Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

174 ben szó volt arról, hogy Batthyány, Supilo, és Polónyi csinálták meg a fiumei rezolucziót. Énnekem csak erre kell ügyet vetnem, s nemcsak egy rövid tagadó válaszszal megmondanom, hogy ez nem igaz, hogy ez nem történt igy. Magdics Péter: Hadd tudják ezt is az urak, nem fog nekik ártani. Kovács Ernő : Ez még mindig személyes kérdés? (Zaj.) Elnök: A t, képviselő ur tévedésben van. Személyes megtámadtatás czimén (Halljak! Halljuk!) ilyen széles alapokon polémát folytatni a házszabályok értelmében nem lehet, és ezért ismételten kérem a képviselő urat, tartózkodjék a bővebb fejtegetésektől, különben kénytelen lennék a másodszori figyelmeztetés után a házszabályok értelmében eljárni. (Helyeslés.) Supilo Ferencz: Polónyi ur csak azért jött Fiúméba, hogy Piuméban mirólunk horvátokról, a kik meg voltak hiva, Trumbic és én, értesülést szerezzen arra nézve, hogy kicsodák azok az emberek, a kik ezt a fiumei rezolucziót megszerkesztették, kik állanak mögöttük, kiket képviselnek ők és mit akarnak ők igazán, de sem a fiumei rezoluezió irányáról nem volt akkor szó, sem nem érvényesítette valaki befolyását arra nézve, a mit mi már elhatároztunk. Ugyanezért Zboray ur szavai, a mennyiben erre a triumvirátusra vonatkozna, a mely nemcsak a magyar sajtóban, hanem a horvát és más sajtóban is beszéd tárgyát képezi, a mennyiben azok engem és ezen más urakat illeti, a valóságnak nem felelnek meg és téves alapon nyugszanak. Valamint nem igaz az a következtetés sem, a mely ezen állításból vonatik le, mintha Polónyi Piuméban a horvátokkal szemben holmi titkos paktumban kötelezettséget vállalt volna. Nincs itt paktum. Azt látom, hogy Zboray ur némely újság írása szerint tévesen volt értesülve, minélfogva kötelességemnek tartottam kijelenteni, hogy ez az értesülés nem áll. Supilo a fiumei rezoluezió hozatalánál azonképen működött közre, a mint ezt amaz alkalommal tehette, de nem működtek közre Batthyány és Polónyi. Ezek csak későbben jöttek s sem ők, sem akármilyen más politikusok nem működtek közre; ha pedig mi a magyar politikusokat politikánk fordulatáról értesítettük, ez nem jelent mást, minthogy mi, mikor ebben a küzdelemben segédkezésünket nyújtottuk nekik, kötelességünknek tartottuk értesíteni őket, hogy a szabadságért való küzdelmükben nem fognak egyedül maradni. (Ugy van! Nagy taps a horvátoknál.) Ennélfogva ezen személyes megjegyzésben újból kell hangsúlyoznom, hogy erre vonatkozólag nemcsak Zboray Miklós urnak, hanem más magyar politikusok állításai egyáltalában tévesek. (Zsivió! Elénk helyeslés a horvátoknál.) Mazsuranics Bogoszláv : T. ház! Nagy képviselő ur hosszú, kétórás beszéddel tisztelt meg bennünket horvátokat. Miután én nem értek magyarul, nem válaszolhatok mindenre, a mit ő nekünk itt előadott. Ezt meg fogják tenni később az én társaim. Ámbár nem tudok magyarul, mégis megértettem némely dolgokat a horvát könyvek idézeteiből és ezen magas háznak az ő beszédével szemben tanúsított viselkedéséből, s ezért kötelességemnek tartom, hogy még ma tegyek észrevételt azokra, a melyeket ebből megjegyeztem. Megjegyeztem magamnak azt, hogy Nagy képviselő ur Vrbaničs tanár könyvének azt a helyét idézte, a hol arról van szó, hogy az államnak is lehetnek ép ugy, mint a magánosoknak is, különböző vállalataik. Midőn ezt az idézetet hallottam, tudva azt, hogy hová czéloz, tisztában voltam azzal, hogy Nagy képviselő ur evvel az idézettel meg akarta erősíteni a magyar kormánynak és ennek a t. háznak érthetetlen véleményét és álláspontját, mely az államnak magánvállalatairól szól. Nagy képviselő ur azért idézte Vrbaničs tanárt, hogy ezzel beigazolja, hogy az önök álláspontja jogos, e mellett pedig azt bizonyította, a mit nekünk bizonyítani nem szükséges, azt bizonyította, a mit mi nagyon jól tudunk, ós a mi iránt sohasem voltunk kétségben. Mi sohasem kételkedtünk abban, hogy egy államnak lehetnek vállalatai, és igy nem is volt szükség rá, hogy a képviselő ur ezt nekünk bizonyítgassa, és a mi saját szerzőnkkel magyaráztasson nekünk valamit, a mit mi igen jól tudunk. Mi ellen küzdünk mi? Mi nem küzdünk az ellen, hogy egy államnak vállalatai lehessenek, hogy vasutat lehessenek, hanem azon magyarázat ellen küzdünk, hogy ez az állam csak magyar állam, nem pedig közös horvát magyar állam, a milyennek a törvény szerint az összes ágazatokban kellene lennie, ép ugy a vasutak tekintetében is. Itt van a különbség a mi és az önök álláspontja között. Nem azt tartjuk tehát mi, hogy az államnak nem lehetnek vállalatai ; az államnak lehetnek és vannak is vállalatai, de ép azért, mert ezek állami vállalatok, kell hogy reájuk is kiterjednek 'azok a rendelkezések, melyek az állami viszonyokat szabályozzák, mert ezek a rendelkezések érvényesek mindenre, a mit az állam cselekszik, kiterjesztendők az állami vállalatok és vagyonok minden részére, miután nem léteznek semmiféle különös rendelkezések, a melyek szabályoznák az államnak ilyen külön magánvállalatait. Nem akarok hosszasan foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert ugy hiszen, Nagy képviselő ur Vrbaničs tanár idézeteivel a legjobban bizonyította, hogy ennek az álláspontnak nincs semmi jogosultsága, hogy ezen álláspont igazolására nem lehet indokot felhozni, miután ő csak azt az egyetlen indokot tudta felhozni, hogy az államnak szabad ilyen vállalatokkal