Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

102 172. országos ülés ÍM tatni a házszabályok értelmében néni lehet és ezért ismételten kérem a képviselő urat, tartózkodjék a bővebb fejtegetésektől, különben kénytelen lennék a másodszori figyelmeztetés után a házszabályok értelmében eljárni. (Helyeslés.) Supilo Frano: Gosi>odin Polónyi dosao je na Bieku samo zato da se informíra kod nas Hrvata na Bieci, koji smo bili pozvani, Dr. Trumbié i ja, koji su to ljudi, koji su tu riecku rezoluciju sastavili, tko za njima stoji, koga oni predstavljaju i sto oni za zbilja boce, ali niti je onda biio govora o pravcu riecke rezolucije, niti je onda bilo icijeg utjecaja na ono, sto smo mi vec zakljucili Iiadi tóga rieci g. Zboraya u koliko se odnose na ovaj triumvirat, o kojem se govori ne samo u magjarskoj stampi, nego se o tom govori i u hrvatskoj i drugoj stampi, u koliko se one ticu mene i ove druge gospocle, neodgovaraju istiní, i pocivaju na pogrjesnom temelju. A isto tako nije istinit ni onaj zakljucak, koji se iz ove tvrdnje izvodi, kao da su se Polónyi na Rieci obvezao nekim tajnim paktom Hrvatima. Néma tu pakta. Ja vidim, da g. Zboray po pisanju njekib novinah bio krivo informiran, pa sam drzao za svoju duznost izjaviti, da ova informacija ne stoji. Supilo je sudjelovao kod stvaranja rieöke rezolucije onako, kako je u onoj prigodi mogao, ali nisu sudjelovali Batthyány i Polónyi. Oni su tek kasnije dosli i nisu sudjelovali ne samo mi, nego ni nikakvi drugi magjarski politicari, a ako smo mi magjarske politicare obavjestili o preokretu nase jDolitike to ne znaci nista drugo nego, kad smo mi u ovoj borbi njima pokazali pomocnicu ruku, da smo drzali za svoju duznost obavjestiti ih da oni nece biti sami u svojoj borbi za slobodu.(Tako je! Nagy taps a horvátoknál.) Badi tóga moram ponovno uaglasiti u ovoj osobnoj primjetbi, da tvrdnja ne samo g. Zboraya Miklós, nego i drugih magjarskih politiéarau tom pogledu absolutno ne stoji. (Zivio! Elénk helyeslés a horvátoknál.) Vázsonyi Vilmos: T. ház! Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén kérek szót (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) a Nagy Ferencz t. képviselőtársam által felhozottakkal szemben. (Halljuk! Halljuk!) Nagy Ferencz t. képviselőtársam, kinek beszédét sajnálatomra nem hallottam, de a mint ő beszédében maga is óhajtotta, elolvastam, több olyan állítást hozott fel az én múltkor tartott beszédemmel szemben, a melyeket helyre kell igazitani, először is azért, mert azok a tényeknek meg nem felelnek, másodszor azért, mert oly szinben tüntetnek fel, a mely szinben feltűnni nem kivánok. Beszédének elején mindjárt azt a felfogást imputálja nekem, mintba én a vasúti sztrájkot helyeseltem volna akár az államvasutaknál, akár egyéb közforgalomban lévő vasutaknál.Hivatkozom június 11-én, kedden. egyszerűen beszédem szövegére, mert ilyesmit egyáltalán nem mondottam, mivel a vasúti sztrájk helyeslésével nem egyértelmű az a felfogás, a melyet kifejtettem, hogy az állandóan alkalmazottak hivatalvesztését teljesen elegendő rendelkezésnek tartom arra nézve, hogy a sztrájk meggátolható legyen, mert, a mint bőven kif ej tettem, az állandó alkalmazott hivatalvesztése vagyonelkobzás jellegével bir, az egy exisztencziának teljes összeomlását jelenti; ebben az esetben tehát külön büntető rendelkezésre nincs szükség. Ezenkívül t. képviselőtársam megtámadta azt a felfogásomat, a mely szerint szükségtelennek, károsnak és veszedelmesnek jeleztem az összes vasúti alkalmazottakra nézve, akár az államvasutaknál, akár a magánvasutaknál legyenek alkalmazva, akár pedig közúti vasútnál, a közhivatalnoki jelleggel való felruházást, és azt állította, hogy én a bünfcetőtörvénykönyvet nem helyesen czitáltam, vagy nem jól ismertem, mert a magyar büntetőtörvénykönyv büntetőjogi szempontból a közhivatalnok fogalmát nem szűkebb, hanem tágabb körben állapítja meg, mint a milyen a közhivatalnok közjogi meghatározása. Erre nézve czitáltam a 166. §-t, a mely a vas üti és egyéb nyilvánosan felállított őrök büntetőjogi védelméről szól. Először is megjegyzem, hogy a 166. §. hatósági közegről beszél és nem közhivatalnokról, ez pedig két különböző fogalom büntetőjogi szempontból, a mire bátor vagyok t. képviselőtársam figyelmét ezennel felhívni. A 461. §. pedig, a melyre hivatkozott, igaz, hogy második pontjában oly kivételeket állapit meg, mint a büntetőtörvénykön^yv miniszteri indokolása mondja, hogy ezek, daczára annak, hogy közhatósági — mert az indokolás ezt a szót használja — funkcziót nem teljesítenek, mégis kivételesen felruháztatnak büntetőjogi szempontból közhivatalnoki jelleggel,a mint t. képviselőtársam felolvasta, az állam, törvényhatóság vagy község által közvetlen kezelt közalapítványoknál, kórházaknál, tébolydáknál felügyelők, orvosok, hivatalnokok vagy szolgák. E kivételes rendelkezés csak megerősítése a generális szabálynak, a mely az, hogy az államnak, törvényhatóságnak és községnek nem minden alkalmazottja tekintendő büntetőjogi szempontból közhivatalnoknak. A ki e kérdésben kételyt táplál, legyen szives elolvasni a miniszteri indokolást, a mely nem is a »hatósági teendők«, hanem a »közhatósági teendők« kifejezését használja, tehát még világosabban utal arra, a mit bátor voltam kifejtem, hogy büntetőjogi szempontból a törvényhatóságoknak és községeknek a 461. §. értelmében csak azon tisztviselői kifejezetten közhivatalnokok, a kik impériumban részesek, hatósági, vagy mint a miniszteri indokolás mondja, közhatósági teendők teljesítésére vannak kötelezve. Egyebekben t. képviselőtársam igen jelentékeny tévedésben van abban a tekintetben, hogy azt imputálja nekem, hogy nem ismerem, vagy ignorálom fejtegetésemben a királyi Curia 58. számú plenáris döntvényét, (Mozgás.) és nem birok tudó-