Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

172. országos ülés 1907 junius 11-én, kedden. 155 hogy az állami vállalatok nem kereskedelmi vállalatok, hanem az állam közigazgatási hatásköréhe tartozó intézmények. (Elénk helyeslés.) S hiába mondja nekem Vrbaničs t. képviselőtársam, hogy ő nem ismer a világon olyan tudományos fórumot, a mely he tudná bizonyítani, hogy azok nem a közigazgatáshoz tartoznak. Én nem Stein Lőrinczre, a hires hécsi tanárra hivatkozom, a kinek én is voltam tanítványa, de a ki utóvégre nem a tételes jogról, hanem általános elméletekről irt. Tudjuk, hogy az elméletek hogyan változnak a tételes jogok szempontjából. (Zaj. Elnök csenget.) Nem ilyen, nem is a hajánál előrántott tekintélyre akarok hivatkozni, hanem hivatkozom egy sokkal közelebbi tekintélyre, s ez a regnikorális deputáczió, a mely 1885-ben lett kiküldve ebből a házból és a horvát országgyűlésből. Ez a deputáczió Széll Kálmán t. képviselőtársunk elnöklete alatt működött és jelentését 1886-ban tette meg. Foglalkozott ezzel a kérdéssel is, és igy nem áll az, a mit Vázsonyi t. képviselőtársam mondott, hogy Tomasics volt miniszter és itteni képviselő volt az első, a ki szóba hozta ezt a vasúti kérdést. Régebbi keletű ez és ismétlem, már 1885-ben foglalkozott vele a regnikoláris bizottság és tárgyalta különösen azt a kérdést, hogy az államvasutak képeznek-e tulajdonképeni közigazgatási intézményt, igen vagy nem ? Erre nézve a magyar regnikoláris bizottság Széll Kálmán elnök és Ealk Miksa előadó által aláirt jelentésében azt irja: a bizalmas értekezleteken folytatott tárgyalások alatt a horvát-szlavón bizottság elfogadta mindenekelőtt a magyar országos bizottság részéről hangsúlyozott megkülönböztetést a tulajdonképeni állami hatóságok és a m. kir. államvasutak között, (Helyeslés balfelöl.) a mely utóbbiak csakis egy állami vállalat jellegével birnak. (Élénk helyeslés a baloldalon. Mozgás a horvátok padjain.) Elnök: Csendet kérek! Grahovac Mirko : Zakón véli drukcije, zakón drukcije glasi! (Zaj.) Nagy Ferencz: Engedelmet kérek, nekem Széll Kálmán és a regnikoláris bizottság, legalább a magyar közjog szempontjából, mindenesetre nagyobb tekintély, mint Stein Lörincz. Ezt ki kell mondanom. (Helyeslés a baloldalon és jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek! Nagy Ferencz: De én egy — nem ugyan nagyobb, ezt nem mondhatom, — de rájuk nézve mindenesetre fontosabb auktoritásra hivatkozhatom, (Halljuk!) és ez az auktoritás maga Vrbaničs képviselő ur. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon érdekes véletlen, (Halljuk!) hogy Vrbaničs t. képviselőtársam ép ugy a kereskedelmies váltójog tanára Zágrábban, mint a hogy én a kereskedelmi és váltójog tanára vagyok Budapesten. Elég az hozzá, hogy Vrbaničs t. kollégám irt egy kereskedelmi jogi kommentárt és én kíváncsi voltam arra, — régebben is olvastam már, mert értek egy kicsit horvátul — hogy hogyan beszél ő Kereskedelmi Jogában az államvas utakról és általában az államnak vállalatairól. A hitelesség kedvéért kénytelen vagyok horvátul felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) De hiszen mi a horvát nyelvet már annyira megszoktuk ebben a házban . . . (Derültség.) Zboray Miklós: Talán meg is értjük! Nagy Ferencz: . . . hogy egy rövid horvát czitátum, azt hiszem, még egy magyar képviselő részéről sem fog kifogással találkozni. (Halljuk!) Azt mondja Vrbaničs az ő Kereskedelmi Jogában (olvassa): »Ne samo pojedinac covjek, nego i vise njih zajedno, naposé drustvo kakovo, opcina, dapace i ista drzava uzivaju prava i vrse duznosti trgovca, ako se bave u vlastito ime trgovackimi poslovi kao obrtom, ili kako se u obienom govoru véli, i oni se u tom slucaju smatraju trgovcem kao sto svaki pojedinac.« Grahovac Mirko : Jest, kao obrtom! Egy hang (balfelöl): Sad govori Vrbanič! Nagy Ferencz : Ez az jelenti, t. ház, (Halljuk!) hogy »nemcsak az egyes emberek, hanem többen együtt is, akármiféle társaság, egy község, sőt még az állam is részesül azokban a jogokban és esik azon kötelezettségek alá, a melyek a kereskedőket illetik, hogy ha ők kereskedelmi ügyletekkel mint vállalattal, tehát üzletszerűleg foglalkoznak. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és jobbfelöl. Mozgás a horvátok padjain. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk!) így áll ez a dolog. A horvátok számára nagyobb tekintélyre én nem hivatkozhatom, (Helyeslés jobbfelöl.) de már aztán ne méltóztassék a saját tekintélyüket alászállitani és dezavuálni, hanem ha akczejDtálják az ő támadását, akkor akczeptálják az ő védelmét is. (Élénk helyeslés balfelöl.) így áll ez a dolog. Nem igaz az, hogy az államvasutak, vagy hogy pláne a magánvasutak közigazgatási intézmények, (Halljuk!) és hogy ebből aztán az következnék, — még az államvasutra nézve is — bogy a nyelv tekintetében alá volnának vetve az 1868: XXX. t.-cz. 56. és 57. §-ainak, mert ott nem ilyen kereskedelmi szolgálati nyelvről van szó, hanem a törvényhozási és a közigazgatási nyelvről. Az 56. §. azt mondja, hogy Horvátország területén a törvényhozás és közigazgatás nyelve a horvát. Az 57. §. szerint pedig a közös kormányzat közegeinek nyelve a horvát, de nem az, a mi a kormányzaton kivül esik. Ez annyira evidens, hogy én nem is akarok oly argumentumokkal élni, a melyek pl. arra vonatkoznak, hogy az állam el is adhatja a vasutat és akkor az magánvasut lesz, bérbe is adhatja, és akkor az üzemet az illető bérlő viszi. Megfordítva is, hogy ha az állam egy viczinális vasutat bérbe 20*