Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-151

81 Í51. országos ülés lv07 április 29-én, hétfőn. között eltekinteni nem lehet. (Élénk helyeslés hatról). És ha mi most súlyt helyeztünk arra, hogy — ezen féltett egységet, a hadúrnak közös rendelkezését, a vezérkarnak a vezetését, a belszervezetnek a harmonikusságát nem érintve — az adminisztráczió a kezelés dolgait felülbirálat végett ide kívánjuk hozni a parlament elé és ezen kérdéseknek adminisztráczióját saját adminisztratív közegeink által óhajtjuk végeztetni, akkor ezzel csak olyan követelményt állítunk fel, a melytől egyetlen egy állam sem tekintett még sokat el. (Igaz! TJgy van! balról) Ha ezen a téren, mi mint függetlenségi és 48-as párt, előbbre haladást fogunk tenni, hiszszük, hogy ugy, mint eddig, együttesen velünk harezoló t. szövetségestársaink ezen nagy vitális nemzeti czélokban nem fognak velünk szemben állani, hanem a menynyiben módjukban áll és a mennyiben ez nagy veszélyeket az ő felfogásuk szerint az az országra rázúditani nem fog, támogatni fognak bennünket az ország jogainak keresztülvitelében. Hiszem, hogy támogatásukra számithatunk, mert ez igy tarthatatlan állapot és sem a magyar nemzet méltóságához nem illő, sem a rendszeres pénzkezelés követelményeivel, sem egy tisztességesen felhasznált budget kezelésével egyáltalában össze nem egyeztethető, s ezt a függetlenségi párt megtűrni soha nem is fogja, (Helyeslés balról.) Ha daczára ennek, hozzájárulunk ezekhez a kiadásokhoz, ezt nem azért teszszük, mintha ma nem látnánk épen olyan jól és tisztán az állapotokat, (Igás! Ugy van! balról.) sőt tapasztalataink e téren csak erősödtek; de ismétlem, hogy az időt most nem tarthatjuk alkalmasnak a megegyezés alapján, hogy közjogi elveinket előtérte állítsuk és ezek tekintetében a kivánt változtatásokat most keresztülvigyük. (Helyeslés balról.) Beszédem végezetéül érinteni akarok még egy kérdést, és ez arra vonatkozik, t. képviselőház, hogy túlságosan kiszínezve hallottuk és olvastuk, hogy a függetlenségi párt milyen nehéz szívvel megy bele ezen javaslat megszavazásába és a saját kebelében milyen ellentétek merültek fel erre vonatkozólag. Azt gondolom, hogy ellentétekről szó sem lehet. De hogy nehéz szívvel megyünk bele ezen kiadások megszavazásába, az természetesen következménye a helyzetnek, és a függetlenségi párt abból titkot nem csinált, hogy részéről az ezen összegekhez való hozzájárulás mindig nehéz szívvel történik, mert megterheltetést jelentenek az országra nézve és ezeknek a viselése egyáltalában örömet nem okoz. (TJgy van! balról.) De a ki abból azt következtetné, hogy akár azon felfogásunk változott volna, hogy nem azon egyének vannak hivatva az ország kormányzását tovább vinni, a kik azt jelenleg bölcs előrelátással vezetik ós a kik a szövetkezett pártok élén állanak, azok nagyon csalódnának. Mert felfogásunk nemcsak az ő gondolkodásuk helyességéről és korrektségéről ma is változatlan, hanem változatlan az a meggyőződésünk is, hogy az eddigi utón kell nekünk továbbra is keresnünk a kibontakozást. Az ország javára tovább kell vinni a mai állapotokat és megoldanunk azokat a feladatokat, a melyeket vállaltunk, aztán teljes erővel mehessünk rá az ország nagy, ujabb közjogi rendjének megállapítására. (TJgy van! balfelöl.) A mi aggodalmaink, t. képviselőház, a melyekből nem csinálunk titkot sem az országgyűlésen, sem pártértekezleteinken, arra vonatkoznak, hogy midőn erre a feladatra vállalkoztunk, bizonyára nem vállalkoztunk csak azzal a felfogással, hogy mindazokat az eszközöket, a melyek a hatalom czéljaira szükségesek, annak rendelkezésére bocsássuk. (Igaz! TJgy van!) Midőn el akartuk hárítani azt a zavart, a melyet a lefolyt küzdelem egész közjogi életünkben alkotmányos rendünkben okozott, nemcsak azokra gondoltunk, a mikben a hatalom az ő czéljait el nem érhette és eszközeit meg nem kaphatta, hanem gondoltunk azon zavarokra is, a melyeket ez a küzdelem belső életünkben, alkotmányunkban felszínre vetett és a melyek orvoslását mindannyian követeltük. (Helyeslés a baloldalon.) Midőn tehát ismét egy ujabb teher parlamentáris megszavazása előtt állunk, nyíltan kimondhatjuk, hogy ezt nem azon leselkedések okából teszszük nehéz szívvel, a melyekben részünk van olyan hátunk mögött álló egyének részéről, a kik mindezekből a nehéz szolgáltatásokból csak vádakat kovácsolnak, de a kik soha, mig működtek, a nemzet javára jogokat, alkotásokat nem kívántak, hanem a terheket minden gond nélkül szavazták meg és a kik most a nemzet szivét és bizalmát akarják elfordítani a küzdő pártoktól. Én azt hiszem, hogy az ország sokkal jobban látja ezeknek múltját, semhogy a vádaskodások hitelt kelthetnének. Ez tehát, t. képviselőház, nem bir minket más felfogásra. De nem bir még az sem, hogy tudjuk, hogy a néplélek bizonyos egyensúlyt kivan meg: neki megvan a maga igazságszolgáltatása, a mely megköveteli, hogy a mikor a hatalom részére valamit adunk, akkor kívánjuk meg azt is, hogy a nemzet jogai terén is előhaladás történjék. (Tetszés balról.) A néplélek ezen megnyilatkozása megköveteli, hogy a nyújtandó előnyök és jogok szempontjából a hatalom két nagy faktora egyensúlyban álljon egymással. De még a néplélek e megnyilatkozásával szemben is helyt állhatunk, elébe állithatjuk annak saját tiszta meggyőződésünket. Hanem itt egy tényről van szó, egy dologról, a melyre, ha valamire vállalkozhatunk is, de erre az egyre nem vállalkozhatunk. (Halljuk! Halljuk! balról.) Arra t. i., hogy a mérkőző erők közül, a melyek egyenlő joggal bírnak ebben az országban, az egyiket a másikkal szemben megaláz-