Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-150
74 150. országos ülés 1907 mely a következő pontokban állítja össze az e téren teendő intézkedéseket: 1. A termelők és közvetítő kereskedők mindazon összebeszélései, melyek elsőrendű tápszerek árának felemelésére irányulnak, jogilag semmisek. 2. Az ilyen összebeszélésekben részesek büntetendők. 3. Egyesületek, szövetkezetek, társaságok ilyen tartalmú határozatai semmisek. 4. Törvényszerű biztosítás adandó, hogy a törvényhatóságok és községek önkormányzati körükben a mesterséges megdrágítás ellen védekezhessenek. Mindezen kérvényekre vonatkozólag a kérvényi bizottság ajánlja, hogy azok pártolólag terjesztessenek a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. (Helyeslés.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e elfogadni a kérvényi bizottság javaslatát, mely szerint e kérvények pártolólag áttétetnek a kereskedelemügyi minisztériumhoz, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot, Hammersberg Lászlő jegyző (olvassa): 88—107. Székesfehérvár sz. kir. város, Fejér vármegye, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, Hont vármegye, Besztercze-Naszód vármegye, Baranya vármegye, Liptó vármegye, Sopron vármegye, Nyitra vármegye, Háromszék vármegye, Szeben vármegye, Somogy vármegye, Borsod vármegye, Pest-P.-S.-K.-K. vármegye, Vas vármegye, Trenesén vármegye, Baja th. város, Nagyváradi ipartestület, Somogy vármegye és a Budapest székesfővárosi ipartestület kérvénye a sztrájktörvény tárgyában. Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Giesswein Sándor előadó: T. képviselőház! Ámbár egy hasonló irányú kérvényt a kérvényi bizottság már tárgyalt és annak idején a háznak is bejelentett, — magam voltam szerenesés annak idején is az előadói tisztet eUátni — mégis ez alkalommal a kérvényi bizottság nem kívánja a házszabályok 246. §-a alapján a kérvényeket tisztán csak tudomásul vétel végett bejelenteni és pedig azért, mert ezek a kérvények, legalább egy részük, más motívumokból származnak, s mig annak idején Zala vármegyének kérvénye, a melyet akkor ismertettünk, íulajdonképen csak az aratósztrájkra vonatkozott, addig a jelenleg tárgyalás alatt lévő kérvények között több kérvény, különösen Budapest czipész-ipartestületének kérvénye főleg az ipari munkára vonatkozik, s ennélfogva a jelenleg tárgyalás alatt lévő kérvényeknek legalább egy része más tárgyhoz tartozónak tekintendő. Midőn a sztrájkról van szó, mindig két ellentétes felfogással találkozunk. Egyik oldalról azt halljuk: hát az állam itt van, csináljon az rendet, ott van a katonasága, ott vannak a április 27-én, szombaton. rendőrei; más oldalról pedig azt halljuk, hogy a sztrájk olyan természetes proczesszus, hogy ezzel szemben mintegy a laissez fairé, laissez aller princzipiumát kellene követni, hadd tombolja ki magát, majd ha kitombolta magát, egészséges viszonyok fognak létrejönni. Én egyik nézetet sem tudom teljesen a magamévá tenni. Mert bár igaz és tagadhatatlan az, hogy ebben a sztrájkmozgalomban a gazdasági viszonyoknak úgyszólván szükségszerű folyományát, képzetét látom, s bár ebben bizonyos természeti proczesszus nyilatkozik meg, de, kérem, a betegségben is természeti proczesszus van ós mégis a beteghez orvost hívunk. Azért én a magam részéről az államnak szerepét a sztrájkkérdésben szintén olyannak képzelem, a minő az orvosnak helyzete a lázban szenvedő beteg mellett. (Igaz! Ügy van ! balfelöl). Az az orvos tudja ugyan, hogy íme, itt egy természeti proczesszus folyik le; tudja, hogy itt baczillusoknak tenyészete van : e természeti proczesszust ő meg nem állithatja, meg nem szakithatja, sem a baczillusokat onnan ki nem veheti, de tudja egyszersmind az az orvos azt is, hogy ha ő annak a láznak hőfokát csak egy-két deczigráddal is le tudja szállítani, akkor egy életet mentett meg. Es ez az a mód, a melylyel az államnak állást kell foglalnia a sztrájkkal szemben. De ezen szempontból én nagyon elhibázott dolognak tartom azt is, hogy ha valaki olyan különös emfázissal külön sztrájktörvényről beszél. Egy külön sztrájktörvényt a legkevésbbé tartok annak az eszköznek, a melylyel ezt a lázat le lehetne csillapítani.. Szterényi József államtitkár: Nincs is tervben! Giesswein Sándor előadó: Mert igaz, hogy ha mi a »törvény « szót valamely összetételben használjuk, többféle értelemben vehető az. Mi beszélünk pl. ipartörvényről, s ez alatt értünk olyan törvényt, a melynek az a feladata, hogy ezt az ipart megvédje, hogy az iparnak fejlesztését elősegítse. De vannak megint más esetek, melyekben hogyha a »törvény« szóval egy más szót hozunk összeköttetésbe, ez alatt azt értjük, mintha el akarnók nyomni; igy pl. ott van az uzsoratörvény; ha uzsoratörvényről beszélünk, mindenki azt érti alatta, hogy ezáltal a törvény által az uzsorát akarjuk megszüntetni. Hasonló benyomást tehet valakire, ha a sztrájktörvényről beszélnek, pláne, a mint még sokan használják és hozzáteszik, külön sztrájktörvényről, mintha az ilyen törvénynek az volna a hivatása, hogy a sztrájkot megszüntesse, elnyomja. Már pedig először a sztrájkot törvénynyel elnyomni nem is lehet (Igaz! Ugy van!) és azért nem is szabad. (Helyeslés balfelöl.) Másodszor a sztrájkot lehet törvényekkel, de nem törvénynyel, lehet törvényhozási utón szabályozni és részben legalább feleslegessé
