Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-172

172. országos ülés 1907 június 11-én, kedden. 153 azon esztendőben hozatott meg a régi véderőről szóló törvény és a horvátok akkor nem szólaltak fel, hogy az ő autonómiájuk meg van sértve, pedig az akkori képviselők, a kik azt a kiegyezést csinálták, nagyon jól tudták, hogy akkor, a mikor a katonai ügyekben való rendelkezés joga ezt az országgyűlést megilleti, ebben a hatáskörben a büntetőjogi rendelkezések is benne vannak. (Igaz ! Ugy van I) Ha Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam lecsuszamlásról beszél, akkor tessék ezt a törvényt kiindulási ponttul venni és akkor észre fogja venni, hogy csakugyan lecsuszamlás történt már az 1889 : VI. t.-cz. szerint. Egyébiránt az a törvény, a melyet az elébb emiitettem, t. i. az iparfejlesztési törvény, mindenesetre jobb, már a magyar országgyűlés hatásköre szempontjából, mert ez már nem utasitja egészen a horvát autonómia körébe a dolgot, mintha maga a közös országgyűlés már abban nem rendelkeznék. Ez az 1907 : II. t.-cz. 2. §-ában ugyanis azt mondja, hogy a villamos áram eltulajdonítása, megrongálása vagy megsemmisítése Magyarországon a magyar büntetőjog, Horvát-Szlavonországban pedig az ottani büntetőtörvénykönyvek szerűit ugy büntetendő, mint az ingó dolgoknak eltulajdonítása, megrongálása vagy megsemmisítése. Tehát ebben már direkt rendelkezés foglaltatik, mert ez már azt jelenti, hogy a horvát biróság igenis tartozik ezt lopásnak minősiteni. A miről szó van egyedül, és a mi megmarad a horvát autonóm törvényhozásnak, az csakis a büntetés mérvének megállapítása, illetőleg alkalmazása. Tehát igaz, egy bizonyos részleges hatásköri kivétel történt, de van mégis legalább egy egyenes rendelkezés. És ezt az iparfejlesztési törvényt már abban az időben hoztuk, a mikor a mostani t. horvát képviselők is részt vettek annak meghozatalában, sőt az eredeti javaslat ellen kifogásokat is tettek, és épen az ő kifogásaik következtében lett ez igy megváltoztatva. így áll ez a dolog a horvát büntetőjog szempontjából, és én különösen ezért voltam bátor ennél a kérdésnél hosszabban időzni, nem Vázsonyi t. képviselőtársam miatt, — a kit én különben (Zaj. Elnök csenget.) nagjTabecsülök, az ő kvalitásait igen esztimálom, — de, mondom, nem ezért időzöm ennél a kérdésnél olyan sokáig, hanem azért, bogy végre már egyszer tisztázódjék ez a kérdés ebben a házban, hogy büntetőjogilag van-e nekünk hatáskörünk vagy nincs hatáskörünk; mert ez a kérdés folytonos ingadozás, folytonos konczes -zióknak tárgya, ugy hogy ma-holnap már odajutunk, hogy mi még egy egyszerű pénzbírságot sem tudunk majd kimondam ebben a házban, ha ez a lecsuszamlás igy fog tovább tartani. (Helyeslés jobbfelől.) Egyébiránt ma ennél a javaslatnál nem is erről van szó. Miről van szó ? Csak arról van szó, hogy egy büntetőjogi minősítés történjék, nem pedig büntetőjogi rendelkezésekről. (Igaz! Ugy van ! baljelől.) Már most, ha ez a mag)-ar országgyűlés büntetőjogi rendelkezéseket állithat fel a közös hatáskörben, hát akkor egy büntetőjogi minősitést ne tehessen meg ? Hogy ez mennyire KBPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. X. KÖTET. alaptalan, legjobban kitűnik abból, hogy ha mi a köztisztviselői minősitést generalizáljuk, t. i. ha mi nemcsak büntetőjogi szempontból mondjuk azt, hogy valaki köztisztviselő, hanem generaliter kimondjuk, hogy ez meg ez köztisztviselő, természetesen olyan alkalmazott, a ki a közös kormányzathoz tartozik és nem olyan, a ki az autonóm kormányzathoz tartozik. Pl. mikor az 1883:

1. t.-cz. a köztisztviselők minősitéséről beszélt, vagy mikor az 1885 : XI. t.-cz. — mely törvényeket szintén Vázsonyi t. képviselőtársain idézett — a nyugdijat állapítja meg, ezekben a törvényekben közös tisztviselők, vagyis a magyar korona egész területére kirendelt tisztviselőknek a minősitéséről és nyugdijáról is van szó. Már most, ha a magyar közös törvényhozás kimondja valakire, hogy köztisztviselő, akkor a horvát biróság vagy a horvát autonóm hatóság ugyanazt az embert Horvátországban ne minősítse köztisztviselőnek ? Hát nincsen annak alárendelve \ Igenis, kénytelen ezt a minősitést elfogadni, és pedig büntetőjogilag is, mert ha nem fogadná el, akkor felülbírálná a közös magyar törvényhozást és akkor meg fogna történhetni az is, hogy a horvát birák, hivatkozva a maguk autonómiájára, még egy- magyar minisztert sem fognak esetleg Horvátországban büntetőjogilag köztisztviselőnek minősiteni. Engedelmet kérek, ha a magyar törvényhozás kimondhatja azt, a mi nem szenvedhet kétséget, hogy valaki általában köztisztviselő, hát akkor a kevesebbet nem mondhatja ki % Hát akkor azt nem mondhatja ki, hogy köztisztviselőnek minősít valakit, általában nem, de büntetőjogilag ? (Igaz ! Ugy van I) És ezt a horvátoknak nem kell respektálniok ? Idevezet az az okoskodás, hogy nekünk büntető] ogi hatáskörünk nincsen. (Igaz ! Ugy van !) Ezzel bucsut veszek Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársamtól. Hiszen még fogunk találkozni. Egy pontban én magam is elfogadom az ő bírálatát, nevezetesen abban a tekintetben, a mikor az ügyvédi kéi)viseletet követeli a fegyelmi eljárásban. Ehhez én a magam részéről hozzá tudok járulni. Egyéb tekintetben azonban lesz módom foglalkozni azokkal a dolgokkal, a melyeket ő felhozott. De most áttérek egy sokkal kényesebb térre, (Halljuk !) és ez, a mit t. horvát képviselőtársaim kifogásolnak a javaslattal szemben, t. i. a nyelvkérdésre. (Halljuk ! Halljuk !) Hát, t. képviselőtársaim, ha van valaki ebben a házban, többet mondok, ha van valaki ebben az országban, a ki a legmesszebbre óhajt menni abban a tekintetben, hogy Horvát-Szlavonországok kívánságai kielégíttessenek, hogy mi magyarok a horvátokkal a legtestvériesebb viszonyt ápoljuk és a legmelegebben viseltessünk egymás irányában, hát akkor vindikálom ezt magamnak, a ki szlavóniai születésű vagyok, ott nevelkedtem, ott rokonságban vagyok, összeköttetéseket tartok, a ki mondhatom magam is, a mit önök mindig mondanak magukról, hogy »sin trojedne kraljevine«, a három egy királyságnak fia vagyok ; és a kinek az az állás20