Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

177 melyek ellen 6 eddigelé küzdött. (Vgy van! Nagy taps.) Ismétlem, lehet, hogy ez önöknek most pillanatnyilag jókor jön, de szükséges, hogy ez a tisztelt ház ezen előbb elgondolkozzék, mintsem azt az elvet letapossa, melyet az imént emiitettem, a politikai erkölcs elvét s az erőszak elvére, az erősebbnek elvére helyezkedjék. (Vgy van!) A mint kevéssel ezelőtt emiitettem, én nem érthetem, sem nem érthettem s még mai nap sem értem igazán, hogy miképen kerülhetett erre, ha ez a dolog bona fide is történt. Ezt nem birom felfogni. Ezt egyedül horvát viszonyaink nagy nem ismerésével lehetne magyarázni. Surmin György: A törvény és közjogunk nem ismerésével. Mazsuranics Bogoszláv: Gyakran mondják, hogy mi a magyarokat eléggé nem ismerjük, azonban ón azt mondom, hogy a magyarok legkevésbbé sem ismernek bennünket. A magyar közvélemény — nem akarok sértő szavakat használni — bizonyos képzelt nagyságban nevelődött, a mely csakis mint a szabadságért folytatott nagy küzdelem következménye érthető meg. Ebben a képzelt nagyságban van tehát a magyar közvélemény felnevelve, minélfogva vannak olyanok, kik ha Horvátországba jönnek, csodálkoznak, hogy a mi embereink nem tudnak magyarul és hogy a mi tisztviselőinknek nem kell tudniok magyarul. Énnekem a tenger mellékén minduntalan van alkalmam ily emberekkel összejönni, a kiknek folyton kell magyarázgatnom, hogy ez semmilyen csoda, hanem valami teljesen természetes és törvényes. Láttam, hogy közoktatásügyi minisztériumuk meglehetősen nagy összegeket költ arra, hogy más államok példájára tudósait küldje ki, hogy Ceylonon madarakat, Eeierlandon pedig skorpiókat fogdossanak, de a horvát viszonyok megismerésére Nagy úron kivül nincs talán senki, (ügy van! Nagy taps.) • így én azt hiszem, hogy az önökre nézve fenforgó legjobb esetben, ha mindez bona fide történt, hogy itt mégis hibások önök, a mennyiben elmulasztották megismerni a nemzetet, a merylyel a történet köti össze önöket és amelylyel életérdekeik vannak összekötve. Ezért azt hiszem, kötelességünk nekünk önöket erre figyelmeztetni. Mi, mint mondám, ezt az ügyet igen fontosnak, igen jelentősnek fogjuk fel. Mi ismerjük a magunk kötelességét, hogy védjük nyelvünk jogát, de azt tartjuk, hogy e mellett kötelességünk figyelmeztetni ezt az országgyűlést ós a közvéleményt, a mely ugyanezen az állásponton áll, hogy^ ezen álláspont veszélyes önökre is, ránk is. (Elénk helyeslés és taps a horvátoJc részéről.) Hogy az ember ezt jól kifejtse, kell hogy a dolgok mélyére hatoljon, s ezért ne vegye nekem rossz néven ez a kis hallgatóközönség, ha kissé mélyebben hatolok be a mi viszonyunkba. KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. X. KÖTET. Brlics Vatroszláv: Éljen, csak előre! Mazsuranics Bogoszláv: Nem először történik az, hogy a horvátok és a magyarok olyaiu helyzetbe kerültek, a milyenben ma vannak. Kezdettől fogva, a mióta a magyarok mostani hazájukba jöttek, mind a mai napig ennek a két nemzetnek a politikája mindig a saélaűségek között mozgott. Az egyik szélsőség volt harcz a kimerülésig, a másik a testvériség & a barátság. Mikor a harcz politikája eléri csácspontját, mikor a harczosok kimerülnél;: és elvéreznek, mikor a ragadozó madarak a szomszédból kezdik már fenni csőrüket, akkor isimét következik a barátság és a testvériség. (Elénk helyeslés és taps a horvátoknál.) Ennek véget vetett a mai uj rendszer, illetve a fiumei resioluczió azzal, hogy kilátásba helyezte azt, hogy nemcsak léteznek, hanem szaporodnak is azok a magyar államférfiak és hazafiak, a kik nem állanak sovinisztikus állásponton, a mely szerint Magyarország érdekében áll megmagyarositani az összes horvátokat, hanem ellenkezőleg, hogy szabad Magyarország mellett élhessen a szabad horvát nemzet, (Elénk helyeslés a horvátoknál.) Ezen az alapon született meg s áll fenn ma és fog fennállani a jövőben is a fiumei rezoluczió és az uj rendszer, ámbár sokan, a kikről azt tartották, hogy életbe fogják léptetni az uj rendszert, ma megtagadják azt. Ez az eszme egészséges alapon termett, az ilyen eszmék nem mennek tönkre, hanem tönkremennek azok az emberek, a kik azokat nem tudják megvalósítani. (Elénk helyeslés és taps a horvátok részéről.) Uraim, nem akarom tovább folytatni ezt, mert az idő már előrehaladott, hanem befejezem. Ismételnem kell, hogy nem mi horvát kéjjviselők okoztuk a mai szituácziót. Ezen helyzet ránk van kényszerítve, a mi hibánk nélkül. Mi ebből a helyzetből nem juthatunk ki másként, mint a mikép azt mondottuk. Mi falhoz vagyunk szoritva, mi nem mehetünk hátrább. (Zaj és felkiáltások : Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Mazsuranics Bogoszláv: Ennek a kérdésnek a megoldása az önök belátásától függ. Mi nem kivánjuk a harczot, de ha arra kerül a sor, bár mi hivtuk ki, elfogadjuk azt, mert el kell fogadnunk, és j)edig annál hősiesebben, mert ebben a harczban nem veszíthetünk el semmivel sem többet annál, a mit önök ma tőlünk követelnek. Elveszíthetjük nyelvünket, elveszíthetjük a jogot, hogy mint egyenrangú királyság tárgyaljunk önökkel, de akkor elvesztettünk mindent, azt t. i, a mit önök ma tőlünk követelnek, ezt pedig harcz nélkül, önként sohasem fogjuk feladni ; hogy ezen harcz hogyan fog végződni, az ismét más kérdés. (Élénk helyeslés, taps és zsivió kiáltások a horvátoknál.) 23