Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

10 168. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. levonások kedvezménye- A mellékfoglalkozásokat illetőleg tovább mentünk minden külföldi tör­vényhozásnál, tovább mentünk az 1906. évi olasz pragmatika intézkedéseinél, mert az engedély­rendszer helyébe a bejelentési rendszert léptetjük életbe. (Helyeslések.) A hivatali viszonyt ugyancsak számos sza­kasz érinti. Közzéteendő ezentúl a rangsor, melyhez mindenkinek biztosítva van a hozzáfér­hetőség lehetősége, A titkos minösités végleg megszűnt. Az alkalmazottakon esett sérelmek­nek megtorlásáról a felettes hatóság hivatalból köteles intézkedni. Minden intézkedés ellen, a melyet valamely alkalmazott magára nézve sé­relmesnek tart, fennáll a j)anaszjog és az ut a legfelsőbb fórumig, a melyet senki el nem zár­hat. Aggályos esetekben fennáll az Írásbeli uta­sítás kérésének a joga. Az áthelyezés kérdésé­ben pedig külön miniszteri rendelet fog intéz­kedni az áthelyezés költségeiről és módozatairól, magában a törvényben pedig igyekeztünk ezt a kérdést minden lehető garancziával körülsán­czolni, hogy az áthelyezés joga a politikai ül­dözésnek, az önkénynek, a bosszúállásnak for­rása sohase lehessen. (Altalános helyeslés.) Már most. t. ház, áttérek a legfontosabb jogra, a politikai jogok összessségére. (Halljuk! Halljuk!) A politikai jogok összessége az ösz­szes jogok között oly igaz gyöngy, a melyet el nem vehet egy erőszakos felsőbbség és el nem vehet a terrorista bajtárs. Igyekeztek a bizottság és a törvényjavaslat megalkotói ezen politikai jogok összességét, a jogok ezen koronáját teljes fényében fentartani és igyekeztek magában a javaslatban szankczió­ról gondoskodni és azért felvettünk olyan intézkedést, a mely szerint súlyos fegyelmi vét­ség, bogy ha akármilyen úton-módon egyik alkalmazott a másikat befolyásolja vagy kor­látolja politikai jogainak gyakorlásában. (Elénk helyeslés.) De felvettünk egy másik intézke­dést is. a mely irányul azon áldatlan terroriz­mus ellen, a mely ma minden alkalmazottat és minden munkást a demagógia eszmekörébe akar belekényszeríteni, s azért fegyelmi vétség­nek minősítettük azt a terrorizmust, a mely valakit kényszerit egy egyletbe való belépésre vagy abból való kilépésre. (Elénk helyeslés.) A bizottságok szem előtt tartották azt, hogy minden alkalmazott legyen teljesen szabad, de nem felejtették el azt, hogy teljesen szabad csak ki önmagán és gondolatain uralkodik. Ez a szemle a jogoknak sorozatán mutatja azt, hogy ez a pragmatika az országnak érdekét energiával védi, de a mellett óvja és melengiti minden állampolgárnak érdekét is. (Igaz! Ugy van!) S mégis e jogokkal szemben is egyre-másra felhangzott az elégületlenség disz­szonáncziája. Nagyon csodálkoztam volna, hogy ha ez nem igy lett volna, mert az elégületlenség olyan, mint az ősmonda Antheusa: akárhányszor a földre sújtjuk, uj alakban, uj erővel támad leg­tisztább intencziónk és legtisztább szándékaink ellen. (Igaz! Ugy van!) Nincs könnyebb munka, mint elégületlenséget szítani. (Igaz! Ugy van!) Mert százezreknek hullámos lelkülete olyan, mint a háborgó óczeán, a melynek megkeserité­sére elég néha egyetlen egy csepp méreg, és nincs áldatlanabb munka, mint az, hogy ha valaki a nélkül, hogy embertestvérének hasznára válnék, ártalmára a nemzetnek, a melyhez tar­tozik, megtagadva a történelemnek, a múltnak, az édes honi rögnek vonzó erejét, azét a földét, a melyhez ezer év küzdelmeiben hozzávegyült legjobbjaink sziveinek hamva, elrabolva a sze­génytől azt, a mi annak egyik legdrágább kincse, a hitet a jobb jövőben, s a bizalmat az igazi nemes emberszeretetben, — mondom, nincsen áldatlanabb munka, mint hogyha valaki igy, a nagy emberi jogok harczosának álarczába bújva elégületlenséget szit. (Elénk helyeslés és taps.) Mert a nagy emberi jogok összesége olyan, mint a napnak izzó melege, annak termelő és áldó ereje, és az, a ki igy lép fel, mint az elégület­lenségnek fentjellemzett apostola, az olyan, mint a sistergő éjjeli mécs, a mely azt hiszi magáról, hogy a nap fényét és melegét ő terjeszti. A fa­natikusokat még megbecsülhetjük, de ártalmat­lanokká kell tennünk; az üzleti izgatókat meg­vetjük és letörjük minden áron. (Elénk he­lyeslés.) Meg vagyok győződve arról, hogy még a bizottságoknak számos jóakaratú módosítása után sem sikerül mindenkit meggyőznünk, de a mostani időkre igazán ráillik br. Eötvös József mondása, mely szerint »felgerjedt idők­ben a legfonákabb eszmék mellett, hogy ha valaki szenvedélylyel lép fel, követőkre talál, mig a ki a legtisztább és legvilágosabb igazság védelmében csak nyugodt okokra támaszkodik, elhagyatva marad. Vannak idők, a mikor a jó­zanság csak a szenvedélyesség alakjában lép­het fel«. Ezek után áttérek még röviden a fegyelmi eljárásnak jellemzésére. (Halljuk! Halljuk!) A vasutas pragmatikában megállapított fegyelmi eljárás mindenekelőtt megvalósítja a modern büntetőperrendtartásoknak elvét: más a vizs­gáló biztos, más a vádló, más a védő és más az itélő bíró. Másodsorban ez a fegyelmi eljárás az egész vonalon a kollegialitásnak nagy esz­méjére van felépítve, s tovább megy a javaslat ugy a régi miniszteri rendeleteknél, mint a többi európai törvényeknél is, hogy pl. csak az olaszt idézzem e helyen, mert a fegyelmi bíró­ságoknak nemcsak javaslási jogot ad, a mint az eddig volt, hanem valóságos birói hatáskört. Az első fokon a fegyelmi bíróság megala­kításában részt vesznek a vasutasok is választás utján, a második fokon pedig a vasúti igaz­gatóságoktól független, a vasúti és hajózási fő-

Next

/
Thumbnails
Contents