Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

12 Í6S. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. Szinte érthetetlen előttem az a feljajdulás, a mely azt hirdette ezzel a szakaszszal szemben, hogy a mi a büntetőjogi kényszerzubbonyt vetjük a vasutasra, a közhivatalnoki rang minden előnye nélkül. Midőn ez a szakasz nem tesz mást, mint hogy a független magyar bíróságoknak lassanként kiforrott joggyakorlatát kiterjeszti szélesebb körre, a mely ugyanolyan felelősséggel dolgozik, mint az államvasutas, akkor mondhatom, hogy még nem találkoztam tisztességes és kötelességtudó vasutassal, a ki ettől a rendelkezéstől megijedt volna, (ügy van! balfelol.) Mert hiszen a kinek tiszta a lelkiismerete, a kiben van érzék a klasszikus kötelességtudás iránt, az nem fél a bűntetőtörvénykönyv azon szakaszaitól, (Ugy van! iái felöl.) a melyek szigorú büntetéssel sújtják a közhivatalnok tolvajt és a közhivatalnok sikkasztót. (Ugy van! a bal- és a jobboldalon.) De a ki látni tud, és a ki látni akar. annak észre kell vennie azt is, hogy ez az úgynevezett kényszerzubbony valóságos erős aczélpánczél és vértezet, mely a fokozott felelősség idején fokozott védelemben is részesiti az alkalmazottakat. Azt hiszem, hogy egyetlen vasutas sem fog tiltakozni az ellen, hogy — csak néhány példát hozok fel — a Btkv. 187. §-a értelmében torolják meg a választások idején vele szemben elkövetett hivatalos pressziót. Egy sem fog tiltakozni ez ellen, hogy a Btkv. 220. §. értelmében torolják meg azt, ha valaki hamis tanuzást követett el ellene a fegyelmi eljárás során. (Ugy van!) Vagy pl. a rágalmazás és becsületsértés bizonyos eseteiben egyikük sem fog tartózkodni attól, hogy igénybe vegye az állami hatóság képviseletének nagyobb tekintélyét, vagy pl. a kihágási Btkv. 46. §-a értelmében hatóságsértésért keressen megtorlást. A mi pedig a Btkv. 480, és 481. §-ait illeti, erre nézve ki kell jelentenünk, hogy a ki kötelességet vállal, az teljesitse azt hiven. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A külföldnek összes törvényhozásai ebben a pontban sokkal szigorúbbak. Csak néhány példával akarom a t. ház szine előtt ezt is kimutatni. (Halljuh!) Vasutassztrájkok voltak Észak-Amerikában 1886-ban, Angliában 1896-tól fogva 1898-ig, Hollandiában 1903ban kétszer, Olaszországban 1897-benNápolyban, 1898-ban Milánóban, 1904-ben egész ÉszakOlaszországban, s mint ismeretes, nálunk 1904-ben. Ezóta minden állam igyekszik a vasutassztrájk ellen védekezni. Francziaországban a büntetőtörvénykönyv általános rendelkezésein kivül csakis egyetlen egy törvény van, mely a sztrájkot háború és mozgósítás esetére kizárja. Ez az 1888. évi deczember 28-iki törvény, a mely kimondja, hogy háború és mozgósitás esetén az összes vasutak katonai hatóság rendelkezése alatt állanak. Olaszországban a büntetőtörvénykönyv általános rendelkezéseiben kimondja azt, hogy a ki szolgálati kötelezettségeit megszegi, 50 lírától 1500 líráig terjedhető pénzbüntetéssel sújtható. Azonkívül 1898-ban a nagy vasúti sztrájk alkalmával az olasz törvényhozás külön törvényt szavazott meg, a mely felhatalmazza a kormányt, hogy a hadi tengerészeinek és a haderőnek vasutas tagjait a szükséghez képest bármikor fegyvergyakorlatra behívhassa, katonai bíróságoknak alárendelhesse. Ezek a kincstárral szemben külön igényekkel nem birnak, hanem szolgálati helyükön, az üzletszabályok értelmében teljesitik szolgálatukat. Ez a rendelkezés annyiban különbözik az 1904-ben Magyarországon alkalmazott fegyvertől, hogy erre az olasz törvényhozás külön törvényt alkotott és csak e külön törvény jogosította fel a kormányt erre a hatalmas lépésre. Ezenkívül az 1906 Julius 22-én kelt olasz vasúti szolgálati rendtartás, a fegyelmi vétségeknél, feltétlen elbocsátással sújtja azt, a ki szolgálati rendzavarásokban részt vesz, ilyeneket támogat, vagy előmozdít. Észak-Amerikának legtöbb állama, az 1893ból való Bevised-Code szerint szigorúan bünteti azt az alkalmazottat, ki megszegi kötelességét és valakinek életét vagy tulajdonát veszélynek teszi ki. Mindenek között pedig legszigorúbb a németalföldi büntető-novella 1903-ból, a melyet az akkori miniszterelnök Kuyper ezekkel a szavakkal tett le a németalföldi képviselőház asztalára: »Tűrhetetlen ez a merénylet az emberiségnek, a nemzetnek a jóléte ellen. Tűrhetetlen a nemzet jólétének feláldozása az osztályuralom puszta vágyáért, fantomjáért. Tűrhetetlen a jogrendnek és a társadalom egész mozgásának a megakadályozásai Nagyon szigorú is ez a németalföldi büntetőtörvénykönyv, mert 284. §-ában mindazokat, a kik valamely vasutast, vagy közhivatalnokot rábírnak valaminek tűrésére, megcselekvésére vagy elmulasztására, 3 hónapi — ha ez összebeszélés következtében keletkezett: hat hónapi szabadságvesztéssel sújtja, 358. §-a pedig azt, a ki a szolgálati kötelezettségét megtagadja, hat hótól 18 hónapig terjedhető szabadságvesztéssel bünteti, ha pedig összebeszélés következtében keletkezett a kötelesség megtagadása, akkor négy, illetve hat esztendő a büntetés a sztrájk stádiumához képest. Ezóta nem is jutott senkinek sem eszébe Nematalföldön vasutas-sztrájkot szervezni. A sztrájk kérdései legkorábban Angolországban fejlődtek ki, és ha valaki, hát az angol munkás nem panaszkodhatik arról, hogy akár törvény, akár hatóság őt jogaiban korlátozná. S ebben a szabad Angliában, a hol 1830-ban elismerték a munkások egyesülési jogát, ebben a szabad Angliában, a hol az 1889-ben elő-