Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-171

171. országos ülés 1907 június 10-én, hétfőn. 125 annak daczára történt, hogy a szolgálati rendtartás előirja, miszerint meg kell lennie mindazoknak az irományoknak, a melyek a fegyelmi eljárás során szükséges adatokat képezhetnek. Mondom, a gyakorlati életben igy történnek ezek a dolgok. Nagyon jól tudom, hogy a jogászi gyakorlatban nem elégséges egy pernek helyes viteléhez az aktáknak a megírása, a perbeszédeknek az elmondása, hanem igen lényeges, hogy jelen legyünk a bizonyítási eljárás alkalmával, hogy ellenőrizhessük a tanuk vallomását, mert olyankor nagyon lényeges körülményt képezhet egy-egy elejtett szó is. Már most nem tudom azt, hogy jelen lehet-e az a szerencsétlen, fegyelmi eljárás alatt lévő vasutas ezen vizsgálaton ; indítványozhat-e egy kérdést, szólhat-e, értesitik- e őt és birhat-e tudomással arról, hogy mi történik. Azt mondja itt egy t. képviselőtársam, hogy érvényesítheti a bíróság előtt. Bocsánatot kérek, erős tévedésben van. Mert eddig is meg volt állapítva a judikaturában az, hogy a fegyelmi eljárás során kifejtett tényálláshoz vagy a büntetés nagyságához nem . lehet hozzászólni. Azonban magánjogi kérdésekre nézve igenis van joga vizsgálni azt, hogy szabályszerűen folyt-e le a fegyelmi eljárás, és ha kimutatta az illető, hogy nem folyt le szabályszerűen, akkor megállapították az ő kártérítési igényét. Azonban ha én nem lehetek jelen a vizsgálatnál, csupán csak annak alapján döntenek, a mi az aktákban van, hiába mondom, hogy a tanukhoz intézték vagy nem intézték-e ezt vagy azt a kérdést, vagy hogy megfenyegették őt, mert mindennek az aktákban nyoma nincs. De ha ellenkérdést tudok tenni, ennek nyoma van és egészen más lesz akkor a szituáczió és máskép látja az a bíróság a helyzetet. Nem oszthatom azoknak nézetét, a kik azt mondják, hogy felesleges volt a törvénybe iktatni azt a törvényszakaszt, a mely erről az esetről szól s melynek szerzősége vita tárgyát képezte. Én elismerem, hogy ezt törvénybe iktatni igenis helyes, stílszerű, időszerű és a judikaturának megfelelő intézkedés. Nem mondom, hogy nem volt meg a judikaturában ezen biztosíték; igenis megvolt, azonban az mégis kevesebb volt, mint hogy ha törvényhozásilag van szankczionálva. A bíróság mégis ugy járt el, hogy eltérhetett a gyakorlattól, hogy pro és contra helyet adott vagy nem adott helyet az előbb említett felfogásnak, míg most meg van állapítva minden esetben, hogy milyen eljárást kell követni. De a mint eddig a bíróság nem ment bele abba, hogy vizsgálja, vájjon az a tanú hogyan szerzett tudomást a történtekről, ugy ezentúl is csak az fog történni, hogy igenis vizsgálja : formailag meg lett-e sértve valamely jogszabály, de azt, hogy a tényállás hiven van-e az aktákban leirva, azt nem fogja vizsgálat tárgyává tenni. Van itt azután még egy rendelkezés, a mely azt mondja, hogy a fegyelmi bíróságnak joga van a panaszost, a tanukat és a szakértőket is a tárgyalásra megidézni és meghallgatni. Ezen szakaszból nem tűnik ki, hogy uj tanuk is megidézhetők-e. Abból, hogy »a tanuk is«, azt kell következtetni, hogy csak azon tanukat, a kik már ki lettek hallgatva. Én örülni fogok rajta, hogy ha ugy értelmeztetik ez a rendelkezés, hogy uj tanukat is megidézhetnek, hogy igy kiegészítsék a vizsgálatot. Szterényi József államtitkár: Ebben igaza van ! Az »a« a tanuk előtt kimarad! Zboray Miklós: Mindebből látni méltóztatik, hogy mi minden fordulhat elő a gyakorlati életben. Mert itt legalább is vita tárgyává volna tehető, hogy vájjon uj tanukat is lehet-e kihallgatni, vagy csak a már lefolytatott bizonyítékokat lehet tekintetbe venni. Ezzel a szakaszszal kapcsolatban még az ügyvédi képviseletről is kell szólnom. Nem szoktam résztvenni az ügyvédi mozgalmakban. Elismerem, hogy ennek a karnak is sok kinövése van, a mely orvoslásra szorul. Az egyénekben is sok hiba van, de ez megvan mindenütt és nincs az a társadalmi osztály és nincs az a foglalkozási ág, a melynek hibái ne volnának. Azonban szabályul felállítani azt, hogy ügyvédi képviselet nincs megengedve, ezt nem tudom megérteni. Nem tudom megérteni azért, mert nekem erős meggyőződésem az, hogy minden kérdésben, minden peres jogviszony szabályozásának kérdésében, ha hátrány merült fel, ez azért volt, mert nem ahhoz értő embert, nem jogászembert kérdeztek meg és nem jogászember képviselte az ügyet. (Ugy van !) Az a vasutas nem tudja, mit és hogyan csináljon; — mert hiszen megengedik, hogy vasutas vihesse a védelmet — az nem tudja a kérdést kellően tisztázni, disztingválni, arra sem módja, sem ideje, sem képzettsége nincs. De hiszen az a vasutas is, a kit a védelemmel megbíznak, az is csak ügyvéd. Mert mi az ügyvéd ? Az, a ki jogokat véd, és az első ember, a ki másnak jogát védte, ügyvéd volt és ügyvédkedett, mert jogokat védett és az igazságot kereste. És e helyett állítanak oda védőt, a ki nem ügyvéd, hogy védje meg a vasutast. És teszszük ezt akkor, a mikor azt mondjuk, hogy a katonai bűnvádi eljárás során az ügyvédi képviseletet meg fogjuk engedni, hogy megengedjük a szólásszabadságot, a nyilvánosságot; a vasutasokkal szemben pedig, a kik még sem tartoznak egy kalap alá a katonasággal, akkor ne engedjük meg, hogy alkalmas, képzett, hivatásos egyének legyenek a védőik, hanem csak beállítunk, mondjuk, zugirászokat, zugprókátorokat, hogy azok védjék őket — ezt nem tudom megérteni. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Zboray Miklós : Nem értem azt a nagy animozitást. . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Pető Sándor : ötven koronás perekben lehet már ügyvédi képviselet. . . Elnök : Pető képviselő urat figyelmeztetem, hogy szónoklataival ne zavarja a szónokot. (Helyeslés. Felkiáltások : Éjen az elnök !) Zboray Miklós: ... és nem értem azt, hogy az ügyvédekkel szemben általánosságban miért olyan elfogultak az emberek. Talán azért, mert díjazni