Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-171

145 Már ennél a bekezdésnél kell kifogásaimat előadnom. Zágrábban egyetem áll fenn. Én azt szeretném tudni, vájjon ezen törvényjavaslat szerint a vasúti hivatalnokok alkalmazásánál a zágrábi egyetem egyenrangú e a magyar egyetemekkel, és ezt azért szeretném tudni, mert tudom, vannak panaszok, bogy vannak horvátok, kik a zágrábi egyetemen az összes tanulmányokat befejezték és az összes vizsgálatokat letették s azután a vasút szolgálatába léptek, azonban fogalmazási tisztviselőkké nem válhattak, mert azzal az indokolással utasították el őket — bizonyára a kormány és a miniszter tudtán kivül, a kit hibáztatni nem akarok — de az alantas hivatalai mindenesetre utasitották el ezeket az embereket a zágrábi egyetemen szerzett képesitésök miatt, s ők azután a vasúti szolgálatba nem léphettek. (Mozgás.) Elnök: Ha a szónok ur fáradt, adok szünetet. Surmin György: Kérem, elnök ur, kis szünetet. Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom, Surmin György: Tisztelt ház! Én kevéssel ezelőtt azt a kérdést tettem fel, vájjon a zágrábi egyetem a hivatalnokok alkalmazásánál egyenrangu-e a magyar egyetemekkel, s azt mondtam, hogy ezt a kérdést azért tettem fel, mert tudom, hogy vannak horvátok, a kik rabi egyetem szabályai szerint összes jogi tanulmányaikat fejezték be, a vasutaknál a fogalmazási szakban még sem nyerhettek alkalmazást. Külön kérelmek és előterjesztések és közbenjárások daczára sem ment ez. Ne gondolják, uraim, hogy a vasutaknál a fogalmazási szakban vájó nem alkalmazás oka a magyar nyelv nem ismerete. Ez az ember tökéletesen beszél magyarul, s 1900 — 1907-ig kapott válaszokat, melyek gyermekek részére lehetnek jók, de nem felnőtt emberek részére, s kapta azokat a vasúti igazgatóságtól, kapta azokat a kereskedelemügyi miniszter nevében. Uraim, önök a 6. §-ban ügyvédi oklevelet, jogtudományi vagy államtudományi tudorságot, — milyen Horvátországban nincs — vagy legalább is a jogi ós államtudományi tanfolyam szabályszerű bevégzését, — mi Horvátországban szintén nincs — kívántak, csakhogy a vasútnál alkalmazást ne nyerhessen. S én ezt a kérdést azért teszem fel, mert nem tudom, vájjon a bizottságban eme szakasz helyesbítésére került-e a dolog s nem tudom, hogy a horvát miniszter ur a minisztertanácsban ennél a szakasznál milyen álláspontot foglalt el. Ha ez a törvényjavaslat ekképen fogadtatik el a 6. §-al, akkor a horvátokon megint nagy sérelem esik, nem a nyelv miatt, hanem a miatt, mivel az ő legfelsőbb tanintézetüknek, az egyetemüknek, a maKÉPVH. SAPLÓ, 1906 — 1911. X. KÖTET. • gyarországi legfelsőbb tanintézetekkel való egyenrangúsága sem ismertetik el, holott a külvilágban másutt a horvát egyetem egyenrangúsága csaknem mindig és mindenhol ismertetik el. Uraim, a 6. §. utolsóelőtti bekezdésében áll (olvassa): »A külföldön szerzett főiskolai oklevél alapján csak az nevezhető ki, a kinek oklevele szabályszerűen honosíttatott.« Ezzel az eljárással, hogy a horvát fiuk, a kik jogi tanulmányaikat Zágrábban végezték, a vasúti állásokra nem bocsáttatnak — azt hiszem — Horvátország Magyarországgal szemben külföldnek tekintetik. Nem mondom, hogy igy van, de ugy bánnak vele, mintha külföld volna. En ezt tudom abból az esetből kifolyólag, melyből kifolyólag az a hivatalnok a fogalmazási vasúti szolgálatba akart átlépni. Láttam azokat az iratokat is, melyekben a zágrábi egyetemen letett vizsgálatairól kiállított bizonyítványainak Magyarországon való honosittatását követelték tőle. Ha tovább is igy fognak eljárni, akkor hiábavaló Josipovich horvát miniszter ur minden fejbólintása, hogy Horvátország nem külföld, s ha továbbra is igy fognak bánni Horvátországgal, mint külfölddel, akkor én ezt nem tudom megérteni, különösen nem abban a pillanatban, midőn az államtitkár ur oldalán az állami egységet akarják propagálni. Én az állami egységet ellenzem, de ha állami közösségben vagyunk, a mint vagyunk, akkor abban fiainak egyaránt van joguk mindenben részesülni, a mit az állam nekik nyújthat. Én azt hiszem, hogy az, a mi a 6. §-ban foglaltatik, az a következmények nem ismerése és figyelmen kivül hagyása folytán iktattatott bele. Azt hiszem, ezen lehetne javítani, s hogy ennek nem lenne nagy akadálya. Uraim, ezen szakasz bizonyos mértékig speczialiter horvát szakasz. De a horvát paragrafusoknál a 4. szakasz a speczialista. Uraim, a 4. §-t részletesen fejtette ki Grahovac igen t. képviselőtársam s nem akarom azt hosszasan és terjedelmesen tárgyalni, hanem más valamit fogok önöknek mondani. Egy értekezleten, mielőtt ezen törvényjavaslat tárgyalása elkezdődött volna, a horvát miniszter egy indítványt terjesztett elő, a melyiknek czélja lett volna kiegyenlíteni azt a belső parlamentáris harezot, köztünk horvátok között és a törvényjavaslat álláspontja között a 4. §. miatt. Josipovich miniszter ur előterjesztette az indítványt, és az egész értekezlet helyeselte az indítványt, azzal, hogy az ki fogja elégíteni a horvátokat. En, uraim, ismerve ezen javaslatnak indokolását, csodálkoztam és ismét arra a meggyőződésre jutottam, hogy nem igen tanulmányoztatott mindaz, a mit tanulmányozni kellett volna, ós hogy Josipovich miniszter ur indítványa semmiképen nem uj indítvány. Az indokolás magyar szövegének 23. olda19