Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-170

107 ezzel a rendelkezéssel megkerültetik, csorbittatik, megváltoztattatik ezen közjogi alaptörvény, következik, bogy megkerültetik, csorbittatik a kiegyezés, a mely kifejezetten parancsolja, hogy a közös kormány közegei részére Horvát- és Szlavónországok területén hivatalos nyelvül a horvát nyelv szolgáljon. Ezzel azt akarják elérni, hogy Horvátország területén a magyar nyelv legyen mint hivatalos nyelv törvénybe iktatva, A horvátok ezt sem nem akarják, sem nem tudják, sem nem szabad nekik ezt megengedniük, mert a horvát nyelvnek ezen joga Horvátország területén már törvénybe van iktatva. Nem engedhetik meg ezt azért sem, mert ezzel lemondatnának arról a jogról, hogy önálló ország legyenek, hogy egyáltalában egyenjogú faktor legyenek Magyarországgal, és elfogadnák azt, a mit Magyarország közvéleménye mindig hangoztat, hogy Magyarország egy egységes állam, a melyben a magyar nyelv kell, hogy domináló legyen, a horvát nyelvnek pedig csak kegyelemből, engedményképen engedtetik meg Horvátország területén való használata. Téves ez az alap, téves ez az elv, sérelem esik ez által az állami alaptörvényen, lerontja ez azt az alaptörvényt, lerontja ugy Magyarországnak, mint

a Horvátországnak azon eszméit, a melyek ezt a két országot vezérelték akkor, a midőn a közösség megalkotásához kezdtek, a melyben úgy politikai, mint gazdasági fejlődésüket, valamint népeik jobb jövőjét találták volna meg, (Mozgás, Cujmo.) Az előterjesztett törvényjavaslat, ugy a mint e magas ház előtt fekszik, vétkes abban, hogy érinti ezt a kérdést, vétkes abban, hogy mint külön horvát-magyar közös törvényjavaslat sérti a közös állami alaptörvényt. Magyarország közvéleménye, vagy jobban mondva, a magyarok közvéleménye a horvátokat és a horvát kormányt okolja e miatt a javaslat miatt, illetőleg azon viszály miatt, mely ezen törvényjavaslat folytán a magyarok és a horvátok között keletkezett. Azt hiszem, mindenki arra a következtetésre fog jutni, hogy ez tévedés, Magyarország közvéleményének tévedése, midőn a bűnöst ott keresi, a hol az nincs. (Ugy van!) A bűnöst a forrásnál kell keresni, ott kell azt keresni, a hol ezen javaslat kezdeményeztetett, ott és azoknál kell azt keresni, a kik ezt a törvényjavaslatot megalkották, és tárgyalás végett ebbe a házba behozták. (Ugy van! Nagy taps jobbfelöl.) A horvát nemzet és a horvát kormány nem felelős és nem okolható azért, hogy a maga részéről is tápot adott annak, hogy Magyarország és Horvátország közt ezen nézeteltérés jöjjön létre. Nem lehet ezt állítani azért, mert nem a horvát nemzet és nem a horvátországi képviselők, kik ezen a közös országgyűlésen vannak, alkották meg ezt a törvényjavaslatot, mely e magas ház előtt fekszik, nem alkotta meg azt a horvát kormány sem, hanem a közös magyar-horvát kereskedelmi minisztérium terjesztette elő. Ha tehát valamely hibáról lehet szó, akkor ez a hiba a közös magyar-horvát kereskedelmi minisztériumra hárul, mely olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, mely mint specziális, közös törvény sérti és meg akarja változtatni a közjogi alaj)törvényt, a kiegyezést, (ügy van! Ugy van!) Ha tehát történt hiba. a mint valóban történt is, akkor azért csak a horvát miniszter felelős, és semmiesetre sem a horvát nemzet, vagy a horvát kormány, mert a horvát miniszter akkor, mikor itt volt az ideje, nem tette meg a minisztériumban azokat az intézkedéseket, a melyekre megesküdött, azokat a lépéseket, a melyek már akkor lettek volna szükségesek, midőn ezen előterjesztett törvényjavaslat megalkotása megkezdődött, mert a horvát miniszternek már akkor kellett volna azt tennie, a mit a horvátországi képviselők most, ezen a közös országgyűlésen tesznek. Már akkor kellett volna ezen törvényjavaslat megalkotóit figyelmeztetni, hogy az sérti azt az alaptörvényt, a melyik világos, a melyik kétségtelen, a melyikhez nem kell tolmács, nem kell magyarázat. Világos mint a nap, hogy ezen törvényjavaslat szerint, ha az ugy fogadtatnék el, a mint elő van terjesztve, a horvát nyelv kijátszatnék, mert ez a javaslat csorbitja az állami alaptörvényt. Az alaptörvények 44. §-a következőképen hangzik. Engedjék meg, hogy azt felolvassam, mert a közvéleménynek tudnia kell, hogy szól. Ezen 44. §. igy szól (olvassa): »Dalmát-Horvát- és Szlavonországok érdekeinek képviselése tekintetéből ezen országok részére a Budapesten székelő központi kormányhoz egy tárcza nélküli külön dalmát-horvát-szlavón miniszter nevezendő ki. Ezen miniszter a közös minisztertanácsnak szavazattal biró tagja, s ő a közös országgyűlésnek felelős. Ugyanő fogja képezni a kapcsolatot 0 császári és királyi felsége és a Dalmát-Horvát- és Szlavonországok országos kormánya közt.« Ezen minőségében ő változtatás és haladék nélkül terjeszti fel 0 felségének a bán előterjesztéseit, és csak abban az esetben, ha az állami közösség vagy az 1868:1. törvényczikkel megállapított közös érdekek szempontjából valamely kétség támadna, a mennyiben az a bán meghallgatása után sem lenne eloszlatható, terjeszti elő 0 felségének egyidejűleg, de külön ezekre vonatkozó észrevételeit, illetőleg a közös kormánynak észrevételeit. Midőn a törvény világosan ugy intézkedik, hogy tárcza nélkül neveztetik ki a miniszter Horvát-Szlavón- és Dalmátországok érdekeinek képviseletére, ezen országok érdekeinek védelmére, akkor ez a miniszter saját esküje szerint köteles figyelmeztetni a közös kereskedelmi minisztériumot, hogy az ezen ház elé terjesztett javaslat sérti az alaptörvényt, 14*