Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.

Ülésnapok - 1906-149

34 1í9. országos ülés 1907 április 26-án, pénteken. alig eszközöltek és azért vagyunk most abban j az állapotban, hogy ha ezek a bajok addig is, mig nagyobb beruházások meg nem történhetnek, legalább pillanatnyilag orvosolva nem lesznek, katasztrófának nézünk elébe. Épen azért ezen törvényjavaslatot, mely ezen bajok orvoslását czélozza, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés baljdől. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Szólásra ki következik ? Hammersberg László jegyző: Szunyog Mihály! Szunyog Mihály: T. képviselőház ! A függetlenségi párt egyik legutóbbi értekezletén egyik képviselőtársam ezen javaslatot Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter politikája iránti bizalommal indokolta meg. Én, t. képviselőház, nemcsak azért fogadom el ezt a javaslatot, mert a kereskedelemügyi miniszter ur iránt a legnagyobb tisztelettel, politikája iránt pedig feltétlen bizalommal viseltetem, hanem elfogadom azért is, mert ezt a javaslatot közlekedésügyünk fejlesztésérc nézve kiváló fontosságúnak tartom és elfogadom azért is, mert, ebben a javaslatban egy-egy lánezszemét látom annak az öntudatos tevékenységnek, a melynek végczélja Magyarország gazdasági önállóságának kivivása. (Igaz! Ugy van! bal jelöl.) Ezen czél felé az első lépés a kereskedelemügyi miniszter urnak iparfejlesztési törvényjavaslata volt. Alig hagyta el ez a korszakalkotó mű a törvényhozás termeit, máris nyomon követi ez a másik nagy horderejű javaslat, az államvasutak hálózatán eszközlendő beruházásokról és uj forgalmi eszközök beszerzéséről. Azt hiszem, felesleges hangoztatnom, mily nagy előnyök haramiának az ország egész gazdasági életére egy tökéletesen adminisztrált forgalmi hálózatból ; épen azért nem akarok ezzel foglalkozni, csak rá akarok röviden és egész általánosságban mutatni azokra az akadályokra, a melyek eddig Magyarország forgalmi fejlődésének útját állták, s meg akarom jelölni általánosságban azt az irányt, a melyet szerény nézetem szerint követnünk kell a végből, hogy gazdasági életünk fejlődési proczesszusát tőlünk telhető minden módon előmozdíthassuk. Ha egy rövid pillantást vetünk Magyarország közlekedési térképére, azt találjuk, hogy a múlt kormányok szeme előtt vasutak épitésénél nem az a czél lebegett, hogy ezen vasút épitésével az egész országnak, vagy az illető vidéknek gazdasági életét fokozzák, hanem rendesen olyan czélok lebegtek, szemeik előtt, a melyeknek ezen vidék gazdasági életének fejlesztéséhez semmi közük sem volt. Hogy csak rámutassak, t. képviselőház, egyik a legközelebbi múltban alkotott törvényünkre az 1904 : XIV. t.-cz.-re, a melyben a Tisza-kormány több, mint 24 millió korona költséggel egy olyan improduktív alkotást létesített, mint a nagyberezna—sianki-i vasút, a melyre sem az országnak, sem azon vidék gazdasági életének szüksége nem j volt, különösen nem volt ezen vidék gazdasági életének azért szüksége, mert hiszen ezen vidék talaja a gazdasági élet fejlesztésére a legkevésbbé sem alkalmas. Nagyon messze térnék el tárgyamtól, s talán hetekig kellene a képviselőházban beszélnem, ha mindazon hibákat elősorolnám, a melyeket a múlt kormányok közlekedésügyünk terén elkövettek. Azért sem szükséges mindezekkel foglalkoznom, t. képviselőház, mert hiszen az előttem fekvő törvényjavaslat ezen a téren gyökeres változást mutat. Ennek a javaslatnak minden szava, minden sora arról tanúskodik, hogy azokat, a kik ezt a javaslatot a törvényhozás elé terjesztették, nem önző vagy idegen érdekek vezették, hanem akkor, a mikor ilyen nagy összegű beruházásokra határozták el magukat, akkor szemük előtt egyedül csak az ország gazdasági életének fejlesztése, az ország önállóságának kivivása lebegett. (Igaz ! TJgy van ! balfelől.) T. képviselőház! Ha közlekedésügyi hálózatunkat fejlesztjük, akkor ezzel iparunkat is erősitjük, intenzivebbé teszszük mezőgazdasági termelésünket, s megkönnyítjük nyersterményeinknek a kivitek piaczokhoz való jutását. Ha nincsen tökéletes közlekedési hálózatunk, akkor, azt hiszem, minden gazdasági élet stagnálni fog Magyarországon, akkor annak a nagy horderejű javaslatnak, az iparfejlesztési javaslatnak, a mely immár törvényerőre emelkedett, az a hatása, a melyet tőle várunk, nem lesz meg. Mert vegyünk csak egyetlenegy esetet; vegyük pl. azt a nagy szénhiányt, a mely a múlt télen az • országban honolt. Ez a szénhiány azt eredményezhette volna, hogy egész közlekedésünk, egész forgalmunk megbénul nemcsak, hanem az összes ipari vállalatok tevékenységüket beszüntetni lettek volna kénytelenek. Nem akarom hangsúlyozni, hogy a szén egy ország, sőt az egész világ gazdasági életének továbbfejlesztésére minő óriási befolyással van ; hiszen a szén az, a mely az egész világ iparát, az egész világ közlekedését és az egész világ gazdasági életét táplálja. Csak rámutatok Anglia példájára. Ha Angliának nem volna olyan óriási mennyiségű szene, mint a melylyel most rendelkezik, akkor nem fejlődhetett volna ugy ki ipara, nem fejlődhetett volna ugy ki tengerészeié, nem fejlődhetett volna ugy ki közlekedésügye, mint a milyen magas nivón az a mai napon áll. Ezen a téren pedig Magyarország, sajnos, igen rossz lábon áll. Nem tudom, kit okoljak ezért, mert a szénhiány következményeit kiszámitani nagyon bajos. Azonban figyelmébe ajánlom a kereskedelemügyi kormánynak, hogy ezen a szénhiányon minél előbb és pedig gyökeresen javitani kellene, javitani pedig nemcsak a közlekedési eszközök tökéletesitésével és szénforgalmának megkönnyítésével, hanem azáltal is, hogy ujabb szénbeszerzési forrásokról gondoskodunk és gondoskodunk arról, hogy közlekedésünk részére talán a széntől eltérő olyan uj anyagokat iparkodunk beszerezni,