Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-170

102 vasút tényleg a magyar államnak magánvállalata lenne is, a mint ezt az önök részéről erősitik, ezzel a vasút nem szűnt meg közintézménynek lenni, mihelyt pedig a vasút közintézmény, kénytelen az egész állami organizáczióhoz, annak közjogi rendszabályaihoz alkalmazkodni, s igy ezen vasúti magánvállalat is kénytelen Horvátországban a horvát hivatalos nyelvet használni, mert ezen a nyelven uralkodik és kormányoz 0 felsége, csak ezen a nyelven kormányoznak és kormányozhatnak a közös miniszterek is. Egyébiránt állitásom igazolására nem szükséges messze mennem, elég, ha elsétálok néhány lépésnyire a Dunán át a Déli vasútig, a mely valóban magánvállalat és magántulajdon. És mit tett a magyar állam ? Megkövetelte azt, hogy a magyar területen az összes vonalakon bevezettessék a magyar nyelv. A magyar állam tehát megkövetelhette ezt. Es teljesen helyes is, hogy a magyarok itt is bevezették a magyar nyelvet, ezt én helyeslem, de a t. miniszter uruknak logikája szerint meg lenne engedve, hogy ezen vasutakon azon a nyelven kivataloskodjanak, a milyenen akarnak, tehát zsidó nyelven is, mert a Déli vasútnál sok a zsidó. (Zaj. Elnök csenget.) A Déli vasút teljesen magánvállalat és mégis be kellett ott vezetni, mint hivatalos nyelvet, a magyar nyelvet, és ez egészen helyes is, s én épen ugy kívánom, hogy Horvátországban, a hol a hivatalos nyelv a horvát, a vasúton a horvát nyelv vezettessék be, mint hivatalos nyelv. Pribicsevics Szvetozár: Az meg is fog történni, meglátják. Zagorac István: Hiszen itt két állam van. Hódy Gyula: Nein igaz, bizony! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Hódy Gyula: Horvát állam nincsen, csak magyar állam! Elnök (csenget): Csendet kérek. Babics-Gyalszki Lyuba: Annak megerősítésére, hogy a vasutak magánvállalkozást kéjoeznek, Kossuth miniszter ur azt mondotta, hogy az állam eladhatná ezeket a vasutakat s ez legjobb bizonyítéka annak, hogy azok magántulajdont képeznek. Igaz, az állam eladhatja a vasutakat, de azzal azok nem szűnnének meg közintézmény lenni, a mint az államok régebben, igy Francziaország a forradalom előtt, sok keleti állam most is, eladták adó- és egyedárusági jövedelmeiket, ezek a jövedelmek azonban mégsem váltak ezzel magánvagyonná, hanem megtartották közjogi jellegüket. Igy, ha Kossuth miniszter ur szavai szerint az állam el is adná a maga vasutjait, azok nem szűnnének meg közintézmény lenni, és Magyarországon magyar kellene, hogy legyen a vasutak hivatalos nyelve, Horvátországban pedig horvát. Ha nem igy volna, hanem ugy, a mint azt a miniszter ur állítja, akkor Kínában megalakulhatna egy társaság, abból a czélból, hogy megvegye a Budapest—Szegedini . . . Hódy Gyula : Budapest—Szeged. Elnök (csenget): Kérem Hódy Gyula képviselő urat, hogy közbeszólásaival ne zavarja a szónokot, Babics-Gyalszki Lyuba: Kérem, Szeged! Tehát, ha ily társaság találkoznék, annak a miniszter ur logikája szerint olyan lehetne az ügykezelése, a milyent akar, ha mindjárt kinai is. Szépen tetszenék önöknek, mikor »egy perez « helyett valami »csingcsang«-ot hallanának. (Ne~ vetés és taps a jobboldalon.) Uraim! Menjünk tovább; ha az önök álláspontja, az önök érvelése állana, hogy a vasutak állami magánvállalkozást képeznek, hogy azok közintézményt nem képeznek, a melyre az egyezménynek azok a határozmányai, hogy a szolgálati nyelvnek horvátnak kell lennie, vonatkozhatnának — ugy ezzel sem igazolnák álláspontjukat, mert a magyar államnak ez a magán — a mint tudniillik önök mondják — magánvagyona, nemcsak a Dráváig terjedő magyar államnak, azaz a magyar részének a vagyonát képezi, hanem az közös vagyont képez, magyart is, horvátot is, s minden közkereseti társaságban, még a legszerényebben is, az egyik és a másik társra vannak figyelemmel. (Helyeslés jobbfelöl.) S ez törvényileg biztosíttatott részünkre. Azonkívül ez annál is inkább indokoltabb, mivel ezek a vasutak nem csak magyar j>énzen, hanem állampénzen épültek, melyhez Horvátországjukkal járul hozzá. (Ugy van ! a jobboldalon.) Épültek nemcsak ezen állami pénzen, hanem külön horvát vagyonból, az u. n, beruházási alapból is. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha tehát ez magánvagyont képez, ugy az nem kizárólag a magyar félnek, hanem ugy a magyar, mint a horvát félnek a magánvagyonát képezi. Ne védekezzenek tehát ezzel. Ha ezt műszaki indokok követelnék, az ember még nem csodálkoznék; ha ezt forgalmi tekintet kívánná, azt meg lehetne érteni; de uraim, a szomszédban van az önálló Szerbia, a melylyel az ő nyelvén kell hivataloskodniok, a másik oldalon ott van Galiczia, — megint szláv ország, — azután Oroszország, a melynek annyi vasútja van, hogy én nem tudom, volna-e elég nagy az egész Magyarország, ha vonalat vonal mellé helyeznének, s itt is lehetségesnek tartják az orosz nyelvet. De én még előbb fognám fel ezt az érvet, mint amazt, hogy ez a magyar állam magánvállalatát képezi, és hogy ennélfogva indokolt a magyar hivatalos nyelv. En nekem teljesen hozzá kell járulnom társam és előző szónok Vrbanič dr. tanár álláspontjához. Én sem helyeslem, s nem fogadhatom el ezt a törvényjavaslatot, s azt én is elvetem, sőt —ezt kijelentem én is — ennek a törvényjavaslatnak, mivelhogy nyilvánvalóan ellenkezik az állami alaptörvénynyel, azaz az egyezmény-