Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

168. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. 11 felügyelőség köréből vett elnöknek vezetése biztosítja az elfogulatlanságot és pártatlanságot. Azáltal pedig, hogy ezeknek a fegyelmi bíróságoknak joguk van a tényállást a legszélesebb mederben kideríteni és a terheltnek és védőnek joga van az egész eljárás során a legszélesebb mértékben részt venni, biztosítja az anyagi igazságnak lehető kiderítését. Azokban az esetekben pedig, t. ház, a midőn a kenyér elvesztéséről van szó, a törvényjavaslat külön garancziákról gondoskodik. Nem csak taxatíve sorolja fel az elbocsátásnak eseteit, nem csak a legszélesebb mértékben utat nyit a felebbezésnek, az ujrafelvételnek és a jogorvoslatoknak, hanem azonkívül az igazságügyi bizottság a kormány hozzájárulásával egy jogelvet fejezett ki expressis verbis a javaslatban, a mely méltányolja minden alkalmazásnak és szolgálati szerződésnek magánjogi oldalát is. Ez a jogelv ugy hangzik, hogy minden alkalmazott, a ki bármely módon törvényellenesen elbocsáttatott, magánjogi igényeinek érvényesítését a rendes bíróságok előtt keresheti. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy olyan fegyelmi eljárás, a mely közjogi és közérdeket érintő részében a kollegialitásnak nagy és nemes eszméjére épült fel és oly eljárás, a melynek magánjogi kérdéseiben az utolsó lehető stáczió a királyi Ítélőtábla vagy a királyi Curia, megnyugtathat minden jogérző magyar lelket. (Ugy van!) Ezek után, t. ház, még csak azt akarom kiemelni, (Halljuk! Halljuk!) hogy ennek a javaslatnak meg van az a tulajdonsága, a mely nélkül azt nem fogadhatnók el soha. Ez a javaslat igazán magyar minden izében. {Igaz!) Nem akarom már e helyütt ezt a kérdést bővebben fejtegetni; csak utalok a javaslatnak első szakaszára, a mely egységessé teszi a szolgálati pragmatikát a magyar korona országainak mindennemű vasú tj ára. (Helyeslés.) Utalok az 5. §-ra, a mely a magyar állampolgárságot és a magyar nyelvnek a jogát érvényesiti minden vonalon. (Ugy van!) Utalok az eskünek egyetlenegy szavára, arra a tényre, hogy minden alkalmazott esküt tesz a magyar alkotmányra, (Élénk helyeslés.) ezer éves létünknek a mentsvárára és minden kétes esetben tudni fogja, hogy mely utat kell követnie. (Nagyon helyes!) Utalok a javaslatnak 29. §-ára, a melybe a bizottságok bevették azt az intézkedést, a mely kizárja, hogy a vasutasok körébe beférkőzhessenek a haza- és nemzetellenes törekvések. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy ezzel a példával illusztráltam, hogy ebbe a törvényjavaslatba érczbetűkkel bele van vésve, hogy magyarok vagyunk és magyarok akarunk maradni. (Ugy van!) Áttérek most már előadásom tulajdonkópeni második részére, vagyis a sztrájk-paragrafusokra, a melyeknek külön részt szenteltem, a kérdés rendkívüli fontosságánál fogva. (Helyeslés.) Világos és határozott törvény a le nagyobb áldás, mig kétes rendelkezés a legnagyobb veszedelem, mert minden önkénynek forrása. De minden betűnél, a melyet beleillesztünk törvénykönyvünkbe, szem előtt kell tartanunk, hogy akármilyen nagy hazafiak, akármilyen kiváló, igazságos és szabadságszerető férfiak kezében legyen is az ország sorsa, az ö kiváló személyes tulajdonságaik csakis az ő hivatalos működésük tartamára nyújtanak garancziát arra nézve, hogy a legkisebb hivatalszobától kezdve, egész fel a kormánypalotákig, mindenünnen száműzve a jogtalanság és a törvények kiforgatása. Nekünk itt a törvényhozásban messze kell néznünk az ismeretlen jövőbe, a melyről nem tudjuk, hogy verőfényes lesz-e vagy csillagtalan éjszaka és nem szabad elfelejtenünk a közelmultakat, mert hát mominisse juvabit. Ez az elv vezessen bennünket a garancziák keresésénél. Éj^en ezért a kormány és a bizottságok vállvetve törekedtek arra, hogy ennek a javaslatnak minden intézkedésébe belevigyék az igazságérzetet és a szeretetet, a világot összekapcsoló és a minden távolságot eltüntető erőnek derék hadseregével szemben, mert hiszen kell, hogy a szeretet vezéreljen bennünket azokkal szemben, a kikre a nemzet százezrei a napnak minden szakában, a najmak minden jjerczében bizzák azt, a mi nekünk legdrágább : az övéik és saját maguk életét, titkait és kincseit. (Ugy van!) És kell hogy a szeretet vezéreljen bennünket azoknak minden dolgában, a kik tiszta hazaűságuknak annyi jelét adták. (Helyeslés.) Épen azért mert ennek a hazafiságnak szeplőtelennek, tisztának és szentnek kell maradnia, ez a törvényjavaslat halálos csapást akar mérni az igazi hazafiságnak orv ellenségérc, a vasúti sztrájkra, a mely veszedelmesebb minden elemi csapásnál, (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) veszedelmesebb a vizáradásnál és a földrengésnél. A javaslat e pontban kemény és lesújt, de nem a vasutasokat akarja megsebezni és nem is sebzi meg őket, hanem a hazafiságnak, a nemzet és a haza érdekeinek ellenségét, mely szükségképen ellensége a vasutasoknak is, ha ezek a nemzet hü tagjainak érzik magukat. (Ugy van! a baloldalon.) Mert manapság a vasutassztrájk feltétlen jogosságát hirdetni valóságos Bakunin-fóle anarchista elmélet, a mely azt mondja: »l'état cest le mal«, az állam, a rend minden rossz forrása. Épen azért, midőn ezt a kérdést tárgyaljuk, nem szabad hamis és hangzatos jelszavak után rohannunk, mert előttünk nem létezhetnek idegen istenek; mi csak egy igaz istenség fogalmát ismerhetjük és imádhatjuk: a magyar haza boldogulását és jólétét. (Élénk helyeslés, tetszés és taps a bal- és a jobboldalon.) Kétféle intézkedés van a törvényben, a mely a vasúti sztrájkot megakarja torolni és preventive el akarja hárítani; az egyik a vasoknak közhivatalnokokká való minősítése.