Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

252 mást tette, midőn láttam azt a tetszésnyilvánítást Josipovich miniszter ur ő nagyméltóságával szemben. Supilo Ferencz: Kovácsevicsnek és Khuennak kiáltsanak éljent! Ezek férfiak ! (Derültség jobbfelól.) BrliCS Vatroszláv: Mi most a nyelvkérdés előtt állunk, a mely nemcsak a törvényesség, hanem a nemzeti becsület, büszkeség és a nemzeti védelem kérdése. Az összes eddigi kérdések, ugy a pénzügyi, mint más természetű kérdések nem kerültek felszínre azzal az erővel, mint ez a nyelvkérdés, és miért ? Azért, mert a nyelvkérdés . . . Supilo Ferencz : Küzdjenek Magyarország szabadságáért s hagyják nyelvünket békében. (Felkiáltások balfelől: Micsoda ez ? Csak egy beszéljen !) BrliCS Vatroszláv: Uraim, önök szeretik a maguk magyar nyelvét, nagyra vannak vele, azt terjesztik, sőt azt a hadseregbe is kivánják behozni, s mi ebben segédkezünk önöknek s kezükre járunk, mert nagyon jól tudjuk, hogy a nyelv szent jogáért való küzdelem mit jelent. Mi máma ugyanebben a helyzetben vagyunk s reméltük önöktől, hogy nyelvünket tiszteletben fogják tartani, önök azonban ezen törvényjavaslattal a vasutigazgatásba a magyar nyelvet akarják behozni. Én azt tartom, s ez az én mély meggyőződésem, hogy ezen a módon sem mi, sem önök nem fogják a horvát nemzetben a magyar nyelv iránti azokat az érzelmeket és szeretetet fölkeltem, melyet fölkeltenének, ha a horvátok bizonyosak volnának arról, hogy nyelvüket nem veszélyeztetik, és hogy ezen oldalról nem tukmálják rá akár erőszakkal, akár jóakarattal, akár törvényesen, akár törvényellenesen a magyar nyelvet. Sok és sok horvát, ki a magyar nyelvnek a horvát területen való terjeszkedését ma félelemmel szemléli, ha tudná, hogy nyelve biztosítva van, szívesen fogna a magyar nyelv tanulásához, mert annak ismerete szükséges kölcsönös megismerésünkre, s én nem hiszem, hogy nem minden intelligens horvát és szerb, ki közügyekkel foglalkozik, vagy ki másként a magán, kereskedelmi és forgalmi életben jön érintkezésbe a magyarokkal, igyekezzék, hogy a magyar nyelv ismeretét megszerezze. (Helyeslés és taps a jobbközépen.) A magyarországi szabadelvű kormány politikája és Khuen-Héderváry bán horvátországi politikája mivel sem járult a magyar nyelv iránti ezen szeretethez és annak megtanulása iránti ki•sánsághoz, hanem inkább a magyar nyelv iránti gyűlöletet fejlesztette. Lorkovics Iván : Ezek az ő barátaik ! BrliCS Vatroszláv: Legyenek meggyőződve, hogy ez a politika több kárt okozott a magyar nyelvnek Horvátországban, mint okozott volna a jog és az egyezményről szóló törvény, azaz a horvát állami nyelvről szóló állami alaptörvény 56., 57., 58. és 59. §-ai tiszteletben tartásának politikája. íme, én itt egy velem közölt példát fogok felhozni. Midőn az I. Ferencz Józsefről elnevezett zágrábi horvát egyetemünkön a magyar nyelv tanulására tanszék lett szervezve, ifjúságunk nagy bizalmatlansággal viseltetett a magyar nyelv tanára iránt annyira, hogy annak ugy szólván egy hallgatója sem volt. Surmin György : Négy féléven át nem adhatott elő ! BrliCS Vatroszláv : íme, s később csak mintegy két hallgatót kapott. S mi történt a fiumei rezoluczió után ? A mint lábra kapott az uj árfolyam, mindjárt negyven hallgatón felül iratkoztak be, kik a magyar nj^elvet elsajátítani kívánták. Ez legjobb bizonyítékát képezi annak, hogy csak nyelvünknek általuk való tiszteletben tartása fog bennünk a nyelvök iránti szeretetet és tiszteletet felkelteni. Lorkovics Iván : Ugy van, nagyon jól van, igaz. BrliCS Vatroszláv: Olyan módon, mint ezt önök akarják ezzel a vasúti pragmatikával a közös országgyűlés által tekintet nélkül az egyezmény alaphatározmányaira ránk tukmálni a magyar nyelvet, — ilyen módon csak oda fogunk eljutni, hogy ugyanaz az állapot fog feltámadni, mely a szabadelvű kormány és Khuen kormányzata alatt állott fenn nálunk, s a mi és az önök ellenfeleinek oly eszközt fognak adni a kezökbe, melylyel eredménynyel fognak agitálhatni. Supilo Ferencz : Ez az ! Igaz ! Briics Vatroszláv '. Eszközt fognak adni nekik, melylyel a magyar nyelv ellen eredménynyel fognak agitálni és a melylyel az ellene való gyűlöletet, melyet nemzetünkben csak nagy fáradság és igyekezet és nehéz gyötrelem árán szüntettünk meg, fel fogják ébresztem és arra fog kerülni a dolog, a hol a fiumei rezoluczió előtt álltunk. Supilo Ferencz: Harczoljatok a kamarilla ellen és nem Horvátország jogai ellen. Várady Károly: Nagy tévedésben van a képviselő ur. (Zaj. Elnök csenget.) BrliCS Vatroszláv: T. ház! Legyenek meggyőződve, hogy azok ott a Lajtántul sem fogják figyelmen kivül hagyni ezeket a szituácziókat, a melyek ugy a mi, mint az önök ellenségeinek jó szolgálatot fognak tenni. Ámbár a mi deklarácziónk itt lelkesedéssel fogadtatott, ámbár annak a tartalma is magyar nyelven felolvastatott s igy mindenki megérthette, ha a t. urak igazán súlyt helyeznek arra, hogy a mi állami közösségünk kiépitése körül kölcsönös szeretettel munkálkodjunk, akkor önöknek több figyelmet kellett volna szentelniök a mi nyilatkozatunknak, át kellett volna tanulmányozni ezen nyilatkozat tartalmát és róla gondolkozni. Ha ez megtörtént volna, legyenek meggyőződve, hogy a vasúti pragmatikában nem fordulna elő most az a szakasz, a melyik a magyar nyelvről a vasutakon intézkedik, és önök arra a meggyőződésre jutottak volna, hogy a mi álláspontunk korrekt, és törvényen alapszik, arra a meggyőződésre jutottak volna, hogy nem lehet politikát csinálni szívvel