Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-168

168. országos ülés 1907 június 5-én, szerdán. •? 9 szigorúságából kizárjuk az igazságtalanságot, az az önkényt és a bosszúállást, a jogoknak gyakorlásából pedig kiküszöböljük a visszaélést. (Ugy van!) Szabadság és fegyelem, kötelességek és jogok között magasztos harmóniát teremteni egyik legfontosabb, legnemesebb, de legkényesebb törvényhozói funkczió. Erről a két oldalról fogok törekedni ismertetni ezt a javaslatot, a melynek rendkívüli fontosságát nem győzőm eléggé hangsúlyozni. Fontos ez a javaslat azért, mert a vasutasoknak évtizedes kívánságaival foglalkozik és sok tízezer és tízezer derék magyar család érdekeit közelről érinti. Fontos azért, mert a rövid életű Baross-féle miniszteri rendelet helyébe lép és emberöltőket túlélő, maradandó törvény lesz ez az első pragmatikánk. Fontos azért, mert Magyarország közjogának, büntetőjogának, magánjogának számos részét érintő sok oly uj intézkedést tartalmaz, a mely még külföldi államok törvényhozása előtt is ismeretlen és épen azért az egész czivilizált világ államai élénk érdeklődéssel fogják kísérni e törvénynek gyakorlatiasságát. (Ugy van!) T. ház! Valamely pragmatikának jósága három fő jellemvonásban tükröződik. Először abban, hogy a kötelességek szabályai legyenek világosak és főbb ekeikben, de csakis főbb elveikben körülhatároltak, ugy hogy minden alkalmazott tudja, mit kell tennie és minden felebbvaló tudja mit szabad követelnie. Másodszor a a jogok legyenek ugyancsak világosak, és körülhatároltak, s azoknál is az az elv vezessen bennünket, hogy az egyes természetes polgári jogát csak annyiban korlátoljuk, a mennyiben a nemzet összességének érdeke azt elkerülhetetlenül megkívánja. Harmadsorban a fegyelmi eljárás legyen egyszerű, de igazságos, nyisson utat a legnagyobb méltányosságnak. Végezetül minden pragmatikának szükséges tulajdonsága, hogy legyen minden izében magyar. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy az előttünk fekvő szolgálati pragmatika mindezeket a kellékeket megvalósítja. Nézzük először röviden a vasutasok kötelezettségeit. Ezek a kötelezettségek annyira természetesek, hogy magyarázatra nem is szorulnak. Mert természetes, hogy a vasutasnak, a ki olyan felelősségteljes szolgálatot teljesít, a szolgálati szabályzatot teljesen ismernie kell, természetes, hogy felebbvalójának engedelmességgel tartozik, természetes, hogy a közönséget megfelelő bánásmódban részesíteni tartozik, és természetes az is, hogy rendkívüli viszonyok közt a munkakörén hívül eső teendőket is tartozik elvégezni, mert különben rendkívüli viszonyok, baleset, mozgósítás idején megállhatna az egész vasúti forgalom. Természetes az is, hogy rendkívüli viszonyok közt a hivatalos időn túl is tartozik szolgálatot teljesíteni, mert hiszen megengedhetetlen, hogy vonatkésés idején a mozdonyvezető pl. 50 kilométernyire a czél előtt KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. X. KÖTET. leszálljon, ha megkondul az esti harangszó és jDÍhenőre hiv. Természetes, hogy pl. szénszükség esetén Budapestet nem lehet tüzelőanyag nélkül fagyoskodni engedni, természetes, hogy a karácsonyi szállítmányokat nem lehet a raktárakban bomolni engedni. Szóval, rendkívüli viszonyok közt rendkívüli kötelességek is vannak. Természetes a kártérítési kötelezettség, a titoktartás kötelezettsége és a távozási tilalom, a melyek mindannyira összefüggenek a vasutas szolgálattal, hogy attól szinte elválaszthatatlanok. Mégis midőn a törvénybe csakis ilyen természetes kötelezettségek vannak körülírva, egyremásra hangzottak fel hangok, a melyek ezt a pragmatikát is derestörvénynek, korbácstörvénynek nevezték, bár bizonyos, hogy nincs az a törvény, és nincs az a parlament, a mely ezeknek a demagógköröknek megfelelő pragmatikát tudna alkotni; és bizonyos az, hogy ha az ő jíragmatikájok szerint közlekednének a vonatok, én aligha mernék vonatra ülni, s inkább választanám a régi diéták utazási módját és dilizsánsz-szal jönnék az országgyűlésre. Egyébiránt az is bizonyos, hogy ha tényleg ez izgatók szája ize szerint létesülne ilyen pragmatika, akkor maguk sem mernék a vonatokat használni. (Igaz! Ugy van !) Ezek után áttérek röviden a jogok szemléjére. A midőn röviden szemlét tartok ezen jogok felett, ezt nem azért teszem, mint hogyha azt akarnám kidomborítani, hogy ez a. pragmatika uj jogokat állapit meg, hanem azt kívánom hangsúlyozni, hogy azon jogok, a melyeket a pragmatika felölel, nemcsak papíron léteznek, hanem hogy ezek valósággal ezen szolgálati rendtartásban biztosítva is vannak. (Zaj. Halljuk! Halljuk.') Ezek a jogok, t. ház, érintik a vasutasok pihenését, anyagi viszonyait, szolgálati viszonyait és felölelik politikai jogaikat is. A mi először is a pihenőt és a szabadságidőt illeti, ezek a javaslatban egészen preczizen körül vannak írva; ezeknek határa egyedül a rendkívüli viszonyok között előállható végszükség és még azon esetekre is, hogy ha ilyen alkalommal akár a pihenés, akár a szabadságidő megrövidülne, a pihenés és szabadságidő megfelelő kipótlását biztosítja ez a szabályzat az alkalmazott részére minden önkényeseljárással szemben. A mi az alkalmazottak anyagi viszonyait illeti, t. ház, számos szakasz érinti ezeket. Nevezetesen a kisebb alkalmazottaknak, a munkásoknak, a napibéreseknek biztosítva van a rendkívüli munkaidőért a külön dij A magánvasutak alkalmazottainak nyugbéréről és nyugdijáról külön miniszteri rendelet fog intézkedni. Fegyvergyakorlat idején a nem évi fizetéses, de családos alkalmazottak bizonyos segélyben részesülnek. A vasutasok körében fennálló jóléti és jótékonysági intézmények fennállása biztosítva van, mert továbbra is fenmarad a hivatalos 2