egy ilyen fontos állami intézmény, mint a vasút az államnak magánvállalata lehetne. E mellett azt is tudjuk, hogy ezek az államvasutak igen nagy részben a határőrvidéki beruházási alapból és más magán hozzájárulásokból épültek. Az egyezménynek 8. §-a ugy szól, hogy nekünk dalmáthorvát-szlavón állami ingatlan vagyonunk van,