Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

154 172. országos ülés 1907 június 11-én, kedden. pontja, hogy semhogy valamit elvegyünk tőlük, inkább adjunk nekik, és ha csak kétség is van, akkor azt mondom, inkább a javukra magyarázzuk, mint ellenük. Hát meg lehetnek győződve t. horvát képviselőtársaim, hogy ha én itt azt mondom, hogy az ő álláspontjuk jogosulatlan, hogy sokkal nagyobb kár háramlik abból a túlhajtásból, a melyet ők ebben a kérdésben csinálnak, akkor meg lehetnek győződve, hogy ez olyan álláspont a magam részéről, a mely nemcsak hogy nem egyedüli, hanem a melyet más képviselők és a közvélemény Magyarországon talán még kevésnek talál szemben az ő álláspontjukkal. És én be tudom bizonyitani t. horvát képviselőtársaimnak, hogy nekik nincsen igazuk, ugyanazon törvény alapján, a melynek megszegésével ők bennünket vádolnak. En merem azt mondani, hogy nem az elfogultság, nem a nemzeti egyoldalúság és még kevésbbé hatalmi érzés vezet bennünket akkor, a mikor ezt a rendelkezést ebbe a törvénybe belevettük, és a mikor mi erősen megálljuk azt, hogy ez az az álláspont, a mely a törvénynek megfelel. Hát, t. ház, tisztázzuk a dolgot. (Halljuk! Haüjuk !) T. horvát képviselőtársaim túlnyomóan, — csak legfeljebb néha-néha, csak ugy mellesleg, beszélnek másról is — de mégis majdnem kizárólag az államvasutakról beszélnek. Pedig ez a javaslat nemcsak az államvasutakról és nemcsak az államvasuti tisztviselőkről beszél, hanem beszél vasúti tisztviselőkről általában, tehát a magánvasutaknak a tisztviselőiről is. Már most vegyük a magánvasutakat. Hát a magánvasutak közhatalmi intézmények ? Azokat lehet-e, mint a közigazgatásnak kiegészítő részét tekinteni, és a magán vasutaknak a tisztviselőit általában véve lehet-e csakugyan olyan közigazgatási hivatalnokoknak tekinteni, a kik épen azt a közhatalmi funkcziót gyakorolják, a melyből a közigazgatás áll ? Hát hogy ez mennyire nem áll, azt a kereskedelmi törvényből könnyen be lehet bizonyitani. Hiszen a kereskedelmi törvény fuvarozási vállalatnak minősiti a vasúti fuvarozást a 259. §. 3. pontjában. A kereskedelmi törvény a fuvarozási ügyeletet részletesen szabályozza, sőt a kereskedelmi törvény a vasúti vállalatokra nézve még specziális intézkedéseket is tartalmaz. Azután ha arról van szó, hogy egy vasúti vállalat, mint kereskedő minősíttetik, hát akkor ott van a kereskedelmi törvény 3. §-a. A vasúti vállalkozás történhetik akár egy társulat által, történhetik egy magánegyén által is. Egyes egyén is kaphat vasúti engedélyt és rendesen egy ember kapja is és csak azután lesz átruházva egy részvénytársaságra. Tehát a vasúti vállalkozás nyilvánvalólag kereskedelmi vállalat. Ez nem szenvedhet kétséget. Már most, t. ház, egy magánvállalkozónak, általában egy kereskedőnek Horvát-Szlavonországban nem szabad máskép beszélni, mint csak horvátul? Hát egy magyar kereskedőnek pl. HorvátSzlavonországban nem szabad az ő könyveit pl. magyarul vezetni, az ő levelezéseit magyarul intézni? Hát ki tiltja meg neki azt? Ellenkezőleg, megengedi a törvény. Ott van a kereskedelmi törvény 25. §-a, a mely világosan azt mondja, hogy a kereskedelmi könyvek bármely élő nyelven vezethetők. Hát a kereskedelmi könyvek vezetése, a levelezés nem tartozik a szolgálathoz, a szolgálati nyelvhez? Hát ki tilthatná azt meg nekem, hogy ha én egy vasutat csinálok magamnak Horvát-Szlavonországban, hogy azt a nyelvet alkalmazzam, a mely nekem tetszik? Es ha ezt tőlem meg akarják tagadni Horvátországban, hát egyenesen hivatkozom a kereskedelmi törvény 25. §-ára. Nagyon csodálkozom Grahovae t. képviselőtársam által felhozott azon sérelmen, hogy a Déli vasút Horvát-Szlavonországban a magyar nyelvet alkalmazza hivatalosan. A Déli vasút magántársulat. A Déli vasút Horvátországban megteheti azt, hogy ő, ha tetszik, németül is, az igaz . . . Szterényi József államtitkár: Az engedélyokirat tiltja meg ! Nagy Ferencz: Az más ! De a régi engedélyokiratban — megjegyzem — nem volt benne ; hiszen az az 50-es években keletkezett. Elég az hozzá, lehet ott mindenféle nyelven egy magánvállalatot folytatni. Ez kétségtelen dolog. De menjünk át már most az államvasutakhoz. Vájjon akkor, a mikor egy vasúti vállalat általában üzleti vállalat: megszünik-e üzleti vállalat lenni akkor, ha az állam folytatja ? Ez itt a döntő kérdés. Hogy ez menynyire nem áll, e tekintetben megint törvényre vagyok bátor hivatkozni és pedig közös törvényre, tehát olyanra, a melyet nem kifogásolhatnak. Ott van megint a kereskedelmi törvény, a melynek 4. §-a beszél az állam kereskedelmi vállalatairól. Egyenesen beszél és bizonyos kivételeket állapit meg- Az mondja: Az államra, ha ez kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik, az érintett határozatok, t. i. a kereskedőkre vonatkozó határozatok, annyiban nyernek alkalmazást, a mennyiben a fennálló törvények s törvényes rendeletek másként nem intézkednek. Ezt kiegészíti még egy rendelet, a melyet 1875 deczember 1-én, tehát akkor adtak ki, a mikor a kereskedelmi törvényt életbeléptették. Ez a rendelet az állam kereskedelmi vállalatairól beszél és megállapítja, minő kivételek alá esnek az állami vállalatok, de megállapítja előzőleg azt is, hogy mely vállalatok tekintendők kereskedelmi vállalatoknak. Az 1875 deczember 1-én kelt rendelet mindjárt azjl. §-ban azt mondja: »az államnak kereskedelmi vállalatai czégbejegyzésre kötelezvék. Ilyenek nevezetesen a) az állami vasutak«. Engedelmet kérek, mikor ilyen világosan rendelkezik a törvény és a törvényerővel biró rendelet, a mely rendelet szintén közös, akkor egyenesen ellenkezik a törvénynyel azt mondani,