Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-170

103 nyel — Horvátországban soha egy óráig sem lehet jogi hatálya. (Tahó je! jobbfelöl.) Ez a jogi álláspontból tűnik ki. Én, uraim, nagyon sajnálom, hogy Josipovich horvát miniszter ur ő nagyméltósága ama védelmében, hogy ez a törvényjavaslat elő ne terjesztessék, szerencsésebb nem volt. S nagyon sajnálom, hogy Josipovich ur nem a legerélyesebben védelmezte a horvát álláspontot, a mely a legszolidabb alapon nyugszik, az állami alaptörvényen, oly határozmányokon, melyek oly világosak, mint az égen a nap és oly tiszták, mint a legáttetszőbb folyam. Ez alkalomból legyen szabad még valamit szóvá tennem. Ez az, a mit itt gyakran hallunk, midőn erről a kérdésről folyik a tárgyalás, és a mit gyakran olvasunk a magyaroktól, midőn a mi horvát dolgainkat beszélik meg, hogy t. i. valamilyen engedmények álláspontján állanak, mintha mi valami engedményeket, valamely könyöradományokat fogadnánk el önöktől! Mi azon a törvényen, azon a jogon, azon az alapon állunk, a melyen jogunk van ezt követelni. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ha valamely nemzet megérdemelte, hogy saját külön jogával birjon, ugy ezt bizonyára megérdemelte a horvát nemzet, a mely patakokban és patakokban öntötte vérét ezen részek szabadságáért; megérdemli ezt a horvát nemzet, a mely már ezer éve tartja magasan nemzetiségének lobogóját, melyet ezen egyezménynyel Magyarországnak is el kellett ismernie. Erre azután ti jöttök és azt mondjátok, hogy ezek kegyek, a mi nem áll, hanem ez kötelessógtek, hanem ezt meg kell tennetek, ha a törvényt sérteni nem akarjátok. Egyébiránt, a mennyiben önök súlyt helyeznek arra, hogy Magyarország szerencsésen fejlődjék, akkor önöknek azon kellene lenniök, hogy a horvátok és a magyarok szeretete minél nagyobb, minél erősebb, minél hatalmasabb legyen. Ha majd erre az álláspontra fognak helyezkedni, akkor jobb lesz. De, midőn tegnapelőtt hallgatnom kellett Barta urat, a mint a közös országgyűlésen pertraktálta Horvátországnak viszonyát Magyarországhoz, valóban aggódom, hogy a mi testvériségünk nagyon rosszul fog végződni. Azért ne kövessék ezt az utat, nincs szükség itt semmiféle szentimentalizmusra, hanem, mint államférfiak, tartsák szem előtt azt, hogy ha valamit el akarnak érni, szükségük van a Horvátországgal való egyetértésre. (Élénh helyeslés és taps jobbfelöl.) Midőn majd ezen tény előtt meg fognak hajolni, akkor, legyenek meggyőződve róla, ugy Horvátországra, mint Magyarországra szebb napok fognak virradni. Batthyány ur fejtegetéseinek óhajtok még két-három szót szentelni. 0 tegnap, hogy ugy mondjam, rátámadt Polit dr.-ra, a miért ez bennünket izgat és olajat önt a tűzre. (Nevetés a jobboldalon.J Nem, uraim! Polit dr.bennünket semmiképen nem izgatott, bennünket izgat a magyarok részéről tanúsított ilyen eljárás. (Helyeslés jobbfelöl.) Kossuth ur azt mondotta, hogy minekünk a kiegyezést meghaladó követeléseink vannak. Én bebizonyítottam, hogy a kiegyezés azt rendeli, hogy, kezdve a fényes koronán, az utolsó hivatalnokig, Horvátországban senki sem hivatalnokoskodik másképen, mint horvátul. (Helyeslés jobbfelöl.) Polit dr. ur tehát nem öntött olajat a tűzre, hanem ki kell jelentenem, hogy olajat a tűzre Kossuth ós Szterényi urak öntöttek, midőn e javaslatot előterjesztették. (Ugy van! Taps jobb felöl.) Végül Vázsonyi képviselő úrhoz fordulok, a ki demokrata, egy kissé ugyan császári királyi demokrata, de mégis demokrata. (Nevetés jobbfelöl.) O szemrehányást tesz nekünk azért, a miért annyira buzgólkodunk a nyelv érdekében. A nyelv a nemzet létkérdése; természetes ennélfogva, hogy elsősorban a nyelv érdekében kell buzgólkodnunk. Legyenek meggyőződve, hogy nagyon el vagyok keseredve azért, mert e törvényjavaslattal belevágnak autonóm törvénykezési hatáskörünkbe és legyenek meggyőződve, hogy mi és a mi országos kormányunk ezt határozottan ellenzi. A mi pedig azt a szemrehányást illeti, hogy mi küzdünk a nyelvért és megfeledkezünk az általános szavazati jogról, legyenek meggyőződve, hogy mi nagyon is mellette vagyunk az általános szavazati jognak és nekem ugy tűnik fel, hogy mi azt előbb fogjuk bevezetni Horvátországba, mint önök Magyarországba. (Ménje helyeslés és taps jobbfelöl.) Én a ki meg vagyok győződve, hogy a horvátok és a magyarok közti egyetértés szükséges, hogy jobb jövőnknek conditio sine qua non-ja, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) én, a ki szeretek mindent, a mi magyar, az önök szabadságszeretetét, a hazájuk haladása iránti lelkesedését — ezek mind olyan momentumok, a melyek bennem is fel kell, hogy keltsék a rokonszenvet a magyarok iránt — én nyíltan kijelenteni, hogy nagy rokonszenvvel viseltetem ezen nemzet iránt s ezért még inkább be fogják önök látni, mily hiba követtetik el, midőn nem törekszenek arra, hogy ezen szeretet a mi népünk szélesebb rétegeiben is elterjedjen. Küszöböljék ki ezt a szerencsétlen rendelkezést a törvényből és akkor a legnagyobb szolgálatot fogják tenni a magyar állam és a magyar nemzet szuverenitásának! Ezt ajánlom önöknek. (Taps és zsivio-kicUtások jobbfelöl; a szónokot üdvözlik.) Grahovac Mirko: T. ház! A vasúti szolgálati pragmatikáról előterjesztett törvényjavaslatot, (Magyarul beszéljen! Elnök csenget.) ugy a mint ezen magas ház elé van terjesztve, a horvát királyság területét illetőleg a maga teljes egészében sem fogadhatom el. Sőt én óvá-