Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

J4,9. országos ülés 1907 április 26-án, pénteken. 35 a melyek a szén használatát a közlekedés részére feleslegessé teszik és olyan ágak felé tereHk, pl. az ipar részére, a mely szén nélkül egyáltalán nem dolgozhatik. A közlekedés ugyanis más anyagokkal is fűthet; pl. Oroszországban naftával fűtik a mozdonyokat, holott egy ipari vállalat gőzkazánját mással, mint szénnel fűteni, alig hiszem, hogy képes legyen. így tehát nemcsak közlekedésünk, hanem iparunk tekintetéhen is különös fontossággal bir a szénbeszerzés, a melyet az államvasutaknak kell előmozdítaniuk, mert ezáltal nemcsak az államvasutra, hanem ezen ország közgazdasági fejlődésére nagy előny háramlik. Egy pár adatot bátorkodom felsorolni a szénre vonatkozólag. Magyarországnak 1901-ben évi széntermelése 10,880.000 métermázsa volt, még pedig kőszén, mert barnaszénről nem beszélek, az 60 millió volt, mert azt csak kisebb ipari vállalkozások és oly üzemek használják, (Zaj. Halljuk! Halljuk !) a hol a magasabb kalória nem nagy szerepet játszik. Tehát kőszénből 1905-ben 10 millió métermázsát termeltünk. Ennek ellenében 1906. évben 16,660.000 métermázsa kőszenet importáltunk, tehát 160%-kal nagyobb volt a kőszénbehozatal, mint az ország termelése. Már most, t. képviselőház, az államvasút maga 20—25, esetleg 30 millió métermázsa kőszenet is fogyaszt. Szterényi József államtitkár: Az államvasút ? Szunyog Mihály: Igen, az államvasút. Az államvasút maga sokkal több kőszenet fogyaszt el, mint a mennyit Magyarország termel; majdnem kétszer annyit. Melczer Géza : Dehogy ! Az Altalános Kőszénbánya Társulat maga termel annyit. (Zaj.) Elnök (csenget) : A képviselő urnak módjában áll nézetét itt előterjeszteni; ne méltóztassék tehát a szónokot közbeszólásokkal zavarni. Szunyog Mihály : Én statisztikai adatokból beszélek. Kőszén alatt feketeszenet értek. Tehát már most gondoskodnunk kell nemcsak arról, hogy azt a szénszükségletet, a mely a múlt évben mutatkozott, fedezzük, a mi magában véve is nagy nehézségekkel jár ; hanem azoknak az óriási mennyiségű, talán kétszeres mennyiségű szénkészletek beszerzésével is foglalkoznunk kell, a melyekre szükségünk lesz ha iparunk fejlődik. Az ipar pedig egy-két év alatt kétszeresére fejlődhetik, tehát kétszer akkora lesz a szénszükséglet és akkor azután nagyobb mennyiségű szénre lesz szüksége közlekedési hálózatunknak is, a mi szintén rohamosan halad előre. Tehát olyan intézkedéseket kell foganatosítanunk, a melyek évek hosszú sorára előre biztositják nekünk a szükséges szénmennyi séget, En, t. képviselőház, nagyon helyeslem és elismeréssel vagyok a kereskedelemügyi minisztérium azon intézkedése iránt, hogy az angol szenet kezdi importálni Fiúmén át Magyarországba az eddig alkalmazásban volt porosz szén helyett. Ennek előnyét nem vitatom, eltekintve attól, hogy megkíméljük magunkat Ausztriának esetleges akadékoskodásától, mert hiszen a porosz szén Ausztrián keresztül jön be az országba. Utalok arra is, hogy az angol szénnek a kalóriája is nagyobb és olyan előnyökkel bir, a melyeket a kereskedelemügyi miniszter ur helyesen felismert. Azonban, t. képviselőház, a fiumei vonal teljesítőképességének is határai vannak, valamint előállhat az az eset, akár háború esetén, akár más valamilyen esemény folytán, hogy sem angol, sem porosz, sem sziléziai szenet Magyarországba nem importálhatnak. Kérdem, t. ház, mi lesz akkor, ha a kőszénnek importja egy évig vagy még hosszabb ideig lehetetlenné válik ? Hogyan fognak állani a vasutak, hacsak más anyagot nem kapnak a fűtésre ? Egész ipari tevékenységünk szünetelni fog, szóval szünetelni fog a gazdasági élet. Nem vagyok olyan szakember e téren, hogy javaslatokat tehetnék, de bizalommal vagyok a kereskedelemügyi miniszter ur iránt a tekintetben, hogy a szénszükségleten segíteni fog és gondoskodni fog arról, hogy az államvasutaknak és a magyar iparnak szénszükséglete évekre terjedő időre biztosittassék. Kissé hosszasan foglalkoztam a széiitémával, (Halljuk ! Halljuk !) azonban olyan fontosnak tartom azt ugy a közlekedésre, mint az általános gazdasági élet fejlesztésére, hogy nem mulaszthattam el az előadottakat elmondani. (Helyeslés.) Most már, t. képviselőház, áttérek nem az előttünk fekvő javaslatnak bírálására, mert hiszen azt nem kritizálhatom, mivel minden szava megfelel a szükségleteknek és igazságokat tartalmaz, hanem áttérek az államvasutak pénzügyi helyzetének általánosságban való megbirálására. T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A mikor az államvasutak részére bármikor egy kisebb öszszegű beruházás szükségeltetett, ugy az akkori kormányok, mint különösen a pénzügyminiszter is azzal állott elő, hogy szivesen tennénk mindent a forgalmi hálózat fejlesztésére, azonban financziális okokból nem tudunk semmit sem tenni, mert nincsen pénzünk. En nem látom olyan szomorúnak a helyzetet akkor, a mikor egy nagyobb összegű beruházásról van szó. Nem látom olyan szomorúnak azért, mert tudvalévő, hogy nemcsak a kormánynak, hanem az országnak is egyik legjövedelmezőbb vállalata az államvasút; e mellett, t. képviselőház, tekintetbe kell vennünk, hogy a vasutak államosítása nem azért történik, hogy az államnak a jövedelmeit fokozzuk ; ne tekintsük a vasutakat tisztán üzletnek, hanem annak, a minek tekintették akkor, a mikor a vasutak államosítását ugy nálunk, mint a külföldön elhatározták, t. i. olyan alkotásnak, a mely az ország gazdasági életének fokozására, termelésének intenzivebbé tételére, iparának fejlesztésére, szóval, egész közgazdasági életének előbbre vitelére van hivatva. Ha pedig ennek tekintjük, kell lenni pénznek a beruházásokra, annál is inkább, mert nemcsak a mi példánkból látjuk, — nem akarok esetekre utalni az indokolásból — hanem látjuk a külföld, így Porosz5*