Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-174
230 lik. országos ülés 1907 június 13-án, csütörtökön. az elvet statuálja, hogy a ki sztrájkra izgat, a sztrájkbizottságnak tagja volt, soka többé az államvasutaknál alkalmazást nem nyerhet. Én azt hiszem, ilyen elv kimondása, a mely a boszuvágyat ilyen széles körben törvényileg biztosítja, helytelen. Hiszen az államvasút igazgatóságának joga van valakit elbocsátani a szolgálatból és az elbocsátott egyént fel nem venni; de ezt a jogot ugy megszorítani, hogy esetleg kegyelmi tényt ne gyakorolhasson, az teljesen lehetetlen. T. ház ! Ezek főbb észrevételeim. Nem akarok arra a sok képviselőtársam által vitatott kérdésre áttérni, a melyet Nagy Ferencz képviselőtársam is felhozott, hogy mennyire veszedelmes kimondani azt, hogy minden vasútnál, ugy az állami, mint a magán-, valamint a közúti vasutaknál alkalmazott tisztviselő vagy szolga közhivatalnok. (Zaj a haloldalon.) Igen, a büntetőjog szempontjából közhivatalnok. Én az általam kifogásolt szakaszokban az egyéni jognak és az egyéni szabadságnak olyan súlyos megsértését találom, hogy igazán nem értem, bogy az a kereskedelemügyi miniszter, a ki azt mondotta, hogy atyai szeretettel gondol az államvasuti tisztviselőkre, hogyan jöhetett ide ilyen törvényjavaslattal ? Én ezt csak ugy tudom magamnak megmagyarázni, hogy ezen édesatya mellett ott volt a mostohaanya is ; ez a mostohaanya pedig valószinűleg Szterényi államtitkár. (Derültség a baloldalon. Zaj a középen.) T. képviselőház! Ezek azok az aggodalmak, a melyek engem arra késztetnek, hogy daczára annak, hogy a fizetésrendezésről szóló törvényjavaslat bizonyos tekintetben előrehaladást jelent, én a törvényjavaslatot a magam részéről még általánosságban sem fogadhatom cl. (Helyeslés a középen.) Elnök : Ki következik ? Egry Béla jegyző: Brlics Vatroszláv! Brlic Vaíroslav (beszélni kezd horvátul. Felkiáltások jobbfelöl. Nincs horvát gyorsíró! Zaj. Elnök csenget) Elnök: Kérem folytatni a beszédét, mert más szónokot fogok felhívni. (Helyeslés a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Brlic Vaíroslav (folytatja beszédét. Zaj a baloldalon és felkiáltások : Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem, méltóztassék folytatni, mert különben rögtön más szónokot fogok felhívni, Brlic Vaíroslav (folytatja beszédét horvát nyelven.) Beck Lajos: Ez valóságos obstrukczió! Minden két perczben mond egy szót! (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék közbeszólással zavarni a szónokot! Ezt tiltja a házszabály! Brlic Vaíroslav: Cim-je ova zakonska osnova dosla na stol ove visoke kuce, smatrao sam, kako rekoh, i smatram svetom svojom duznoscom da i ja, kao i moji drugovi, podignem ovdje svoj glas protiv iste i to. kako sam naglasio, da ju podvrgnem kritici s one strane, koja je nas najvaznija, a to je glede jezika. U §. 4. te zakonske osnove dira se u najbitnije i najsvetija nase osjecaje, dira se u pozitivni nagodbeni zakón, koji je, kako rekoh, u Ugarskoj i u Hrvatskoj. zakonom. Nasa je duznost, da taj medjusobni bilateralni ugovor postajemo, jer drzim, ako ga budemo postivali, ako ga budemo onako tumacili, kako je svojevremeno sklopljen, i kakove su intencije bili ugovarajucih stranaka, prigodom sklapanja ugovora, to 6e tada izmedju Hrvata i Madzara nastati najljepsi sklad, nastati óe medjusobno postivanje, a respektivajuci jedni i drugi zakón, doci ce do onoga, §to nam je najvaznije, a to je, da ce nestati drzavo pravne bőrbe izmedju Hrvate i Madzare pak ce mo se moci posvetiti drugim vaznijim granama zivota to jest izgrednji nase kuce liberalnim i slobodoumnim zakonima, a s druge strane posvetiti opet svu nasu brigu materij alnom blagostanju naroda. Dok se mi ovako natezemo oko tumaeenja pojedinih paragrafa nagode, dok moramo najsvetijaa nasa prava braniti i nase dragocjeno vrijetne tom obranom jasnijih zakonskih ustanova trositi, dotle nismo u stanju posvetiti nasu brigu onim najbitnijim zahtjevima unutarnje slobode i materijanog blagostanja naroda. (Helyeslés a jobbközépen.) Da je ovaj zakón o zeljeznickoj pragmatici najveci udarac nagodbenom zakonu, nije potrebno da podrobno dokazujem, jer su to ved i moji predgovornici dokazali, citirajuc § 9. i 57. u svezi s §§. 56., 58. i 59. temeljnog zakona, po kom je u Hrvatskoj sluzbenim jezikom iskljucivo hrvatski. Tim je ujedno ustanovljeno i ne moze se drugeije tumaciti nego da imademo u nasoj drzavnoj zajednici dva drzavna jezika — jedan je madzarski u Ugarskoj, a drugi je hrvatski u kraljevini Hrvatskoj Slavoniji i Dalmaciji. Smije li ovaj zajednicki sabor u §. 4. ove zeljeznicke pragmatike jednostrano krsiti citirane pragrafe nagode, ugovore. koji je sklopljen izmedju jednakopravnih faktora, izmedju kraljevine Hrvatske i kraljevine Ugarske god. 1868. Da je taj zakón, da je ta nagoda zaista medjusobni ugovor jednakopravnih faktora, to nam dokazuje sam nácin, kako je ta nagoda nastala. Ponajprije jednaki broj odaslanika sabora hrvatskog ugovarao je s jednakim brojem izaslanika sabora ugarskog — autonomnog ugarskog sabora, ne zajednickog — dakle znak, da je ovdje Ugarska za sebe izabrala svoj odbor a Hrvatska opet ravnopravno svoj. Ti jednkopravni faktori sporazumjeli su se u óvom zakonu i kad je taj zakón bio perfektan, nije ga primio ovaj zajednicki sabor nego autonomni sabor ugarski s jedne strane, a autonomni sabor hrvatski u Zagrebu s druge strane. Evo, najboljeg dokaza,
