Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-170

105 az egyezménynyel ellenkeznék. S ezen magyarhorvát közösség sem hozhat olyan törvényt, mely ezzel a közös alaptörvénynyel ellenkeznék. Egy olyan különleges törvényt sem hozhat ez a közösség, mely ezen állami alaptörvénybe beleütköznék, azt megváltoztatná. Ebben a közösségben e két egyenjogú tényező törvénybe iktatott ügyeket, a melyek közösek, egyrészt az osztrák-magyar közösséggel, másrészt szerződésileg megalkottak és törvénybe iktattak ügyeket, melyek közösek Magyarország és Horvátország között. Mindaz, a mi a kiegyezésben világosan és taxatíve mint közös soroltatik fel, közösnek is tekintendő; mindaz pedig, a mi ezen alaptörvényben nincs taxative felsorolva mint közös, az akár az egyik, akár a másik királyság önkormányzatába tartozik. Mindazt, a mi ezen közös törvényben mint közös, taxative felsorolva nincs, azt a magyar királyság a maga autonómiájában megalkothatja és abban rendelkezhetik; de ha ilyet alkot, vagy ilyenről rendelkezik, ezek a törvények nem lehetnek ellenkezésben az állami alaptörvénynyel. Ép igy a horvát királyságnak is megvan a maga törvénybe iktatott joga, megvan a maga saját autonómiája, melynek körében törvényeket alkothat a maga részére, a melyek azonban nem ellenkezhetnek az állami közös alaptörvénynyel, a mint az előbb kifejtettem. A kiegyezés 6—10. §-aiban pontosan, világosan és taxative soroltatnak fel azok az ügyek, a melyek a horvát-magyar állami közösségben közösek. Én nem fogom ezeket egyenkint felolvasni. De figyelmeztetek mindenkit, ki a közügyekkel foglalkozik, olvassa el figyelmesen ezeket a szakaszokat és a kiegyezés 9. §-ában meg fogja találni, hog3

r a magyar királyság és a horvát királyság közös törvényhozásába tartozik a vasutakra vonatkozó törvényhozás is, a törvényhozás abban a tárgyban, a melyről szól az előterjesztett törvényjavaslat, vagyis a vasúti szolgálati pragmatikáról. A tekintetben azt hiszem, nem lehet kétség, sőt nem is lehet azt állitani, hogy ez a javaslat nem képezhetné tárgyát a horvát-magyar törvényhozásnak. Épen ezért tartozik is ez a javaslat ezen közös országgyűlés hatáskörébe, a mennyiben nem sérti a kiegyezést. Vannak más közös ügyek is, melyek pontosan és taxative fel vannak sorolva, s ezek az ügyek is ezen magas ház, mint a horvátmagyar közös országgyűlés elé tartoznak. Ebből következik, hogy azok a minisztériumok is, a melyeknek hatáskörébe tartoznak a kiegyezési törvény 6—10. §-aiban felsorolt ügyek, nemcsak magyar, hanem horvát-magyar közös minisztériumok, mert a hol közösség létesíttetik, a hol közösség fenforog, ott nem szerepelhet csak az egyik tag mint domináló, a kinek joga volna ahhoz, hogy magát csak a saját, tulajdon nevével nevezze. Már a közösség szóból is következik, hogy mind a két faktorKÉPTH. NAPLÓ. 1906 —1911. X. EÖTET. nak ki kell fejezve lenni ebben a közösségben, ez pedig a magyar-horvát, vagy a horvátmagyar közösség. Miután pedig a 6 —10. §-ban felsorolt ügyekre nézve a minisztériumok közösek, mindenki könnyen fog eljutni ahhoz a végeredményhez, hogy ezeket a minisztériumokat is magyar-horvát, vagy horvát-magyaroknak kell nevezni. A horvát királyságnak megvan a maga külön autonóm kormánya, ép igy a magyar királyságnak is megvan a saját önkormányzati ügyeire a saját külön autonóm kormánya. Mondáin, hogy ez a közösség megerősítését nyerte két egyenjogú félnek egymásközti államjogi szerződése által, mely kiegyezésnek neveztetett, s a melyben világosan megemlittetik, hogy a horvát királyság politikai nemzet, saját külön területtel. Engedjék meg, hogy a közvélemény kedvéért, a mely ugy látszik, nincs kellőleg felvilágosítva, felolvassam a kiegyezésnek 59. §-át, mely igy szól (olvassa): »Tekintettel arra, hogy Horvát- és Szlavonországok politikai nemzet, mely saját külön territóriuma és belügyei tekintetében saját törvényhozással és autonóm kormányzattal bír, megállapittatik továbbá, hogy ezen országok képviselői ugy a közös országgyűlésen, mint a delegáczióban is, a horvát nyelvet is használhatják, (Zaj. Cujmo!) Midőn tehát a magyar királyság, mint egyenrangu tényező ezt a törvényt mint közös törvényt fogadta cl, akkor azt tartom, olyannak kell, hogy tekintse minden esetben a közös minisztérium is, midőn oly törvényjavaslatokat terjeszt elő, melyek a mi közös hatáskörünkbe tartoznak. Ezen szavakban: »politikai nemzet, saját külön területtel« rejlik a mi erősségünk, és alapja annak, hogy a horvát királyság állam, egyenrangu faktor másik a faktorral, nevezetesen a magyar királysággal. Csak ezen magyarhorvát közösség képez állami közösséget ugy 0 felségének a birodalmi tanácsban képviselt országaival szemben, mint más államokkal szemben. A horvát királyságnak, mint mondám, saját területe van, ez a kiegyezés 66. §-ában külön pontosan meg van jelölve. Nem akarom idézni, csak azt fogom kijelenteni, hogy ebbe a területbe Horvát- és Szlavonországon kívül tartozik Dalmáczia is. Az emiitett területen kívül, mely a kiegyezés 66-ik szakaszában pontosan meg van jelölve, megemlittetik itt Fiume város területe is. Midőn pedig ezen terület itt említtetik, akkor én azt tartom és állítom, hogy ezen terület is a horvát királysághoz tartozik, csupán a bizottságok, melyek ezt a közös közjogi törvényt alkották, nem tudtak megállapodni Fiume városának és kikötőjének ezen kérdésében, hanem ezt a kérdést a későbbi bizottságokra hagyták. De ezt most elhagyom, s nem bocsátkozom mélyebben ezen kérdésbe, hanem azt mondom, hogy Horvátországnak saját külön politikai 14