Képviselőházi napló, 1906. X. kötet • 1907. junius 5–junius 20.

Ülésnapok - 1906-170

A képviselőház 1907. évi június hó 7-iki ülésén horvát nyelven mondott beszédek fordítása. Babics-Gyalszki Lyuba: Tisztelt ház ! Mikor első izben léptem át ezen ház küszöbén, azt reméltem, azt óhajtottam, hogy első szavaim, melyeket ezen ház tetőzete alatt fogok kiejteni, az elragadtatás szárnyain, a szeretet szárnyain fognak szállani, mivel Magyarország és Horvátország között az egyetértés létesült. Én azt reméltem, hogy szavaim visszhangozni fognak a megelégedéstől, hogy az egyetértés útjára tértünk, és hogy Magyarország és Horvátország java érdekében együttesen működünk. Sajnos, ez a remény önhibánkon kivül nem teljesült. Ezen tisztelt ház asztalán fekszik törvényjavaslat, a mely arra kényszerit, hogy felszólaljak, a nélkül, hogy szavam, a mint mondám, az elragadtatás szárnyain szállana, és a nélkül, hogy a megelégedés hangzanék vissza, hanem hogy az a jog és törvény védelmére elhangzott felkiáltás, hogy az annak az elégedetlenségnek a felkiáltása legyen, hogy ezen törvényjavaslattal a fennálló törvény szuverén módon ignoráltatik. (Tako jef Helyeslés jobb felölj A vasúti pragmatikáról Kossuth ur ő nagyméltósága által (Éljen!) előterjesztett törvényjavaslat abszolút ellenkezésben áll a fennálló alaptörvénynyel, a mely a Horvátország és Magyarország közötti viszonyt szabályozza, s az emberben szinte ébredezik valami gyanú, mintha ennek a törvényjavaslatnak azon oldalról ügyesen vetett cselfogásnak kellene lennie, a mely azt akarja, hogy a magyarok és horvátok között egyetértés ne uralkodjék, vagy hogy ez az egyetértés ezen cselfogással minél jobban megzavartassék. Egyébiránt, ha nem is akarok gyanúsítani, ós ezen fekete gondolatokba merülni, ki kell emelnem, hogy ha valaki, a kinek érdekében fekszik a horvátok és magyarok közötti egyenetlenség, az egész planétán pályázatot hirdetett volna olyan legjobb szerre, melylyel ez az egyetértés megzavartathatnék, ugy ezt nem lehetne jobban elérni, mint ezzel a törvényjavaslattal. (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl.) Azonképen, ha az egész planétán kerestek volna embereket, hogy ezt a kölcsönös egyetértést megzavarják, nem lehetne jobb eredményt elérni, mint az által, hogy Kossuth miniszter és az ő titkára, Szterényi olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, a mely szuverén módon ignorálja a horvát jogokat, és olyas valamit akar megállapítani, a mi nem szabad neki, törvénybe akarja czikkelyezni az a törvénytelenséget, a mely Horvátországot már 30 éven felül kínozza, be akarja czikkelyezni, a mi ellenkezik az alaptörvénynyel, a mely a Magyarország és Horvátország közötti viszonyokat szabályozza, az a törvénytelenséget, a mely leginkább járul hozzá, hogy Horvátországban nem bír elterjedni az a hit, hogy a horvátok és a magyarok között barátság fennállhat. (Vrlo dobro!

r Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én, a mint mondám, felállottam, hogy védekezzem ez ellen a törvényjavaslat ellen, hogy valamit védelmezzek, a mit nem talán csak a nemzeti követelmény, nem talán csak a nemzet kívánsága rendel, hanem azt, a mit a Horvátország és Magyarország között létesült alkotmányos alaptörvény rendel, és ez az 1868. évi egyezmény. Az 1868. évi ezen egyezmény szerint Horvátországban az egész közéletben sem lehet használni, s nem is szabad más nyelvet, mint a horvát nyelvet. (Tako jef Taps.) 0 felsége az apostoli király, a magyar király és a horvát király, midőn királyi hatalmát és fejedelmi erejét a Dráván túl gyakorolja, ügy azt csak a horvát nyelven gyakorolhatja. Zagorac István: S szabad is neki csakis ezen a nyelven. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Babics-Gyalszki Lyuba: S itt a nagyméltóságú miniszter urak, a mieink és az önöké, ha a Dráván túl járnak el, csakis a horvát nyelven járhatnak el, és ha a horvát nyelven nem járnak el, nagy törvénytelenséget követnek el. (Tako jef Nagy taps.) Ez az egyezmény, a mely a horvát politikai nemzet területén a horvát nyelv kizárólagosságának elvét határozza meg, oly messzire hat ki, hogy még a hadseregnek, a honvédségnek is, horvát vezényleti és horvát szolgálati nyelve van, a mely nyelven az összes hatóságok és az összes tisztviselők is tartoznak eljárni. Kérdem, miképen jutnak el oda, hogy a vasúti tisztviselő így nem járhatna el, sőt az önök véleménye szerint nem is volna szabad eljárnia ? Azt mondják erről az oldalról, sőt úgy rémlik nekem, hogy Kossuth miniszter egyszer azt mondta, hogy a magyar nemzet szuverén volta követeli meg, hogy a magyar nyelv a horvát vasutakból ne zárassák ki. Én nem tudom, de mikor ezt hallottam, akaratlanul is