Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-170
108 hogy ő ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatja, ha pedig a magyar-horvát közös kereskedelmi minisztérium mindamellett megmaradna a maga javaslata mellett, kénytelen lenne ebből levonni a következtetést, (Ugy van! Elénk helyeslés jobbfelöl.) és nem engedhetné meg, hogy a közös állami alaptörvény egy specziális törvénynyel megváltoztattassák, olyan törvénynyel, mely egy közös ügyre, a vasutakra vonatkozik. Meg kell engednünk, hogy, a mint azt a kiegyezési törvény 9. §-a mondja, a vasutakra vonatkozó törvényhozás közös ügy, s hogy az ezért ezen magas ház fóruma elé tartozik. De csak annyiban, a mennyiben nem sérti az állami alapi örvényt, és nem változtat a kiegyezésen. Én már kijelentettem és bebizonyítottam, hogy ezen törvényjavaslat, ugy a mint e magas házban előterjesztetett, miután negyedik szakaszában a közös vasutak hivatalnokaitól és alkalmazottaitól megkívánja kivétel nélkül a magyar nyelv tudását Horvátország területén,'nem lehet soha törvénynyé, mert beleütközik az állami alaptörvénybe, beleütközik a kiegyezésbe. Erős meggyőződésem, hogy ezen törvényjavaslat nem válhatik törvénynyé, ép azért, mert mint specziális közös törvény, sérti a közjogi alaptörvényt, a melynek megváltoztat; csak azok a faktorok jogositvák, melyek a kiegyezést megalkották. Engedjék meg, hogy újból felolvassam a 70. §-t, hadd tudja meg a közvélemény, miként hangzik, íme, igy szól (olvassa) : »Mihelyt ezen egyezmény a legfelsőbb szentesítést elnyerte, közös alaptörvény gyanánt Magyarország, s Dalmát-Horvát- és Szlavonországok külön törvénykönyveibe beiktatandó; egyszersmind megállapíttatik, hogy ezen egyezmény az egyes egyezkedő országok törvényhozásainak tárgyát nem képezheti, s változás rajta csak ugyanazon módon következhetik be, a mily módon az létrejött, nevezetesen mindazon tényezők hozzájárulásával, a melyek azt kötötték.* (TJgy tan! Elénk helyeslés jobbfelől.) Ki kötötte ezt a szerződést? Ki kötötte az 1868. évi kiegyezést? Egyrészről Magyarország, másrészről Horvátország. A kiegyezés 70. §-ának világos rendelkezése szerint ki más változtathatja meg ezt az állami alaptörvényt, mint Magyarországnak és Horvátországnak olyan egyenjogú bizottsága, mint a milyen azt megalkotta ? Zagorac István: .Josipovich és Szterényi akarják megváltoztatni a kiegyezést! (Derültség jobbfelől.) Grahovac Mirko: De ez a törvényjavaslat sérti az alaptörvényt, és épen ezért Horvátországban a horvát terület részére nem válhatik soha törvénynyé ; / Ugy van !) a horvátok hozzájárulása nélkül sohasem lehet belőle törvény. Surmin György: Soha, soha, még a horvát miniszter akaratával sem! Grahovac Mirko : Abban a nem várt esetben pedig, ha ezt a törvényjavaslatot ezen magas ház elfogadja és az a horvátok hozzájárulása nélkül törvénynyé válik, mi fog ebből származni? Szakadás fog bekövetkezni, baj fog keletkezni, mely egyképen fogja majd sújtani ugy Horvátországot, mint Magyarországot. (Ugy van!) Magyarország csak Horvátországgal együtt alkot állami közösséget. Mindegyiknek megvannak a autonóm ügyei, a melyeket intézhet, de szemben a birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal, valamint más államokkal, ez a közösség az alaptörvény szerint csak mint állami közösség szerepelhet. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Mondám, hogy a magyar közvélemény téved, midőn a horvát nemzetben vagy a horvát kormányban keresi a vétkest azért, hogy az előterjesztett törvényjavaslat folytán Magyar- és Horvátország közt viszály keletkezik. Mondom, hogy a vétkes ezen javaslat megalkotóiban és kezdeményezőiben keresendő és ha történt hiba, azt a horvát minisztériumban kell keresni, a melynek kötelessége lett volna kéjwiselni a horvát érdekeket, mert, midőn ezen minisztérium hozzájárult ahhoz, hogy ezen törvényjavaslat ugy, a mint van, tárgyalás alá kerüljön, nem teljesítette a kiegyezési törvény 44. §-ában előirt kötelességeit, a mely kötelességekre a miniszter megesküdött. A horvátoknak ezenkívül is van jogos panaszuk és kifogásuk a horvát minisztérium ellen. Csak mellesleg fogom megemlíteni, hogy alkotmányos országban nem kellene megtörténnie annak, hogy a legfelsőbb bíróság elnök nélkül legyen, a mint ez ma Horvátországban van. Surmin György: A horvát miniszter akaratából. Grahovac Mirko : Tudom azt is, hogy Horvátország autonóm törvényt alkotott a horvát helynevekről és azt szentesítés végett előterjesztette, de mai napig sem tudjuk, milyen sors érte ezt a törvényt. Surmin György: Josipovich ezt tudja! Grahovac Mirko: Nem tudom, miért van csak Horvátország arra kárhoztatva, hogy mindig háttérbe szoruljon, hogy oly sokáig kelljen várnia az ő törvényeire, és legfelsőbb bíróságának elnökére. Horvátország ezt nem érdemelte meg, ha méltányoljuk a történelmet, melynek tanúságaként a; horvátok szolgáltatták a védelmet a legnagyobb ellenséggel szemben, a ki Európába tört. A horvátok sokat viseltek el az ő életükben és még a jövőben is sokat fognak elviselni tudni. Emlékezzünk csak vissza azokra az időkre, midőn a horvát hosszuesövü puskájával, éles handzsárjával és a »tele«-val a hátán — a mint a granicsárok a borjut nevezték, mely ma sokkal kisebb mint akkor volt — állandóan a vásárra vitte a fejét, mikor házközösségéből oly nagyszámú katonát küldött, a kiknek otthon kellett hagyniok gyermekeiket, családi ottho-