Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-174

250 alkalmazzon horvátokat, mikor is Horvátországban a magyar iskolák szükségessége el fog esni s ezáltal a Horvátország és Magyarország közt fennálló egyenetlenség oka is. PribicseiCS Szvetozár: Úgyis törvényellenesen jöttek Horvátországba. Zagorac István: Azt mondták, hogy csak egy kis időre. Purics József: A vasúti pragmatikáról szóló ezt a törvényjavaslatot a leghatározottabban el kell utasítanom, mert — ismétlem — az 1868. évi állami alaptörvényen ejt az sérelmet. Határozottan elutasítom azt az élczet, hogy a vasutak állami magánvállalatot kéjDeznek. Társaim : Urbanics dr., Gjalski s különösen Magdics Péter dr. világosan bizonyították be, hogy a vasutak nem állami magánvállalatot, hanem egy állami intézményt képeznek, és hogy az egyezmény 57. §-a rájuk feltétlenül kiterjesztendő és hogy a vasutakon a horvát területen a horvát nyelv hozandó be hivatalos nyelvül. Egyébként akár állami intézményt, akár állami magánvállalatot képezzenek is a vasutak, miránk nézve ez, a nyelvi kérdésre való tekintettel egy és ugyanaz, mert minden esetben a horvát nyelvnek kell hivatalos nyelvül lennie. Mikor itt a vasutakról folyt a tárgyalás, szó esett, hogy horvát vasutak nincsenek, és hogy csak magyar vasutak léteznek. Barátom dr. Surmin bebizonyította, hogy Horvátországban némely vasúti vonalak csak horvát pénzen épültek, jogilag tehát ezek horvát vasutak volnának. Ezek azonban nem az egyedüli vonalak, melyeket ő felsorolt, hanem vannak többen, melyek a határőrvidéki erdőkből származó pénzen, a beruházási alap pénzén, a megyék és a vagyonközségek hozzájárulásain épültek. Mindez horvát pénzt képez s mig vagyonközségeink igényjogos altjainak tüzelő és épitő fájuk nincs, addig tőkéjük a vasutakba van fektetve, melyek semmi hasznot sem hoznak, hanem szégyent, mert ott idegen nyelv uralkodik. Ezen törvényjavaslat ellen én társaimmal egjfütt a horvát nemzet nevében óvást emelek. Én óvást emelek s állitom, hogy ez az országgyűlés ezen törvényjavaslat tárgyalására nem illetékes. Ha önök, uraim, óvásunk daczára, ezt a törvényjavaslatot törvényerőre juttatják, akkor széttépték az egyezményt, akkor ne követeljék tőlünk, hogy azt mi megfoltozzuk. Nekünk nincs okunk érre, de figyelmeztetem önöket, hogy ez inkább az önök kárára, mint a mi kárunkra lesz. Különösen figyelmeztetem önöket a 70. §-ra, a mely szerint nem jogosultak arra, hogy az egyezményt olyan könnyedén egy törvényjavaslattal széttépjék. Itt mindazon tényezőknek kell dönteniök, melyek az egyezményt megkötötték. Az egyezmény 70. §-a igy szól (olvassa) : »Mihelyt ezen egyezmény a legfelsőbb szentesítést elnyerte, közös alaptörvény gyanánt a magyar királyság s a dalmát, horvát és sziavon királyságok külön törvénykönyveibe beiktatandó; egyszersmind megállapíttatik, hogy ezen egyezmény az egyes egyezkedő királyságok törvényhozásainak tárg]^át nem képezheti s változás rajta csak ugyanazon módon követkézbe tik be, a mily módon az létrejött, nevezetesen mindazon tényezők hozzájárulásával, a melyek azt kötötték.« Itt tehát kimondatik, hogy az egyezmény megváltoztatását a magyar királyság csak a horvát királysággal egyetértve eszközölheti, ha ezt végre a király is szentesíti, önkénynek itt nem lehet helye s nem is szabad, sem részünkről, sem önök részéről. T. ház ! En ennélfogva azt tartom, hogy a magyar királyság és a horvát királyság érdekében fekszik, ha ez a t. ház ezt a törvényjavaslatot elveti, mert ha a közlekedésügyi bizottság azt képviselőtársunk, Tuskan ur kivánsága szerint nem is akarta elvetni, de önöknek van alkalmuk azt elvetni és ez által a magyar királyság és a horvát királyság között a jó viszonyt ismét helyreállítani. Ha pedig a törvényjavaslatot mégis törvénynyé tennék meg, Horvátországban ez a törvény ellentállásra fog találni s Horvátország azt soha sem fogja elismerni. T. ház ! En nekem ezt a törvényjavaslatot most egészében szét kellene szednem, de miután ez már társaim részéről megtörtént s némelyek még meg fogják ezt tenni, ugy vélekedem, hogy fölösleges volna erről tárgyalni. En tehát be fogom fejezni beszédemet s azzal a felszólítással végzek : Vessétek el ezt a javaslatot, ha pedig ezt nem akarjátok, óvást emelek ellene, óvást emelnek társaim, óvást emel az egész horvát nemzet. (Éljenzés. Elénk helyeslés és taps a jobbIcözépen.) BrliCS Vatroszlav: Mihelyt ezen törvényjavaslat e magas ház asztalára került, mint mondám, szent kötelességemnek tartottam én is, társaim is, hogy felemeljük szavunkat ellene és hogy birálat alá vegyem abból a szempontból, mely reánk nézve a legfontosabb, t. i. a nyelv szempontjából. Ezen javaslat 4. §-a sérti legszentebb s legbensőbb érzelmeinket, sérti a kiegyezési törvényt, a melyik törvény ugy Magyarországon, mint Horvátországon. A mi kötelességünk ezt a kölcsönös kétoldalú szerződést tisztelni, mert azt tartom, hogyha azt tisztelni fogjuk, hogyha azt ugy fogjuk magyarázni, a mint az annakidején megalkottatott és a minő intencziók vezették a szerződő feleket a szerződés megkötése alkalmával, akkor a magyarok és a horvátok közt a legszebb egyetértés, a kölcsönös tisztelet fog uralkodni, és respektálva mindkét részről a törvényt, be fog következni az, a mi a legfőbb, hogy t. i. meg fog szűnni a közjogi harcz a horvátok és a magyarok között, és módunkban lesz munkánkat az élet más, fontosabb feladatainak szentelni, vagyis megalkotni liberális és szabadelvű törvényeket, másrészt pedig gondot fordíthatunk nemzetünk anyagi jólétére. Mig a kiegyezés egyes szakaszainak magyarázata körül imigyen huzakodunk, a mig kény-