Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.
Ülésnapok - 1906-170
101 fel kellett kiáltanom azon a régi mondáson: »Difficile est satyram non scribere.« A magyar nemzet szuverén voltával tehát nem ellenkezik, hogy az apostoli király Horvátországon csak horvát nyelven gyakorolhatja királyi hatalmát. A magyar nemzet szuverén voltával nem ellenkezik, hogy Kossuth és Darányi miniszter uraknak, ép úgy mint az összes közös minisztereknek is, a Dráván túl a horvát nyelven kell hivataloskodniok. A magyar nemzet szuverén voltával nem ellenkezik, s nem is ellenkezhetik, hogy én itt a parlamentben horvátul beszélek. A magyar nemzet szuverén voltával nem ellenkezik, hogy a honvédtiszteknek a Dráván túl a horvát csapatot horvátul kell vezényelniök, de ellenkezik azzal, uraim, ha valami »fó'nök« vagy » kalauz « nem beszélne máskép, mint magyarul. Ezt a logikát, uraim, én nem értem, s újból kell felkiáltanom: »Difficile est satyram non scribere.« Ugyanígy mondta egy alkalommal Kossuth miniszter ur, vájjon az egyezménynek azok a batározmányai, a melyek azt követelik, hogy Horvátországban csak a horvát nyelv használtassák, miként terjeszkedhetnének ki az állami vasutakra, melyeknek egy kilométerje sem létezett 1868-ban? Én elcsodálkoztam itt, uraim, Kossuth miniszter ur ő nagyméltóságán, mert a vasutak 1868. évben mindenesetre léteztek a világon, s ugyanazért az egyezmény, a mely 1868. évben Magyarország és Horvátország között köttetett, a vasutakat a maga intézkedéseinek körébe vette fel s azokat közös közeggé tette, a melynek Horvátországban horvátul kell hivataloskodnia. Az a ténykörülmény tehát, vájjon akkor létezett-e valamely kilométer állami vasút, legkevésbbé sem döntő, mert ha a miniszter urnak ezen logikája szerint tovább mennénk, s elfogadnék azt, a mit ő mondott, akkor az egyezmény 47. §-a szerint az tűnnék ki, hogy mindazok a vasutak, melyek 1868. év után létesültek, s melyekről az egyezmény miképen sem rendelkezett, már nem magyarok, hanem csupán horvátok. (Zivio! Tahó je! Élénk helyeslés és taps jobbfelöl.) így volna ez logikus a miniszter ur következtetéseihez mérten, ha azok állanának, de az egyezmény ezt már jogérvényesen oda oldotta meg, hogy ez közös intézmény, a melynél, ép ugy, mint az összes többi közös intézményeknél a horvát területen a horvát nyelv van szolgálati nyelvül előirva. Popovics Dusán: Az egyezmény 9. §-a. Babics-Gyalszki Lyuba : Ha Kossuth miniszter ur logikája állana, kérdezni kellene, mi van a távbeszélőhálózattal és a villamos vasutakkal, melyek 1868-ban nem léteztek, de az egyezmény ezt a kérdést mégis megoldotta, megtévén ezeket az ügyeket közösöknek. Kossuth miniszter urnak ez a kifogása sem áll tehát. S most, uraim, ki fogok terjeszkedni a főérvre, mely részetekről mindig kijátszatik, ha az állittatik, hogy a horvátországi vasutakon jogosan csak a magyar nyelv lehet és kell is lenni; s ezt Kossuth miniszter urnak is volt bátorsága itt Európa fóruma előtt kijelenteni, hogy t. i. a vasutak nem állami intézményt, hanem a magyar állam magánvállalalát képezik, miből folyik, hogy ezen vasutakra nem terjeszthető ki az egyezménynek az a határozmánya, a mely rendeli, hogy Horvátországban a közös közegek csak horvátul tartoznak hivataloskodni. Uraim, ón mint jogász azt tartom, hogy vétkezném, ha ezen nézet czáfolásába bocsátkoznám, a mely jogilag oly »nonsens«, hogy szégyenlem magamat azt czáfolni is. A vasutak nemcsak az európai, hanem az ezen planétán létező összes közjogok elvei szerint az állami organizmusnak legfontosabb részét alkotják, tehát nem lehetnek magánintézmények. Még Esterházy herczeg, a kinek ezer meg ezer hold földje van egymás mellett, az sem épithet vasutakat hatósági engedély nélkül, mert a vasút köz- és nem magántulajdon. (Nagyon jó!) A mint mondám, az összes államok, az összes közjogi tudósok és politikusok tisztában vannak azzal, hogy a vasutak mint olyanok, az állami organizmusnak legfontosabb részét alkotják, ebből pedig világos, hogy a kiegyezés értelmében a vasutakon nem lehet más a hivatalos nyelv, mint a horvát. (Zsivió! Nagy taps.) Ezt a horvátoknak törvény biztosítja, a melyet nem ők alkottak meg, hanem az önök hazafiai, a kiknek sorban emlékeket emelnek, mint Andrássy Gyula, Deák és mások. Ezzel a törvénynyel biztosítva van Horvátország részére az, hogy horvát területen nem lehet más a hivatalos nyelv, mint a horvát. En, mint mondám, nem bocsátkozom bele a miniszter ur nézetének czáfolatába, mert ez hozzám, mint jogászhoz nem illenék. Ellenkezőleg, én egy pillanatra Kossuth miniszter ur ő nagyméltóságának álláspontjára fogok helyezkedni, s vele együtt azt mondani, hogy a vasutak a magyar állam magánvállalatát képezik. (Cujmo! Halljuk!) Zagorac István: És hol van Josipovich, a horvát miniszter? Pribicsevics Szvetozár: O nem törődik ezzel, mit bánja ő. Elnök (csenget): Csendet kérek, méltóztassék folytatni a beszédet. Babics-Gyalszki Lyuba: Én egy pillanatra a magyar álláspontra fogok helyezkedni, és elfogadni azt, hogy a vasutak a magyar államnak magánvállalatát képezik. Nem fogok belebocsátkozni abba a kérdésbe, vájjon az államnak egyáltalában lehet-e magánvállalata, hanem, ha a
