Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-171

A képviselőház 1907. éví június hó 10-iki ülésén horvát nyelven mondott beszéd fordítása. Surmin György: T. ház ! Mielőtt belebocsátkoznám magának ennek a törvényjavaslatnak a megvitatásába, ugy hiszem, kötelességein észrevételt tenni az előttem szólók némely fejtegetéseire, tekintettel a horvát kérdésre, a melyre nézve önök azt mondják, hogy ezen törvényjavaslat alkalmából vetődött felszínre, s tekintettel a különböző pártokhoz tartozó egyes uraknak magáról a törvényjavaslatról való véleményére. T. ház ! Néhány nappal ezelőtt itt az a megjegyzés hangzott el . . . Förster Ottó : ön tud magyarul, miért nem beszél magyarul ? Surmin György: Nem tudok, ha tudnék, legyen meggyőződve, beszélnék is ! (Zaj. Elnök csenget.) Az lett nekünk odavetve, hogy a mi szándékunk Horvátországban oly politikát követni, mely Magyarországgal szemben nem előzékeny, de hogy otthon nem tudunk és nem akarunk életbeléptetni alkotmányos reformokat. Hallottam e magas házban olyan ajkakról, a melyek sokkal több szabadságot kellene, hogy hirdessenek, mint a mennyit hirdettek, t. i. a demokrata-párt és azután a szocziálista csoport képviselője részéről, hogy mi Horvátországban nem akarjuk, de nem is tudjuk életbeléptetni az általános szavazati jogot és hogy nem akarjuk megadni a sajtószabadságot. Uraim, én azt tartom, hogy a demokrata-párthoz és a szocziálista-párthoz tartozó képviselő urak ezen megjegyzése csak azért eshetett meg, mert fogalmuk sincs arról, a mi Horvátországban történik. Én biztosithatom őket, hogy Horvátországban, pártkülönbség nélkül,egyetlen ember sincs, a ki ne lenne hive az általános szavazati jognak, (Elénk helyeslés a horvátok részéről.) nincs egyetlenegy ember, a ki ne lenne hive a teljes sajtószabadságnak. Uraim, lássuk most a mi viszonyaink illusztrálását. En elő fogom adni, hogyan történt eddig a sajtótörvény módositása. Márczius hónapban fogadtatott el Horvátországban ez a javaslat, oly módosításokkal, a melyek még mindig alkalmasak arra, hogy a szabadelvű szerkesztőt lakat alá helyezzék, a mint ezt nálunk mondják, vagyis hogy becsukják. Ezen törvényjavaslat, ámbár előző jóváhagyásban részesült, mai nap sincs még szentesítve. Hol van itt a reakczió, hol van itt a szabadsággal való nemtörődömség ? Szeretném, ha erre választ nyernék azoktól az uraktól, a kik bennünket a magyar közvélemény előtt a szabadelvüség hiányával vádoltak. Vannak más törvényjavaslatok is, a melyek a mai napig nem nyerték meg az KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. X. KÖTET. előzetes jóváhagyást. Ki az oka ennek ? Azt fogják reánk, hogy mi reakczionáriusok vagyunk, hogy mi támadjuk a magyar viszonyokat, hogy mi a magyarokkal viszályban akarunk élni. Ez nekünk eszünk ágában sincs, de a mint önöknek, ugy nekünk is kötelességünk, hogy törvénynyel biztosított jogunkat megoltalmazzuk. Ezt kellett azoknak az uraknak válaszolnom, a kik két-három nappal ezelőtt ezen törvényjavaslatról szólva, nekünk ezt a szemrehányást tették. Reflektálnom kell Zboray igen t. előttem szóló képviselő ur szavaira is, a ki burkoltan bár, de azért mégis elég érthetően megrótt bennünket ugyanazért, a miért a demokrata- és a szocziálistapárthoz tartozó képviselők is. Én azt hiszem, hogy azzal, a mit már elmondottam, megkapta erre vonatkozólag a választ, s hogy bizonyára nem fog bennünket többé ily tendencziákkal vádolni. De ezen nyilatkozatom — s ilyen nyilatkozat minden horvát ajkáról el fog hangzani, a kinek módja lesz itt megnyilatkozni — remélem, arra fogja indítani önöket, hogy valamivel mélyebben hatoljanak bele a horvát viszonyok tanulmányozásába és akkor kénytelenek lesznek bennünket máskép megítélni. Nem ugyan nyilvános beszédben, hanem csak közbeszólásképen, egy oly megjegyzés történt, a melyről azt lehet mondani, hogy reánk horvátokra nézve majdnem sértő, a mennyiben hozzánk az a kérdés intéztetett: ki építette önöknek a vasutakat ? a mi részünkről erre az a válasz hangzott el, hogy azokat mi is fizettük. (Taps a horvátok részéről. Felkiáltások : Ugy van I) Ez volt a felelet, mert az illetőnek nem volt alkalma és nem válaszolhatott rögtön egy magyar képviselőnek ilyen kérdésére. En itt azt mondom önöknek, hogy a horvátoknak is vannak saját pénzükön egy fillér állami segítség nélkül épült vasutjaik, a melyeket saját verejtékükkel és saját pénzükön építettek. (Helyeslés a horvátok részéről. Felkiáltások : (lujmo!) Horvátországban 327 kilométer olyan vasút van, a melyre az állam egy fillért sem áldozott. (Ugy van ! a horvátok részéről.) Ezek a következő vonalak: Sisak—Sunj a—Doberiin, Sunj a—Nova—Gradiska —Bród, Bród—Vinkovci—Mitrovicza. Minekünk ezekért a vonalakért, ezért a 327 kilométer vasutért, melyek — hogy Kossuth miniszter ur szavaival éljek — Magyarországon mint vasúti czégek vamiak bejegyezve, és a melyektől mint általában az összes vasutaktól, mi semmiféle jutalékot nem kapunk, azokat a tartozásokat, a melyek ezek építéséből keletkeztek, fizetnünk kell. 18