Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

249. országos ülés 1907 április 26-án, pénteken. 43 más pályaudvarok és berendezések szükségesek. Azonban ezzel az eszmével mégis számot kell vetni. Tudom és hiszem, hogy a minisztérium szakközegei ezeket a dolgokat nemcsak épen ugy, hanem jobban fogják megítélni, mint én, a ki csak egyszer mint egyszerű utas láttam ezen dolgokat és csak egyszerű impressziók után beszélek. De, t. képviselőház, nem immorálok tovább a technikai résznél, örömmel üdvözlöm a javaslatnak szocziális intézkedéseit és különösen ezek tetszenek nekem, mint a melyekhez igazán minden szocziális érzékkel biró ember ért. Üdvözlöm a minisztert ezen a téren, annál inkább, mert tudom, hogy olyan intézkedéseket is tett, a melyek ebben a törvényjavaslatban nincsenek. A vasúti alkalmazottnak nagyon érdekében áll a miniszter urnak főleg azon intézkedése, a melyben meghagyta minden egyes állomásfőnöknek, hogy a mennyiben a kezelése alatt álló vonalon valami szerencsétlenség történik, köteles hivatalból azonnal az első segélyt nyújtani, és az illető emberrel törődni, hogy az a munkás tényleg ne csak azt lássa, hogy pusztán munkáját és munkaerejét veszik igénybe, hanem azt is, hogy a mikor baja van, a gazdája az első segélyt hajlandó, kész és köteles is nyújtani neki. Ez rendkivül helyes és szép intézkedése a miniszter urnak és nagyon helyes intézkedései a javaslatnak a hasonló jóléti és egészségügyi berendezések is. En ezeket jóknak tartom és elfogadom, a mint hogy általában elfogadom a javaslat többi részeit is. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Következik % Hammersberg László jegyző: Kubik Gyula! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Kubik Gyula: T. képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat gondoskodni kivan legfontosabb két állami szervünknek részint szükségleteiről, részint pedig fejlesztéséről. En ezen állami szerveknek, a m. kir. államvasutaknak és a posta- és távirdaintézetnek másodikával foglalkozom előbb mert ez sokkal kisebb költséget igényel és azonkivül, a mint nagyon helyesen megjegyezte már Szunyog Mihály képviselőtársam, erről csak jót lehet mondani; igy tehát könnyebb lesz először azzal foglalkoznom, a mi kellemes. A m. kir. posta- és távirdaintézet közbecsülésre tett szert közönségünkben, a mely a legnagyobb bizalommal és megnyugvással engedi át közvetítésének ugy erkölcsi, mint vagyoni tőkéjét. Ez az intézet volt az első összes intézményeink közül, a mely a külfölddel kötött szerződésekben Magyarország függetlenségét, különállását domborította ki azzal, hogy a szerződéseket mindenütt »la Hongrie«, nem pedig »Autriche-Hongrie« nevében irta alá. (Helyeslés.) Ezen intézményünk a tudományos haladás nivóján áll, a legjobb gépeket alkalmazza, a legkitűnőbb távirdagépeket, a legkitűnőbb telefont, külföldre küldi az embereit, a kik ott nemcsak tanulnak, hanem a hazai viszonyokra is átplántálják azt, a mit tanultak. A telefonra nézve meg kell jegyeznem, hogy bármilyen nagy legyen is a haladás ezen a téren, nagyon fontos az, a mire nézve a kereskedelemügyi kormánynak csak igéretét birjuk eddig, t. i. a dijak leszállitása. (Élénk helyeslés.) A m. kir. postaintézménynél fel kell említenem a gépkocsik alkalmazását, a melyek helyes alkalmazásában annyira előre vagyunk, hogy a külföldi idejárt tanulmányozni, hogy hogyan kell a gépkocsikat kezelni, hogy azokkal a postaforgalom lebonyolítható legyen. Eddig a gépkocsi, tudjuk, legfeljebb a nagy urak passziójának kielégítésére szolgált; a posta azonban gazdaságos, idő- és pénzmegtakaritó eszközzé tette. (Igaz! Ugy van!) Nagyon helyes a kereskedelemügyi miniszternek az az intézkedése, hogy a posta- és távirdaintézet alkalmazottjai, munkásai és anyagbeszerzésénél eszközölt megtakarításokat azok között osztja ki, a kik a megtakarításokat eszközölték. (Helyeslés.) A minisztériumnak ez a nagyon rövid ideje fennálló intézkedése igazán nemes és humánus. A mikor tehát teljes elismeréssel, igazán örömmel szólok a postáról, nem tehetem ugyanezt a m. kir. államvasutaknak sokkal nagyobb, óriási, talán legnagyobb vagyonunkat, két és fél milliárdot kezelő szervezetére nézve. (Halljuk ! Halljuk !) Ha a m kir. államvasutaknak az utolsó esztendőben való működését nézzük, látjuk, hogy az előbb megakadt egy hosszabb idejű sztrájk miatt, aztán látjuk az üzemzavarokat, melyek most is jelentkeznek ; és hogy ezek nem fajultak el még jobban, hanem most is csak folyton lappangva, tartanak, ez tisztán a miniszter ur személye iránt táplált hazafias közszeretetnek köszönhető, tisztán az ő bölcseségébe és jóságába vetett bizalomnak a következménye ; mert ha ez nem volna, t. uraim, nem Kossuth Ferencz volna a miniszter, az államvasutak alighanem becsukták volna már a boltot. Az államvasutak forgalmának növekedését örömmel hangoztatják és természetes, hogy az mindenkinek tetszik, talán csak az államvasutaknak nem. Az államvasutak e forgalomnövekedéshez abszolúte semmivel sem járultak hozzá, hacsak nem számítjuk azt a regie-fuvarozást, a melyet saját körzetükön belül talán nem egészen ismeretlen, de bizonytalan czélokra eszközölnek. T. ház ! A m. kir. államvasutak szükségletének fedezésénél legelőször is a személykocsik kérdése vettetik fel a törvényjavaslatban. Ezeknek szükségét előidézi az a körülmény, hogy egyes kocsiknak a tengelyfutása igen nagy. 60.000 tengely-kilométer a tényleges teljesítménye egy kocsinak évenként, a mi a vasutak üzemében igen magas. Ezzel szemben az ülőhelyek kihasználása csak 22%-ig van igénybe véve, a miből sokan azt következtethetik, hogy kevés az utas. Pedig ha a statisztikát tekintetbe veszszük, meggyőződünk, hogy rendes körülmények között az állam6*