Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-170

104 sómat jelentem ki eme törvényjavaslat ellen, s óvásomat azért jelentem ki, mert az mint közös horvát-magyar ügyünket képező vasutakra vonatkozó különleges törvény sérti az állami alaptörvényt, sérti a magyar királyság és a horvát királyság között kötött egyezményt. Hogy ezt bebizonyíthassam, sorban fogok menni, s idézni fogom az alaptörvényt ugy, a mint az a magyar királyság és a horvát királyság között megköttetett. Mikor ezt az alaptörvényt pontosan ki fogom idézni, akkor azt össze fogom hasonlítani az előterjesztett törvényjavaslattal, hogy lássék, hogy ez a javaslat mennyire sérti az állami alaptörvényt. Ezt azért kívánom tenni, hogy azokat, a kik ezt a törvényjavaslatot készítették, meggyőzzem Horvátország jogáról, melyet itt védelmezek. Magyarország közvéleményét kívánom a horvátok jogáról meggyőzni; s nemcsak Európában is kívánom a közvéleményt meggyőzni, hanem a föld kérgén élő olvasó világ közvéleményét is; győződjék meg az, hogy a horvátoknak igazuk van, mikor azt állítják, hogy az állami alaptörvény ezzel a törvényjavaslattal meg van sértve, hogy ez a javaslat beleütközik Horvátország jogaiba, azokba a jogokba, melyekről a horvátok sohasem engedhetik meg s nem is szabad nekik megengedni, hogy letiportassanak, megkerültessenek, avagy kicsinyeitessenek, (Ugy van! Nagy taps.) A nyelv minden nemzetre alapjogot képez, melyet minden nemzetnek, a mely saját, erejében bizik, védelmeznie kell. A mint mondám, 1868-ban egyrészt a magyar királyság és másrészt a horvát királyság egyezménynek nevezett államjogi szerződést kötöttek. Ha tehát egyrészt a magyar királyság, másrészt a horvát királyság ezt a szerződést kötötte, akkor meg kell engednünk, hogy két tényező az, a kik a szerződést megkötötték. Ez a két tényező egyenló'jogu. (Zaj. Elnök csengd.) S hogy ez igy van, engedjék meg, hogy arra emlékeztessem önöket, hogy a magyar királyság a saját autonóm országgyűléséből választotta azt a bizottságot, melynek ugyanannyi tagú azzal a bizottsággal kellett tárgyalnia, a melyet megint a horvát királyság országgyűlése választott a maga autonóm országgyűléséből. A tagoknak egyenlő száma működött ezen bizottságban; s csak akkor, mikor ezek a bizottságok egyenlőjoguan egyeztek meg némely határozatokban, terjesztették azok véleményüket országgyűléseik elé, még pedig a magyar királyság bizottsága a magyar királyság országgyűlése elé terjesztette ezt a véleményt; a horvát királyság bizottsága pedig a horvát országgyűlés elé a maga véleményét és a magyar bizottsággal történt megállapodásokat. S miután ezek az országgyűlések, azaz a magyar országgyűlés a maga részére, s a horvát országgyűlés megirt külön a maga részére, ezeket a kölcsönös megállapodásokat elfogadták, csak akkor lett két egyenlőjogu tényező között létesült ez a megállapodás, ez a megkötött szerződés, 0 cs. és kir. apostoli felsége elé legfelsőbb szentesités végett terjesztve. Mikor ez a törvényjavaslat a legfelsőbb szentesítést elnyerte, ez által a javaslat törvénynyé, államjogi törvénynyé, a magyar királyság és a horvát királyság között egyenlőjoguan kötött szerződés alapján létesült törvénynyé válott; s ezen törvényt illetőleg elrendeltetett, hogy az mint közös alaptörvény a magyar királyság külön törvénykönyvei közé, mint a magyar királyságra nézve érvényes állami alaptörvény veendő fel, és hogy az egyben a horvát királyság külön törvénykönyvei közé a horvát királyságra nézve érvénynyel bíró állami alaptörvény gyanánt veendő fel. Ez a törvény tehát állami alaptörvénynyé válott, a mint azt az 1868. évi egyezmény 1. §-a jelöli meg, melyet a magyar királyság országgyűlése 1868 : XXX. t.-czikk alatt czikkelyezett be; s megint külön a horvát királyság országgyűlése fogadott el, a maga törvényei közé azt 1868:1. t.-czikk gyanánt czikkelyezvén be. Ezen állami alaptörvény 1. §-ában említtetik (olvassa): »Az Erdélylyel egyesitett magyar királyság és a dalmát, horvát és sziavon királyságok egy és ^ugyanazon állami közösséget képeznek, ugy O felsége uralma alatt álló többi országokkal, mint egyéb államokkal szemben.« A törvény tehát kifejezetten mondja, hogy ez közösséget alkot. S mit jelent közösség ? Közösség nem egy tagból, nem egy tényezőből, hanem legalább két tényezőből alakulhat. (Ugy van! Helyeslés.) Ha valamely közösség közösségnek akarja magát nevezni, akkor erre legalább két tényező szükséges. S jelen esetben, a mint már mondtam, ez két egyenlőjogu tényező volt, t. i. a horvát királyság tényezője ós a magyar királyság tényezője. Ha tehát a közös alaptörvény közösséget létesített, akkor itt nem állhat fenn egység, melyet magyar államnak lehetne elnevezni; hanem ez két tényező, Horvátország és Magyarország. A törvény ezt ezért nevezi állami közösségnek, a melynek részére el kell ismerni, hogy joga és törvényes alapja van, hogy horvát-magyar közösségnek, vagy magyar-horvát közösségnek nevezze magát, de semmi esetre sem egység gyanánt csupán magyar államnak. Ez a közös törvény mind a két királyság részére hozatott közös alaptörvényként, az tehát magyar-horvát közösséget létesít. Ebből a közösségből következik, hogy ezen egyenlőjogu tényezők egyike sem hozhat oly törvényt, mely mint különleges törvény ellenkeznék ezzel a közös állami alaptörvénynyel. Sem a magyar királyság önmagában véve, sem a horvát királyság önmagában véve nem hozhat olyan törvényt, mely ezen közös állami alaptörvénynyel ellenkeznék, mely