Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-171

Í24 171. országos ülés 1907 június 10-én, hétfőn. fel, (Zai. Elnök csenget.) a milyent a közhivatalnok­kal szemben felállítani kell, ezt én nem tartom szerencsésnek. Ha tisztán az volt a czél, hogy a büntetések kiszabásánál a büntetés a közhivatalnokra szánt mértékkel méressék ki sikkasztás, vesztegetés, hivatalos hatalommal való visszaélés esetében stb., ugy a judikatura ezt már megoldotta, a Curia döntvényileg megállapította, bár azt sem tartom helyesnek, de meg van állapítva. A mi a sztrájk szempontját illeti, ugy ez nem fogja megakadá­lyozni a sztrájkot. A sztrájkszakasz, a melyről később kívánok szólni, nézetem szerint a köz­hivatalnoki jelleg nélkül is vagy elég hatékony, vagy ugy sem ér semmit. A vesztegetési szakasz, a melyet eklatánsul hoztak fel, napirenden fog leírni, mert a megvesztegetés a mi büntetőtörvény­könyvünk értelmében tényleg olyan, hogy a köte­lességek megszegését feltétlenül nem involválja. Megállapítjuk azt, hogy díjazást nem fogadhat el a vasutas tisztviselő, mert a szakasz azt mondja : (olvassa) : »alkalmazottaknak nem szabad a felek részére a vasúthoz intézendő beadványokat díja­zásért készíteni, nem képviselhetik a feleket a vasúttal szemben«, de nem gondoskodik ez a sza­kasz arról, hogy azok a díjazások, ajándékok, újévi ajándékok, anyagi szolgálmányok, a melyek sok helyen divatban vannak, eltöröltetnek-e vagy nem ? Mert én a szakaszt akként értelmezem, hogy ezek a meUékdijázások és ajándékozások tilosak és fegyelmi vétséget képeznek. Ha a szakasz igy értel­mezendő, akkor mindjárt súlyos bűncselekményt követ el az a vasúti alkalmazott, aki egy ilyen új­évkor szokásos díjazást vagy ajándékot elfogad. A hivatalos titok megsértésének megállapí­tására is van némi megjegyzésem. Ugyanis azt mondja a tervbe vett szakasz, hogy a hivatali titok megsértését követi el az alkal­mazott akkor is, ha valamely rája nem tartozó szolgálati ügyről titkos utón meg nem engedett módon tudomást szerez. Nézetem szerint lehet fegyelmi vétség az, ha egy hivatalnok, tisztviselő olyan aktát néz meg, a mihez semmi köze sincs, de nem képezheti a hivatali titok megsértését az, hogy az illető nem az ő jogkörébe tartozó dolgot meg­tud. Hiszen a mi büntetőtörvénykönyvünk és minden büntetőtörvénykönyv ehhez a fogalom­hoz megköveteli, hogy az a titok valakinek — akár magánosnak, akár a köznek — az ártalmára tovább adassék, mert ismétlem, magában véve az, a mit tud, nem képezheti a hivatali titok megsértését. Nem elegendő magában véve az, hogy meglátok valamit, de azután elhallgatom azt és nem szólok arról senkinek. Ha én a váltóra aláírom más nevét, de'a váltót elzárom és nem hozom forgalomba, ugy ez nem váltóhamisítás. Ha pénzt csinálok, de nem azzal a czéllal, hogy felhasználjam és nem haszná­lom fel, ugy ez nem pénzhamisítás. Itt azonban hivatali titok megsértése az, hogy én tudok vala­mit. Ha véletlenül hozzám odatéved egy akta, belenézek, ez már bűncselekmény. Szterényi József államtitkár: A szakasz kifeje­zetten arról beszél, hogy ha tiltott módon jön tudomására. Zboray Miklós: Tessék fegyelmi utón meg­büntetni. A hivatali titok ismérvének szempont­jából nem a megszerzés módja, hanem az az irány­adó, hogy azt a titkot tovább adják. De ha meg­tartom magamnak azt a titkot, ugy nem követ­hetem el a hivatali titok megsértését. Szterényi József államtitkár: Milliókra menő kár okozható igy! Zboray Miklós: Fegyelmileg büntethető, de nem lehet hivatali titok megsértése, hogy tudok valamit, hogy megtudtam valamit, ha mindjárt meg nem engedett módon tudtam meg, ha pl. véletlenül tudtam meg, vagy belenéztem egy aktába. Itt van azután a fegyelmi eljárás. Bevallom őszintén, hogy nem lettem volna abban a helyzet­ben, hogy a törvényjavaslatot ugy, a mint volt eredetileg, elfogadjam, mert a fegyelmi eljárást ugy állapította meg, hogy azt helyesnek, jónak nem tarthatom. Most is vannak kifogásaim, bármennyire tiszteljem is a kollegiális bírósági rendszert, a melyet annyira nagy előnynek tartanak. Én nem ezt tar­tom a lényegesnek. Fordítva látom a szituácziót. Az elsőfokon a választottak is bent vannak, a második, a felső fokon pedig nincsenek bent a választott tagok. Ha nem tudjuk keresztülvinni az egész vona­lon, hogy a vasúti alkalmazottak által választott egyének is bent üljenek, ugy fordítsuk meg a dolgot és inkább az elsőfokon intézkedjenek a hivatali karból kinevezett, tehát a hivatali felfogáshoz könnyebben asszimilálódó egyének és a második fokon üljenek bent a választott tagok, mert mindig nagyobb garanczia előttem az, hogy választott tagok is ülnek bent a bíróságban. Ezt kívántam megjegyezni a bíróság felállítása szempontjából. Második megjegyzésem vonatkozik arra, hogy a vizsgálatot a vizsgálóbiztos vezeti. Volt alkal­mam a gyakorlati életben látni, hogyan vezetik végig a vizsgálatot a vizsgálóbiztosok. Tudok ese­teket, hogy annak az egyszerű embernek azt mondják : ha károd van, nagy kártérítést fogsz kapni. Szuggerálták tehát, hogy nagy kárt mond­jon be. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház ! Zboray Miklós : Viszont tudok olyan esetet, hogy ha valakinek nyakát akarták törni, nem átallották felvenni a leletet, aláíratni ; az pár nap múlva visszajön azzal, hogy újra át kell vizsgálni a leletet, beírni uj tételeket és ezt mutatni be stb. Okmányilag tudom igazolni, ha szükséges, mert tudok esetket, hogy pl. rovancsolás alkalmával találnak valakinél hiányt, felveszik a pénztár- és raktárleletet, a raktárlelet azután szőrén-szálán elvesz és az illetőt fegyelmi utón elbocsátják a szol­gálatból, elcsapják, bűnvádi eljárás alá vonják a bűnvádi eljárás során pedig kérte az illető a raktárleletet, mert a pénztárban lévő hiányt a raktárban lévő áUapottal igyekezett kimutatni. És a raktárlelet nem volt megtalálható. Mindez

Next

/
Thumbnails
Contents