Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

175 bírnia. Ha neki nincs jobb indoka, akkor az ilyen indok mellettünk és a mi álláspontunk mellett szól. Nagy képviselő ur magatartásából és némely szavaiból legnagyobb csodálkozásomra, azt vettem ki, bogy ő, a ki az itteni urak közül talán a legjobban ismeri a borvát viszonyokat, ugyanabba a hibába esik, a melybe sok magyar politikus esett és ma is esik, és teljes komolysággal adta itt elő, hogy mi horvátok Horvátországban üldözzük a magyarokat, hogy mi horvátok nem adunk a magyar gyermekeknek iskolákat, hogy következetesen azon vagyunk, hogy el horvátositsunk minden magyart, ki Horvátországba jön. Ez ép oly nevetséges, mint a mily kevéssé komoly. Szinte restellem bizonyitani, hogy mi horvátok nem vagyunk a közösségnek agresszív része, (Helyeslés és taps) hogy mi hasonlítunk ahhoz a bárányhoz, a ki a farkas vizét zavarta, és figyelmeztetném minden további bizonyítás nélkül Nagy képviselő urat úrra, hogy ezen, a horvát agresszivitásra és erőszakra vonatkozó beszéde nem mutat egyebet, mint a magyar álláspont bizonyítékainak hiányát ezen egész tárgyalásnál, s ezért hatni kellett a magyar közvéleményre, fel kellett azt piszkálni ott, a hol a legérzékenyebb, a hol a magyarok bennünket is piszkálnak, t. i. a nyelvi érzékenység terén. Nagy képviselő ur, hogy kitérjen a mi indokaink elől, a melyekkel védjük a mi nyelvünket, mesél itt a magyarok elhorvátositásáról azért, hogy a magyar közvélemény védelmére keljen a maga elnyomott nemzetiségének és megfeledkezzék arról az erőszakról, a melyet , rajtunk akar elkövetni. Ezt Nagy képviselő urnak, mint olyan embernek, a ki meglehetősen ismeri a horvát viszonyokat, tudnia kellett, s nem volt szükség rá, hogy ilyen indokkal álljon elő. Még egy dolgot értettem meg Nagy képviselő ur beszédéből. Megértettem azt, hogy felolvasta a regnikoláris bizottságok jelentését és ebből a jelentésből akarta levezetni a maga, illetőleg e ház többségének álláspontja mellett a bizonyítékot arra nézve, mennyire jogosult az, hogy ebben a törvényjavaslatban, mely a vasúti szolgálati szabályzatról szól, törvénybe iktattatik a magyar nyelv. 0 azt olvasta, hogy a regnikoláris deputáczió tárgyalásai alkalmával ez a kérdés eldöntetlen maradt, hogy ebben a kérdésben nem tudtak megegyezésre jutni. Én többet nem értettem meg Nagy képviselő ur előadásából ; s így nem tudom mi az ő véleménye, mennyiben igazolja ezzel a magyar álláspontot, de abból, a mit ő felolvasott én mást fogok neki bebizonyitai, mint a mire ő gondol. A regnikoláris bizottságok jelentésének ezen idézésével Nagy képviselő ur egy bizonyítékkal többet hozott fel arra, hogy a magyar kormány és ezen magas ház is azt tartja, hogy nyelvi tekintetben kétségek merültek fel. Mi azon az állásponton állunk, hogy a nyelvkérdés ránk nézve a kiegyezéssel meg van oldva s nem engedjük, hogy az érintessék, a magyar kormány azonban eddigi némely kijelentésével és Nagy urnak fejtegetése szerint azon az állásponton áll, hogy ezen kérdés vitás, de bizonyos czélszerűségi szempontból, a vasúti szolgálat szempontjából s abból az indokból, mert ezek nem tisztán állami, hanem magántermészetű ügyek, azt akarja, hogy a magyar nyelv vezettessék be. Nagy képviselő ur tehát a nyelvkérdés vitás voltát hozta elő. Én ennek igen örülök; örülök azért, mert emlékeztetni akarom ezt a magas házat egy nagy következetlenségre, a melyet elkövetett, a melyet el fog követni, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadja. Mi, uraim, előadtuk a mi indokainkat, a melyeknél fogva tiltakozunk az ellen, hogy ezen országgyűlés tárgyaljon egy törvényről, a melynek egyik intézkedése sérti az alaptörvényt. Az indokokat felsoroltuk, nem fogom őket ismételni. Ezen indokaink folytán ezen törvényjavaslatot vissza kellene adni a közös kormánynak, hogy azt a mi kormányunkkal egyetértve, a mi követeléseinkhez képest módosítsa. De, uraim én nem kérem önöktől, hogy a mi álláspontunkra helyezkedjenek és ugy gondolkozzanak, mint mi. Maradjanak ugy, ahogy vannak. Maradjanak azon az állásponton, a melyen Nagy képviselő ur volt, maradjanak a mellett, hogy a nyelvkérdés közöttünk vitás. Ezen álláspontjukból kifolyólag sem szabad megengedniük, hogy ezen törvényjavaslat törvénynyé váljék. (Ugy van!) Nem szabad ezt megengedniük azért, mert ha az állami alaptörvényben valami vitás, ezt az alaptörvényt csak annak szabad módosítani, a kinek ahhoz joga van, ez pedig a két regnikoláris deputáczió; a még elégtelen, és nem összehangzó magyarázat esetén sem szabad a közös országgyűlésnek interpretálnia ezt a törvényt. Önök azt a jogot veszik maguknak, hogy a vitás kérdéseket önmaguk eldöntsék, és ugy magyarázzák, a hogy az önöknek tetszik, bár elismerik, hogy a kérdés vitás, s ezzel ledöntik azt az elvet, hogy a törvényt nem szabad módosítania másnak, mint a ki erre hivatva van. A saját álláspontjuknál fogva sem szabad megengedni, azt, a..mit cselekszenek, ha ezt jól meggondolják. Önöknek ez ma konveniál, és azért tűnik fel önöknek könnyű, és önökre nézve előnyös dolognak az, hogy egy vitás kérdést a melyről még tárgyalniuk kell a regnikoláris deputáczióknak is, ily rövid utón és egy egész más törvénynyel döntessék el, a melyiknek a nyelvhez semmi köze nincs, s hogy egyszerre eldöntessék ez a nehéz kérdés, a melyről a regnikoláris deputácziók tárgyaltak, s a melyet nem tudtak rendezni. Supilo Ferencz: Önök nem fogják ezt a kérdést itt eldönteni! Azt nem lehet itt el-