Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

176 dönteni, (Zaj és mozgás.) Ne ämitsa magát senki, ezt a kérdést nem lehet itt eldönteni! Elnök (csenget) : Csendet kérek! Mazsuranics Bogoszláv: Hogy nem értet­tem meg tévesen Nagy képviselő urat és azokat, a kik vele egyetértenek a nyelvkérdés vitás volta tekintetében, erre nézve el fogom mon­dani a következőket: Mikor a magyarok a mi ásláspontunkkal szemben már sehogy sem tud­tak megállani és védekezni, arra az ideára jöt­tek és azt mondották és kellett mondani ok, — mert valamit kellett mondani — hogy ezen törvény nem fog prejudikálni a regnikoláris deputácziók döntésének a nyelvi kérdésben. Ezzel eo ipso elismerték, hogy az ügy nincs rendezve. (Ugy van!) Most újból visszatérek és ismétlem, hogy az az országgyűlés, mely azon az elvi állásponton áll, hogy a törvény a leg­főbb alkotmányos fegyver, nem döntheti fel ezt az elvet, mert a törvényt nem módosithatja más, csak az, a ki erre maga a törvény alap­ján hivatott. Ebben az esetben, tekintet nélkül arra, hogy melyikünknek van igaza, magát az objek­tív nyelvi kérdést törvényes utón csak a mi regnikoláris deputáczióink oldhatják meg, a me­lyekben Magyarországgal egyenlő arányban va­gyunk képviselve. Máskép ez nem lehetséges, mert különben egész alkotmányunknak és viszo­nyunknak semmiféle gyakorlati értéke nincs. Ha megengedik azt, hogy olyan ügyeket, a me­lyek az állami alaptörvényben nem világosak, ezen közös országgyűlés döntse el, a melyben mi 40-en szembenállunk önökkel, 400-zal, (Ugy van!) akkor a mi jogunk illuziórus. Brlics Vatroszláv: Nagyon jó! Mazsuranics Bogoszláv: Uraim, önök, mint mondám, az én véleményem szerint nagyon könnyedén fogták fel ezt az egész ügyet, önök a maguk kényelme szempontjából fogták fel azt. Némileg eleget is akartak tenni az önök köz­véleményének, hogy ne szidja önöket túlságosan azért, mert abban a fiumei rezuluczióban nekünk, horvátoknak eladták összes jogaikat. (Zaj. Egy hang: Nem vagyunk elegen!) Pribicsevics Szvetozár: Számoltassuk meg a házat, hogy lássuk, elegen vannak-e jelen. (Zaj.) Tuskan Gergely: Mi vagyunk itt most több­ségben, ez most horvát országgyűlés! Brlics Vatroszláv: Halljuk, kérem! Mazsuranics Bogoszláv: Mi uraim, a mi részünkről nem fogjuk fel ezt az ügyet olyan könnyen, hanem azt tartjuk, hogy annak nagy jelentősége van ós hogy annak következményei lesznek egész jövő viszonyunk tekintetében. Lorkovics Iván: ügy van! Erre kell gon­dolni! (Ralijuk! Elnök csenget.) Mazsuranics Bogoszláv: Figyelmeztetni aka­rom önöket arra, hogy mi itt már kijelentet­tük és én ismét ki fogom jelenteni, melyek a mi legfőbb indokaink, a melyeknél fogva nem­csak hogy el nem fogadhatunk ilyen törvény­javaslatot, hanem nem is engedhetjük meg, hogy az itt tárgyaltassék. Erre nézve két indokunk van. Először is ezzel kijátszanék és cserbenhagynék a nyelv­hez való jogainkat; másodszor pedig, a mi még nagyobb vagy legalább is ép oly fontos indok, egyszersmindenkorra megengednők azt, hogy ebben az országgyűlésben módosittassék az állami alaptörvény és a kiegyezés. Ezek a mi indokaink.' Minekünk nem szabad és nem is lehet ezektől elállani. S a mi a legszebb, én azt tartom, hogy ezt önöknek is tudniok kel­lett, hogy önök ezt jól tudják is, és az egész idő alatt nem tudtam eleget csodálkozni azon, hogyan juthatott a dolog odáig, hogy ezen törvényjavaslat mégis ilyen alakban terjesztessék elő. Itt csak két eset lehetséges. Ez vagy szánt­szándékosan történt bizonyos határozott tervvel. Popovics Dusán: Tendenczia, tendenczia! Mazsuranics Bogoszláv:... vagy akaratlanul, könnyelműségből és tudatlanságból, vagy mind­kettőből. Mindkét esetben, ugy a szántszándékos, mint a könnyelmű eljárást el kell hogy Ítéljem. El kell hogy Ítéljem azért, mert akár az egyik, akár a másik módon történt, akár szántszán­dókkal, akár akaratlanul történt, ezzel meg­rendül az az alap, a melyet mi az utóbbi idő­ben felépítettünk és a melyről azt hittük, hogy örökké fog tartani, és megrendül a mi szövet­ségesünkbe vetett az a hitünk, a melyet mi magunknak megalkottunk. S mi fog történni most? Mi nem engedhetünk, ezt önök maguk is látják. Mi nem lehetünk a mi nyelvünk árulói. (Zajos helyeslés és taps a horvátok részéről.) Kezdetben még lehetséges volt, hogy valamikép megértsük egymást, de némely barátjaik siettek, hogy elvágják önöknek az utat visszafelé, és már előre is angazsirozták önöket s így most mái­nem térhetünk el az állásponttól, sem mi, sem önök s a következménye ennek viszály és harcz. Mi ezt a törvényt sohasem fogjuk elfogadni és elismerni s ezt nem is tehetjük. Mi marad fenn akkor önöknek? Vájjon azt erőszakkal fogják-e végrehajtani? Vájjon önök, a kik az erőszak elleni küzdelemből támadtak. (Taps.) a jogaikért való nemes küzdelmükből ? Önök oda fognak eljutni, hogy erőszakkal fog kelleni osztrák törvényt végrehajtaniuk, melyet mi par­lamenti felfogásunk szerint el nem fogad­hatunk, elfogadni nem fogjuk és elfogadnunk nem szabad. Vannak emberek, államférfinak és államok, melyek az erőszak álláspontján állanak azért, mert a hatalomban vannak. Ezt azok beszéljék, ezt a németek és angolok beszéljék, de oly nemzet, mint a magyar nemzet, mely az idegen erőszak ellen küzdött, mely egész Európa előtt megmutatta, hogy az erőszaktól nem fél és mely az erőszak ellen törvénynyel vívta ki jogait, ennek a nemzetnek nem szabad arra az álláspontra lépnie, melyen állottak azok,

Next

/
Thumbnails
Contents