Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-171

171. országos ülés 1907 június íO-én, hétfőn. 121 igazán ezekről lehet beszélni, mert ezek még nem ébredtek annak tudatára, hogy őket emberi jogok illetik meg és csodálkozva hallom sokszor, miszerint látkörük csak odáig terjed, hogy dicsekedve emliti egyik-másik, hogy ő 15—20 évig nem vette ki szabadságát, hogy nem mulasztott soha egy órát sem, hogy soha nem intették, nem feddték meg, hogy milyen pontos és hogy kijön abból a kis fizetésből. Ez nem emberi dolog. Azért szükségesnek látom, hogy jogaik és kötelességeik igenis szabályoztassanak és önállóságuk, függetlenségük a törvény keretein belül, vagy addig is, mig a törvény megalkotható, egy rendelet keretein belül biztosittassék. A mi magát a szolgálati rendtartást illeti, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy — miként törvényeink legnagyobb része — ugy mondhatnám, ez is, fésületlen, és stiláris tekintetben is sok javitásra szorulna, mert nem szól világosan, kételyekre ad alkalmat és elmagyarázásoknak nyújt tápot. így pl. a szövegezés szempotjából itt van mindjárt az 5. §. Kezdődik imigyen : »A vasutak szolgálatába csak olyan egyén vehető fel, a ki: a) magyar állampolgár stb.« ; aztán jön a h), c), d), e), f) pont és a g) pont igy szól (olvassa) : »HorvátSzlavonország területén azoktól az alkalmazottaktól, kik szolgálatuk közben a közönséggel érintkezésre hivatvák, a horvát nyelv ismerete megkívántatik.* Hát stilus tekintetében az lehetetlen, hogy olyan egyén vehető fel csak, »a ki megkívántatik*. Tessék a mondat szerkezetét megnézni. Azután ugyanebben a szakaszban a következő kikezdés megállapitja, hogy a korhatár 35 év és hogy a korhatárt átlépni nem lehet. Azonban kivételt is statuál, jelesül azt mondja, hogy azoknál, a kiket a vasút külön szerződés mellett vett fel, a korhatárra való tekintetet mellőzheti a kormány. Én nem tételezem fel, hogy ez a kormány korhatárra való tekintet nélkül fog alkalmazni tömegesen embereket, azonban, ha akarja egy kormány, megteheti. Mert mit kell tennie ? Köt vele egy ideiglenes, egy külön szerződést és mikor a külön szerződés megvolt, akkor a korhatárra való tekintet nélkül végleges alkalmazottnak kinevezi, mert a törvény megengedi azt, hogy a kinek külön szerződése van, az kinevezhető. Azt hiszem, itt az a szempont lebegett szem előtt, hogy ha valaki kiváló tehetségű ember, az kinevezhető legyen korhatárra való tekintet nélkül, de, mondom, ez nincs meghatározva. Lehetne meghatározni legalább azzal, hogy köteles bejelenteni, hogy bizonyos számot ez ne haladhasson túl, egy numerus clausust kellene megállapítani e tekintetben, mert hiszen ha általánosságban mondjuk ezt, — ismétlem, nem erről a kormányról beszélek — de a későbbi, a következő kormányok megtehetnék azt, hogy egész légióját a protekcziós embereknek, a kik már túlhaladták a törvényben megkívántató kort, ily módon alkalmaznák. Itt van az eskü szövegezése. Azt mondja KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. X. KÖTET. az eskü szövegezése, eltekintve attól, a mit Vá zsonyi Vilmos t. képviselőtársam felhozott. . . Szterényi József államtitkár: Nincs igaza! Zboray Miklós : Azt majd elvégzi az államtitkár úrral ő maga. Én csak az eskünek arra a részére térek ki, a hol azt mondja : őrködni fogok a felett, hogy a szolgálati szabályokat és utasításokat mások is megtartsák. Bocsánatot kérek, ez egymagában be nem fejezett dolog. Mert ha én őrködöm valami felett, éber figyelemmel kisérek valamit, és akkor, ha szabálytalanságot látok, de nem szólok róla, annak semmi értelme nincs; akkor csak egy tudással vagyok gazdagabb, van egy megfigyelésem, de ha én azt be nem jelentem, akkor az őrködés abszolúte semmit sem ér. Tehát vagy azt czélozza ez az eskü, hogy neki kötelessége a tapasztaltakat bejelenteni, a mi megint azon elbirálás alá tartozik, hogy kötelezhető-e valaki eskü által arra, hogy denuncziálj on, vagy pedig disztingválni kellene, hogy ha szolgálati kötelessége közben egyes hibákat észlel, akkor kötelessége azt a felsőbbség tudomására hozni. Mindenesetre ez szerencsétlen fogalmazás, mert esküt tenni arra, hogy »éber figyelemmel fogok őrködni a haza, vagy a vasút felett«, annak magában véve semmi értelme nincs. De itt van a 12. §., a mely megállapitja azt, hogy ha a közvetlen felebbvaló vagy a felsőbbség meghagyását fentartja, az alárendelt, a ki azt nem akarta végrehajtani, most már azt végrehajtani tartozik, de Írásbeli utasitást kérhet, a melyet a felebbvaló vagy felsőbbség meg nem tagadhat. Ez szép ; de mi történik, hogy ha a felsőbbség megtagadja az Írásbeli utasitást ? A gyakorlati életben az fog bekövetkezni, hogy az alantas nem akar valamit végrehajtani, mert azt károsnak, törvénytelennek tartja és azt mondja, kérek Írásbeli utasitást. Erre aztán a felebbvaló azt mondja, nem adok. Hova fog fordulni ilyenkor az az alantas panaszával ? Azért mégis végre kell majd neki hajtani. Az emiitett esetről tehát nem gondoskodik a törvényjavaslat. A 13. §-nál azt az intézkedést látjuk, hogy a felebbvaló köteles a hozzáterjesztett panaszt döntés végett legkésőbb egy hónap alatt az illetékes felsőbbség elé terjeszteni. Azt hiszem, hogy ez az egy hónap túlságos sok idő. Én ugy szövegezném a törvényt, hogy : »a körülményekhez képest azonnal, de legkésőbb egy hónap alatt«. Mert ha egy hónapi határt szabunk, bizonyára a legtöbb esetben post festa történik a felterjesztés. Épen ilyen a szövegezés szempontjából a 33. §., a mely azt mondja : »Fegyelmi büntetés alá eső szolgálati vétségek különösen«. Es itt aztán 1—5 pontok alatt felsorolás következik. Vagy taxatíve sorolja fel a törvény az eseteket, akkor felesleges odatenni, ezt a szót: »különösen«, vagy nem sorolja fel az eseteket, akkor tessék ugy szövegezni, hogy világos legyen, hogy egyéb is ezen szakasz alá vonható. De igy taxatíve felsorolni és hozzátenni, hogy »különösen« ezek képeznek fegyelmi ese16