Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-171

171. országos ülés 1907 június 10-én, hétfőn. 127 számítva, a többi sztrájkvezér uraknak mind lógott az orra. Mind arról gondolkozott, hogyan lehetne ezen segiteni, hogy ha már A-t mondott, hogyan mondjon B-t is, hogyan lehetne békét kötni ? Felfújhatták, kiszínezhették a dolgot, de szánalmasak voltak. Az ő szempontjukból is kívánom, hogy az ilyen sztrájkoknak, a melyek sem erőt nem tudnak kifejteni, sem czéljuk, sem okuk nincs, egyszersmindenkorra vége szakadjon. Ha eljönne egy olyan idő, ha, mondjuk, egy törvénytelen kormány uralkodnék és sztrájkba menne a közhivatalnokok, az állami funkczionáriusok minden neme : az ilyen sztrájk úgyis önmagától, akármilyen, paragrafus legyen rá, be fog következni, mert sem az akasztófa, sem a golyó nem tart vissza ilyen esetben senkit. De viszont megengedni azt, hogy immel-ámmal, egyes vezető emberek, rendesen faczér emberek, — mert azok szokták a sztrájkokat vezetni — kiknek nincs foglalkozásuk, sztrájkot csináljanak, ezt nem tartom megengedhetőnek. Ezek volnának röviden összefoglalva és nagy vonásokban azok, a miket én a törvényjavaslattal szemben, mint követelményeket felállítok. Nem foglalkozom hosszabban velük, de ismétlem azt, a mi kiindulási pontom volt a törvényjavaslat elfogadásánál. Minthogy én ebben az emberi méltóságot, egy hivatalnoki karnak önállóságát és függetlenségét akármilyen felülről jövő felsőbb önkénynyel szemben annyira, a mennyire mégis biztosítva látom; mivel látom, hogy megakadályoztatik az, hogy könnyelműen, vétkesen belevitessenek az emberek a sztrájkba és a közforgalom niegakasztassék; mivel másrészt haladást látok a fegyelmi eljárás során felállított intézkedésekben : a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és éljenzés jobhfelől.) Elnök : Szólásra ki következik % Egry Béla jegyző: Surmin György! Surmin Gjuro: Visoki sabore! Prije nego udjem u samu debatu u ovoj zakonskoj osnovi, drííim, da mi je duznost osvrnuti se na neke izvode mojih predgovornika i s obzirom na pitanje hrvatsko, za kője kazete, da se je povelo óvom zakonskom osnovom, a i onda s obzirom na misljenje pojedine gosjjode razlicnih stranaka o samoj zakonskoj osnovi. Visoki Sabore! Prije nekoliko dana nabacena je ovdje rijec. Förster Ottó: Znate madzarski, zasto ne govorite madzarski ? Surmin Gjuro: Ne znam, da znam, ja bih govorio, budite uvjereni (Zaj. — Elnök csenget.) — Nabaceno je, da u Hrvatskoj mi samo tobozé hocemo da vodimo nekaku neprijaznu politiku spram Ugar-ske, a da ne znamo i ne cemo kod kuce da uvedemo ustavne reformé. Cuo sam, da je ovdje pala rijec bas iz onih usta, koja bi morala propovijedati daleko vise slobode nego su propovijedala — gospodin zastupnik demokratske stranke, pa i onda zastupnik socialne grupe u ovoj visokoj kuci rekao je — da mi u Hrvatskoj ne mozenio i necemo da uvedemo opce izborno pravo i da necemo da dademo slobodu stampe. Gospodo, ja drzim, da je ova izjava zastupnika demokratske i socialisticke stranke pala samo za to, jer néma pojma o ónom, sto se u Hrvatskoj radi. Ja ga mogu uvjeriti, da u Hrvatskoj danas bez obzira na stranke, néma ni jednog covjeka, koji ne bi bio za opce izborno pravo glasa (Élénk helyeslés a horvátok részéről.) néma ni jednoga, koji ne bi bio za potpunu slobodu stampe. A gospodo, da vidimo ilustrirane nase prilike. Ja cu spomenuti, sto se je dogodilo s promjenom tiskovnog zakona do sada. U mjesecu martu primljena je u Hrvatskoj ta osnova s modifikacijama, kője su jos uvijek kadre, da bace slobodoumnog redaktora onkraj brave, kako se u nas kaze, ili da bude zatvoren. I do danas ta zakonska osnova, premda je dobila predsankciju, nije sankcionirana. Gdje je tu reakcija? Gdje netrazenje slobode? Ja bih zeleo, da mi na to odgovore gospoda, koja su nas btjela pred niadzarskim javnim mnijenjem prekoriti s neslobodoumnosti. Imade i drugih zakonskih osnova, kője do danas nijesu dobile predsankcije. Tko je tomu kriv ? Nama se kaze, da smo reakcionarni, da udaramo na madzarske prilike, da hocemo da zivimo s Madzarima u boju. To nama nije niti na kraj pameti, ali duznost je nasakao i vasa, da cuvamo svoje pravo, zakonom garantovano. To sam imao odgovoriti gosjíodi, sto su dva tri dana prije govorila o ovoj zakonskoj osnovi i nama grigovarala. Hocu da se osvrnem i na rijeci moga predgovornika postovanog zastupnika gosj^odina Zboraya, koji je onako, uvi jeno, ali dosta opet otvoreno nas isto tako prekorio s cina, s kogih nas je prekoravao i zastupnik demokratske i sociojalisticke stranke. Ja mislim po ónom, sto sam vec kazao, daje dobio svoj odgovor vec iz mojih rijeci i da ne ce sigurno vise htjeti, da nas prekorava ovakovim tendencijama; ali valjda da ce opet biti pobudjen óvom mojom izjavom, a ta izjava moze se ciiti iz svih usta hrvatskik, koja ovdje mogu. da progovore, i nádam se, da ceté onda htjeti nesto dublje zahvatiti u proucavanje hrvatskih prilika i da ceté onda morati malo bolje suditi o nama. Jos je pala jedna, moze se kazati, za nas Hrvate gotovo uvredljiva, ne doduse u javnom govoru, nego samo dobacena, izjava, kojom se je pitalo nas Hrvate: A tko vam je gradio zeljeznice? S nase strane odgovoreno je, da smo ih i mi plattili (Taps a horvátok részéről és hangok: tako je 1) Odgovoreno je, jer doticni nije imao momentano prilike i nije mogao da odgovori odmah na ovakov upit jednoga od gg. zastupnika s madzarske strane. Ja cu vam ovdje kazatti, da i Hrvati imadu svojih, vlas-